Borulhat a minimálbér-megállapodás: 2027-ben 14 helyett 4-6 százalékos emelésre számítanak az elemzők

Jelentős adóváltozásokat, nyugdíjemeléseket, ágazati bérrendezéseket jelentett be Magyar Péter miniszterelnök hétfőn, amikor a 2027-es költségvetés sarokszámait ismertette. Az egyik legfontosabb pont az, hogy a minimálbér összegéig levonandó személyi jövedelemadó 15 százalékról 9 százalékra csökken. A kormányfő szerint a változás mintegy 2,5 millió munkavállalót érint, és béremelés nélkül havi nagyjából 20 ezer forint többletet jelent a legkevesebbet keresőknek - az adócsökkentés 680 ezer forintos jövedelemhatárig lesz érvényben a minimálbérig.

Közben már megindultak a tárgyalások a 2027-es minimálbér-emelés mértékéről a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz tartozó Kormány Állandó Konzultációs Fórumán. A fórum legutóbb szeptember végén ülésezett, amely után Kátai-Németh Vilmos szakminiszter jelezte, hogy a megváltozott gazdasági körülmények és tényadatok miatt elkerülhetetlenné vált a 2024 novemberében megkötött – a 2025–2027-es időszakra szóló – bérmegállapodás újratárgyalása. Az eredeti egyezség 2027-re 14 százalékos minimálbér-emelést irányzott elő.

EZ IS ÉRDEKELHET

Minimálbér-tárgyalás: a munkáltatók 4%-ot, a szakszervezetek 14-et emelnének 2027-ben, messze a megegyezés

A munkaadói oldal 2027-re 4 százalékos emelést javasol a bruttó minimálbér és a garantált bérminimum esetében, a szakszervezetek 14-et kérnek.

A munkavállalói oldalt képviselő Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke korábban az eredeti megállapodás betartása mellett érvelt. Ezzel szemben a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) a múlt héten azt közölte, felméréseik szerint a vállalkozások többsége visszafogottabb növekedést tartana elfogadhatónak. A megkérdezettek 20 százaléka egyáltalán nem emelné a minimálbért 2027-ben, 46 százalékuk legfeljebb 6 százalékos növekedést támogatna.

A Pénzcentrum most makrogazdasági elemzőket kérdezett arról, hogy milyen minimálbér-megállapodásra juthatnak a felek 2027-re, milyen mértékű emelésnek van realitása a magyar gazdaság szempontjából.

Virovácz Péter: a 2024-es megállapodás sutba dobta a realitást

A 2024-ben megkötött bérmegállapodás teljes mértékben sutba dobta a realitást, látva a magyar gazdaság helyzetét a 2027-es emelés megállapítására is alaptalan - fogalmazott a Pénzcentrum kérdésére Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. A szakember szerint ugyan idén már növekedésnek indul a gazdaság és jövőre is 2-3 százalék közötti bővülést valószínűsítenek, de még ez sem ad fedezetet arra, hogy a megállapodás szerinti 14 százalékkal emelkedhessen a minimálbér.

A bérmegállapodás be van képletezve - bár meglehetősen rosszul, mert minden egyes mutatószámot gyakorlatilag egyforma előjellel vesz figyelembe -, így ha sehogy sem jönnek ki a számok, van a lehetőség a felülvizsgálatra. Ez meg is fog történni. Úgyhogy nem az a kérdés, hogy ez a 14 százalék marad-e, hanem az, hogy mikor fogják átírni a jövő évi minimálbér-megállapodást

- magyarázta. Emlékeztetett, 2026-ban sem a korábban megállapított emelést hajtották végre: idénre 13 százalék szerepelt a megállapodásban, végül csak 11 szátalékkal nőttek a legkisebb fizetések. 2025-ben még tartották az előírt 9 százalékot.

A fentebb hivatkozott VOSZ-felmérés kapcsán Virovácz Péter megjegyezte, hogy mások mellett a Randstadt is szokott kutatásokat végezni a kérdésben, ott a munkáltatók többsége vagy egyáltalán nem emelt volna a minimálbéren, vagy maximum 5 százalékot tartana reálisnak. Megjegyezte: ehhez képest a versenyszférában 7-9 százalékkal nőnek a bérek.

