A magyarok szégyene: olimpiai doppingbotrányok

Kőszegi a korábbi intenzív doppingolásnak köszönhetően 31 kilósan halt meg, miközben egy másik olimpikon súlylökő, a diósgyőri Faragó János, a 80-as évek elején még 130 kilóval versenyzett, 84-es halálakor viszont már csak 40 kilogramm volt a súlya.

1988-ban nagy port kavart az az esemény is, amikor Szanyi Andor az ezüstérmével fizetett a doppingolásért, ugyanis kizárták.

Külföldi példa

A világ több pontján is beigazolódott a tudatos doppingolás. Az NDK-ban a doppingolás tényét már nem is tagadták az egyesülés után. A helyzet olyannyira súlyos volt, hogy például az egyik Eb-érmes súlylökő hölgy, Heidi Krieger akkora adag doppingszert kapott a versenyek és a felkészülés során, hogy most már Andreas Krieger névre hallgat, vagyis férfi lett. Sokan viszont a beismerések után is megtarthatták az érmeiket.

Athéni botrányok

A magyarok sajnos nem csak a sportteljesítményükkel domborítottak Athénban, hanem a doppingbotrányokkal is. A dopping éremtáblázatban ugyanis az első helyet szereztük meg, 2 arany és egy ezüstéremmel, minket követett Oroszország, majd a 2004-es olimpia színhelyét biztosító Görögország.

Nem sokkal a záróünnepség előtt ülésezett a NOB végrehajtó bizottsága, s egyhangú - 16-0 arányú - szavazással úgy döntöttek, hogy elveszik Annus Adrián kalapácsvető olimpiai aranyérmét. Ennek az volt az oka, hogy a sportoló megtagadta a vizsgálatot, de a hivatalos közleményben azt jelezték, a magyar atléta által leadott két minta két különböző sportolótól származik.

Athénban összességében öt magyar sportoló követett el doppingvétséget, összesen két aranyat és egy ezüstöt vettek el. A diszkoszvető Fazekas Róbert és Annus Adrián, a gyanúba keveredésük után valahogy sikeresen el tudták kerülni a doppingellenőröket, viszont lemondtak az aranyérmükről is. A sors fintora, hogy a ljubljanai nemzetközi atlétikai versenyen 64,56 méterrel teljesítette az olimpiai nevezéshez szükséges A szintet Farkas Róbert, így indulhat a pakingi olimpián is.

Kovács Zoltán magyar súlyemelő megtagadta a vizeletminta szolgáltatását, azt követően, hogy versenyzett a 105 kilogrammos súlyemelő versenyen, melytől sérülésre hivatkozva visszalépett. A NOB Doppingellenes Szabályzatát sértette meg ezzel a magyar sportoló, így a szervezet úgy határozott, hogy diszkvalifikálják a súlyemelés versenyéből a sportolót és kizárják az athéni olimpiáról, vissza kellet adnia akkreditációját.

Az adatok szerint a moszkvai olimpián viszont egyetlen sportolót sem kellett eltiltani.

Ezzel szemben Kovács Ágnes úszó tavaly egy verseny kívüli ellenőrzésen került bajba, ugyanis nem tudott elegendő mintát adni. Ami viszont nem tetszett az ellenőröknek, hogy ezután távozott az ellenőrzésről. Az úszószövetség végül felmentette, de jó ideig kétes volt, hogy a pekingi olimpián úszni fog-e. Most már lehet tudni, nem fog.

Idén sem lesz minden rendben?

Az idei olimpia előtti ellenőrzések sem indultak zökkenőmentesen, ugyanis az ellenőrök tizenhárom olimpikont nem találtak meg, legalábbis ez derült ki a Doppingellenes Koordinációs Tanács (NDKT) nyilatkozatából. A szóban forgó olimpikonok ráadásul a MOB (Magyar Olimpiai Bizottság) elnökségének határozatát is figyelmen kívül hagyva, a pótellenőrzésen sem jelentek meg.

Ez azért is lenne fontos, mert a 4 évvel ezelőtti botrány miatt különleges nemzetközi figyelem középpontjában vannak a magyar sportolók. A MOB képviselői ráadásul bejelentették, hogy az újabb tapasztalatok alapján kénytelenek lesznek arra, hogy a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) által elfogadott magyar doppingellenes szabályzatot a lehető legszigorúbban alkalmazzák.

Ez azt jelenti, hogy 3 hónaptól 2 éves eltiltás járhat azoknak, akik a doppingszabályzatban szereplő követelményeket első alkalommal megszegik a versenyen kívüli rendelkezésre állással kapcsolatban és a tartózkodási helyre vonatkozó információk biztosítására vonatkozóan. Bár ez még mindig kedvezőbb, mintha doppingoláson kapják az illetőt, mivel akkor mérlegelés nélkül két éves eltiltást kap.