A világ legeredményesebb olimpikonjai

Larissa Latynina több rekordod is felállított pályája során. Ő az egyetlen sportoló, aki 18 érmet nyert az ötkarikás játékok során, rajta kívül pedig csak hárman vihettek haza 9 aranyérmet. Ezek után talán nem túlzás azt mondani, hogy ő minden idők legjobb tornásza, és talán legsikeresebb női sportolója.

1956-ban, Melbourne-ben, 20 évesen Keleti Ágnessel szemben küzdött meg az első aranyérméért, de csapatban is győzedelmeskedett. Ezek után sorra szerezte az érmeket egyéniben és csapatban is, 1960-ban Rómában, és '64-ben utolsó olimpiai részvételén is, mindegyiken hatot. Az 1966-os világbajnokság után visszavonult, és a szovjet csapat edzőjeként kamatoztatta tudását, 1977-ig.

Nikolay Andrianov a maga 15 olimpiai érmével a második legeredményesebb sportoló. Rekordernek számít, mivel ő a legtöbb érmet nyert férfi az olimpiák történetében, és szintén egyedüli az egyénileg nyert számok tekintetében is. Karrierje csúcsát az 1976-os Montreáli olimpia jelentette, ekkor nyert ugyanis a legtöbb számban.

Pályafutását 11 évesen, egy sportiskolában kezdte, az első igazi megmérettetést pedig a madridi 1971-es világbajnokság jelentette, ahol két aranyérmet is szerzett. Ekkortól kezdve, egészen 1980-ig minden jelentősebb sporteseményen ő számított a legjobbnak, az Európa bajnokságoktól az olimpiákig.

Felesége, a szintén kétszeres olimpiai bajnok tornász, Lyubov Burda. őt is, mint ahogy Latyninat és Keleti Ágnest, beválasztották a torna nagyjai (International Gymnastics Hall of Fame) közé. 2002 óta az oroszországi Vladimirban vezet egy sportiskolát.

Sikerült azonban más sportág képviselőjének is kétszámjegyű érem-számmal jeleskednie, hiszen Edoardo Mangiarotti 13 győzelmével mai napig a legeredményesebb vívónak számít. Igaz, édesapja is 17-szeres országos bajnok volt, aki fiából - taktikai megfontolásból - balkezes vívót faragott, Első olimpiai érmét 17 évesen, az 1936-os római játékokon szerezte csapatban, a következő, 1948-as olimpián pedig már négy érmet - igaz egyik sem arany - vihetett haza.

1952-ben és '56-ban, de még 41 évesen az 1960-as olimpián is jeleskedni tudott, igaz Gerevich Aladár ötven évesen is aranyat tudott még szerezni.

Az idén 46 éves német Birgit Fisher a második hölgy a tizes listán, aki a legtöbb érmet szerezte pályafutása során, összesen tizenkettőt. NDK színeiben tizenhét évesen lett világbajnok, tizennyolc évesen Moszkvában pedig a sportág legfiatalabb olimpiai bajnoka. Az összes olimpiáról haza tudott vinni aranyat, Szöulból, Barcelonából, Sydneyből és Athénból is.

Az idei játékokon azonban már nem indul, úgyhogy nem okoz majd fejfájást a magyar csapatnak, helyette inkább könyvet ír, neveli két gyerekét. 1999-ben az Európai Parlamenti választásokon is indult az FDP színeiben, azonban nem sikerült politikai babérokat is elnyernie.

Az 1973-ban született amerikai úszókirálynő Jenny Thompson szintén 5 éve elhagyta már a pályát, de még így is a legtöbb érmet szerzett úszónak számít. 1992 és 2004 között, vagyis négy játékon indult, ezalatt sikerült 12-szer helyezést elérnie, sőt első szereplésekor még világcsúcsot is felállított 50 és 100 méteres gyorsban. Visszavonulása óta befejezte orvosi tanulmányait, és most egy bostoni kórházban dolgozik aneszteziológusként.

A legeredményesebb sportolók tízes listáján az "utolsó" Paavo Nurmi finn csodafutó, aki közép- és hosszútávon is több világrekordot fel tudott állítani. Sokan csak "repülő finn"-ként (The Flying Finn) emlegetik. Élete első olimpiai aranyérmét az 1920-as atwerpeni játékokon nyerte 10 ezer méteres távon, de terepfutáson is győzedelmeskedni tudott az akkori futósztár, Joseph Guillemot előtt. Ezután azonban igazi rekord-felállítási láz fogta el, és sorra állította fel a legújabb csúcsokat, amiket sokáig megdönthetetlennek tartottak.

1932-ben már nem állhatott rajtvonalhoz Los Angelesben, mivel ezt megelőzően megnyert egy olyan versenyt, amiért pénznyereményt kapott, így profinak titulálták. Nurmi reménykedett a döntés megváltoztatásában, és még a versenyek előtt is edzett, de végül mégsem engedték rajthoz állni. Persze pályafutása itt nem szakadt meg, mindössze az ötkarikás játékoknak kellett búcsút intenie. 1952-ben ő gyújtotta meg a lángot Helsinkiben, hihetetlen ováció közepette, ezek után azonban eltűnt a nyilvánosság elől.

1973. október 2-án halt meg Helsinkiben, szobra az olimpiai stadion előtt áll.