A számok mögött van egy nagyon nagy adag vállalati politika. A munkáltató nyilván nem fogja azt mondani, hogy "nézzétek, akár 10%-ot is ki tudunk mozogni", mert akkor a munkavállaló úgy megy be a tárgyalásra, hogy jó, én 20-at kérek. Gyakorlatilag egy török bazárban vagyunk, mindenki a saját érdekei irányába mond be egy számot az alkudozásban

- húzta alá. Mint kifejtette, a magyar gazdaság egy 3,5-4 éves tanulási periódus után kezdett el most kijönni a gödörből, a platóról.

Rendben, bővül a gazdaság, de azért a hajunk nem repül le a tempótól, és az elmúlt évek bérköltség növekedése enyhén szólva sem volt fenntartható

- tette hozzá. 

Virovácz Péter kifejtette, hogy ideális esetben a vállalatok hatékonyságának és termelékenységének javulása lehetővé teszi, hogy ugyanannyi erőforrás felhasználásával nagyobb kibocsátást és magasabb profitot érjenek el. Az ebből származó többletjövedelem pedig megoszlik a tőke és a munka között, vagyis abból a vállalatok és a munkavállalók egyaránt részesülnek. Az elmúlt években azonban a minimálbér-emelések, valamint a bértorlódás következtében az átlagbérek növekedése jelentősen meghaladta azt a mértéket, amely a termelékenység javulása alapján reálisan indokolható lett volna.

Ha ezt vesszük alapul, akkor alapvetően 3-4 százalékos bérnövekedésről kéne beszélgetnünk jelen pillanatban, semmiképp sem többről. A munkáltatók 6-ot mondanak, én azt gondolom, hogy ez nagyjából egy fair szám. Nem lehet egy év alatt és egy huszárvágással rendet rakni a fejekben, a munkavállalók részéről még mindig él a 20 százalékos inflációs környezet és az ehhez mért béremelkedés. Igen, volt olyan is, de az senkinek sem volt jó. Most ahhoz kell hozzászoknunk, hogy 2 százalék az infláció, az MNB inflációs célja 2,5 százalék lesz 2028-tól. Ehhez nem tartható egy magas bérdinamika, alacsony az infláció, ehhez alacsony bérnövekedés is társul, de ez nem jelenti azt, hogy a reálbérnövekedés ne lehetne ugyanúgy 3,5 százalék körüli, mint historikus átlagban a magyar gazdaságban volt eddig

- magyarázta az ING vezető elemzője, aki szerint a VOSZ felmérésében a munkáltatók által bemondott 6 százalékos emelés az, ami konzisztens a 2,5 százalékos inflációs céllal és a körülbelül 3-3,5 százalékos reálbér-növekedéssel.

Jól láthatóan ezekkel az ökölszabályokkal dolgoznak a munkáltatók, és egyáltalán nem lennék meglepve, hogyha végül ekörül lenne a minimálbér-emelés mértéke. Az ING Banknál 5 százalékkal számolunk. Ennek az az oka, hogy a jövő évi adóváltozás a mediánkereset alatt keresők számára érdemi nettó bérnövekedést eredményezhet. Ha ők 15 százalék helyett 9 százalékos személyi jövedelemadót fizetnek, az önmagában további 6 százalékos nettó növekedést jelenthet. Így a minimálbér esetében nettóban már nagyjából kétszámjegyű béremelkedéssel számolhatunk

- ismertette. Meglátása szerint a következő években alkalmazkodási időszak lesz, amelyben a háztartásoknak és a munkavállalóknak is el kell fogadniuk, hogy az alacsony infláció jellemzően mérsékeltebb bérnövekedéssel jár együtt. Ha a vállalatok hatékonyabban tudnak termelni, és a gazdaság dinamikusabban bővül, akkor ismét lehetőség nyílhat a gyorsabb béremelkedésre.

Jelenleg a gazdaságpolitikusoknak és a cégvezetőknek is azt kell képviselniük, hogy az alacsony infláció melletti visszafogottabb bérnövekedés önmagában egyáltalán nem jelent tragédiát. Természetesen mindenki örülne a 10, sőt akár a 20 százalékos béremelésnek is, de ennek gazdasági feltételei vannak: nincs ingyenebéd!

- húzta alá Virovácz Péter.

GKI: infláción felül nem is kellene emelni a minimálbért

Molnár László, a GKI vezető kutatója megkeresésünkre arról beszélt, a 2024-es bérmegállapodást az előző kormány a vállalkozókra erőltette a anélkül, hogy a kikényszerített béremelések fedezetéhez hozzájárult volna. Ennek következménye, hogy évi 1-2 százalékos termelékenység javulás mellett a minimálbér reálértéke, de az átlagbéré is, jelentősen nőtt, ami a vállalati profitabilitást erőteljesen mérsékelte.

Ezt részben elfedték az olcsó hitelek - Széchenyi kártya és társai -, amik olcsó likviditást biztosítottak azoknak, akik ezekhez a forrásokhoz hozzáfértek. A gazdasági előrejelzések többsége - a GKI-é biztosan - felhívta a figyelmet a fedezetlen béremelések következményeire. Ugyanakkor a béremelkedésnek kormányzati szempontból volt értelme: a bérekhez kapcsolódó adóbevételek ugrásszerűen nőttek - miközben az állam fukarkodott a tényleges munkát végző alkalmazottain, a vezetők pedig elég szépen keretek. Így költségvetési konszolidációs szempontból ésszerű volt a magas béremelés kikényszerítése

- magyarázta Molnár László. Mint kifejtette, a kikényszerített béremelés esetben a folyamat alapvetően két irányt vehet: vagy az infláció gyorsul, vagy a gazdaság recesszióba süllyed - a vállalkozások egyre nagyobb része becsődöl, növelve a munkanélküliséget.

Hab a tortán a forint drasztikus erősödése az euróval szemben: az exportálók kevesebb bevételt érnek el forintban (miközben költségeik nőnek), illetve a hazai piacra termelők is kénytelenek árat csökkenteni az olcsóbbá váló import miatt (ez jól látszik a kiskereskedelmi forgalom áru összetételén a multinacionális láncoknál). Mindkét irány profit csökkenést jelent - mert a növekvő bérszint nehezen áthárítható a vevőkre, illetve a forgalom csökkenése is veszteséget jelent - tette hozzá.

Tőle is megkérdeztük, mit gondol a VOSZ által bedobott, 6 százalékos munkáltatói szándékról. Szerinte ez ügyben érdemes tágabban szemlélni a kérdést: a minimálbér SZJA-ja csökken, és a medián bérig lesz kisebb-nagyobb adójóváírás, így a nettó bérek csak ettől is jelentősen emelkednének, így a minimálbér emelése kisebb lehetne. A 2027-es költségvetési tervezetben a minimálbér SZJA terhelése 6 százalékponttal esik vissza, vagyis ennyivel nő a nominális kereset. A medián keresetig adójóváírás lesz egyre csökkenő mértékben.

A jelenlegi 2027-es áremelési várakozás 3-3,5% körül van, az SZJA-csökkentéssel ez 2,5-3 százalékos reálbér emelkedést jelentene a minimálbér szintjén. Ez összességében 300 ezer dolgozót érint. A sávos adójóváírás nagyságrendileg 1 millió 800 ezer főt érintene, átlagosan 3 százalék körüli nominális béremelést okozva. Ez önmagában is 1,8 százalékos nettó keresetemelkedést jelentene, ha nem lenne bruttó béremelkedés. Amennyiben a többiek 4 százalékos emelést kapnának, úgy a nettó béremelkedés 3,8 százalék lenne nominálisan, ami enyhe reálbér emelkedést jelentene. Ugyanakkor a keresetek bővülése valamivel ezt meghaladó lenne, mivel maradna forrás az eddig bérhátrányban levők többlet bérezésére.

A közszféra esetében eleve jelentős béremelési ígéretek vannak (szociális szféra: +15%, nővérek:10-20%, fegyveres testületek: 10-20%, oktatás nem pedagógus munkakörei: 10-20%), ami összességében a költségvetési szférában 7,5%-os nettó keresete növekedést okoz. Amennyiben a nem említett foglalkozásoknál is lenne infláció követő emelés, így a közszféra bérei összességében 9%-kal nőnének nominálisan. Vagyis az országos nettó bérszint (a bejelentett intézkedésekkel és infláció követő béremelésekkel a nem kedvezményezett körben) összességben 5,6% mértékben emelkedne. Ha a bruttó minimálbér és a garantált bérminimum is infláció követő mértékben növekedne, az további 1 százalékpontos emelkedést jelentene a nettó bérekben, ami országosan így 6,6% lenne

- fogalmazott. Emellett a 2 gyermekes anyák SZJA-mentességének fenntartása a 40 év alatti nők esetében 1 millió Ft bruttó keresetig (kb. 200 ezer fő) 0,1 százalékos nettó bércsökkenést okoz országosan a keresetekben - magyarázta Molnár László.

Kiemelte: a 14 százalékos emelés semmiképp sem valósulhatna meg, szerinte már az adómentes minimálbér is jelentős bértorlódást okoz a vállalatoknál, ha további minimálbér emelkedés lenne, akkor a bértorlódás még erőteljesebb lenne - egy pályakezdő minimálbéres nettója egyre jobban közelítene egy nyugdíj előtt álló szakmunkás béréhez például.

A GKI nem javasol a várható inflációt meghaladó bruttó minimálbér emelést 2027-re, ugyanakkor a garantált bérminimum esetében 3-4%-os emelés elképzelhető lenne - tekintettel az adójóváírásra  

- mondta.

Németh Dávid: nőhet az inflációs nyomás, ez a 2028-as bértárgyalásokon látszódhat

Németh Dávid, a K&H vezető elemzője szerint az elmúlt időszakban az volt a probléma, hogy a bérek a termelékenység növekedésénél jóval gyorsabban emelkedtek. Mint fogalmazott, önmagában a béremelések mértékével nincs probléma, akár a 15 százalékos növekedés is indokolható lenne, ha azt megfelelő gazdasági teljesítmény támasztaná alá. Ennek hiányában azonban a bérek emelkedése növeli a vállalatok költségeit, drágábbá teszi a magyar gazdaságot, és rontja az ország versenyképességét.

A szakember jövőre 3 százalék körüli inflációval és mintegy 2,5 százalékos termelékenységnövekedéssel számol, ami alapján 5-6 százalékos béremelési mozgásteret tart reálisnak a vállalkozásoknál.

Németh Dávid arra is felhívta a figyelmet, hogy az adóterhek csökkentése mellett az 5-6 százalékos bruttó béremelés úgy is megvalósítható, hogy közben nem nő érdemben a munkáltatók munkaerőköltsége, miközben a munkavállalóknál több pénz marad. Ebben az esetben a nettó bérek akár 12 százalékkal is emelkedhetnek.

Az elemző szerint ugyanakkor kérdéses, hogy a következő időszakban mekkora minimálbér-emelésben állapodnak meg a felek. Elképzelhető, hogy a tárgyalások során mérséklik az eredeti elképzeléseket, és a minimálbér emelése mindössze 4 százalék lesz, különösen akkor, ha az adóváltozások miatt a nettó keresetek így is jelentősen nőnek.

Hozzátette: egy új, több évre szóló bérmegállapodás, amely a következő években is évi 6 százalékos emelést biztosítana, az alacsonyabb inflációs környezetben érdemi reálbér-növekedést eredményezhetne, így középtávon is kedvezőbb helyzetbe hozhatná a munkavállalókat.

Az adócsökkentés miatt elképzelhető, hogy a szakszervezetek az általam reálisnak tartott 5-6 százalékos minimálbér-emelésnél valamivel alacsonyabb mértékbe is beleegyeznek, amennyiben a felek több évre szóló bérmegállapodást kötnek. Ez a kompromisszum rövid távon mérsékelhetné a vállalatok terheit, miközben a munkavállalók az adócsökkentés révén magasabb nettó keresethez juthatnának. Ennek tükrében így 4-5 százalék körüli minimálbér-emelés következhet, amelynek hatását az adóterhek mérséklése tovább erősítheti a nettó bérekben

- tette hozzá.

Leszögezte: a 2024-ben megkötött bérmegállapodásban 2027-re előirányzott 14 százalékos minimálbér-emelés a jelenlegi kilátások alapján irreális. Ugyanakkor az adócsökkentések hatását is figyelembe kell venni, hiszen az eredeti megállapodás még nem számolt ilyen intézkedésekkel. Ha például 4 százalékos bruttó béremeléshez 6 százalékpontos adócsökkentés társul, a két intézkedés együttes hatása már megközelítheti a 10 százalékot. A 14 százalékos szint azonban még így sem lenne elérhető, az adócsökkentésekkel együtt is túlzott elvárás ekkora emelés.

Németh Dávid szerint a lakosság inflációs várakozásai valamelyest mérséklődnek, amit az is segíthet, hogy az élelmiszerárak az utóbbi időszakban több termékkategóriában csökkentek, vagy legalábbis érdemben nem emelkedtek. Ugyanakkor az inflációs várakozásokat nehéz lesz tartósan alacsony szinten tartani, különösen a magas energiaárak és az üzemanyagok drágulása mellett.

Úgy látja, hogy a következő években a munkavállalóknak fokozatosan alkalmazkodniuk kell az alacsonyabb inflációs környezethez, ami a korábbiaknál visszafogottabb béremelésekkel járhat.

Szerinte a kétszámjegyű béremelkedések már kevésbé számítanak reális elvárásnak, részben azért, mert a munkaerőpiac sem olyan feszes, mint korábban. A munkanélküliség valamelyest emelkedett, miközben több ágazatban, köztük az építőiparban, a mezőgazdaságban és az ipar egyes területein is csökkent a foglalkoztatás.

Az elemző ugyanakkor ellentmondásosnak tartja, hogy az állami szektor egyes területein jelentős, akár 15 százalékos béremeléseket hajtanak végre. Ez a magánszektorban dolgozók számára is azt az üzenetet közvetítheti, hogy a kétszámjegyű emelések továbbra is elérhetők. Azonban a magánszektorban a következő évben várhatóan nem lesz akkora munkaerőpiaci nyomás, amely indokolná a kétszámjegyű béremeléseket.

Hozzátette, hogy az 5-10 százalék közötti béremelési elvárások továbbra is fennmaradhatnak, ezért a munkavállalók számára nehéz lehet elfogadni, hogy a gazdasági környezet alapján inkább az 5 százalék körüli növekedés lenne indokolt.

A szakember kiemelte: a bejelentett adócsökkentések és egyéb támogatási intézkedések az inflációra is hatással lehetnek, mivel a háztartásoknál több elkölthető jövedelem marad. Az adócsökkentés a minimálbértől a mediánbérig terjedő jövedelmi sávot érinti, így elsősorban az alacsonyabb keresetűek nettó jövedelme emelkedhet. Ez a réteg jellemzően a többletjövedelem nagyobb hányadát fordítja fogyasztásra, ami élénkítheti a keresletet, és ezen keresztül inflációs nyomást is generálhat.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat célzó további intézkedések, például a családtámogatások bővítése és a nyugdíjak emelése szintén növelhetik a lakosságnál maradó pénz mennyiségét. Mindezek alapján szerinte jövőre valószínűleg 3 százalék felett maradhat vagy ismét emelkedhet az infláció.

Ez ellentmondásba kerülhet a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájával, amelynek célja az infláció mérséklése, 2028-tól pedig 2,5 százalékos inflációs célt kíván elérni. Miközben a költségvetési hiány csökkentése a fiskális politika szigorítását jelzi, a lakosságnak juttatott többletforrások fogyasztásélénkítő hatása ezzel ellentétes irányba hathat. Az elemző szerint a mostani intézkedések egy része 2027-ben valósulhat meg, és 2028-ra kifuthat, de a tartós inflációs hatás egyelőre bizonytalan.

Megjegyezte, ha a lakosság a következő hónapokban ismét az árak gyorsuló emelkedését tapasztalja, az a jövő évi bértárgyalásokra is hatással lehet. A munkavállalók ugyanis a gyorsuló inflációra hivatkozva magasabb béremelést követelhetnek, így az intézkedések közvetett módon a bérdinamikát is befolyásolhatják.

A Pénzcentrum kutatása a munkahelyváltásról

A Pénzcentrum felmérést készít arról, hogy a magyar munkavállalók mit áldoznának be egy jobb munkahelyért. Kutatásunkban többek között azt vizsgáljuk, hogy milyen szempontok a legfontosabbak a magyar munkavállalók számára egy munkahely kiválasztásakor, hogy milyen feltételek mellett váltanának munkahelyet, és hogy mennyire elégedettek a jelenlegi munkahelyükkel.