Az NDK-úszónők példáján, akik sosem tanulnak: doppingbotrányok

A doppingvizsgálatok bevezetése óta összesen 73 versenyzőt zártak ki az olimpiáról a szabályok megszegése miatt. A vizsgálatok meg is hozták az eredményt, miközben az első alkalommal, Mexikóban még csak 1 sportolót zártak ki a versenyből, addig Münchenben 1972-ben 7-et, Montrealban 1976-ban pedig már 11-et. Moszkva volt a "legeredményesebb", itt a vizsgálatok során egyetlen sportolóról sem bizonyosodott be, hogy doppingolt volna. Bár az tény, hogy sokan tiltakozásképp nem mentek el az olimpiára.

A szovjetek ugyanis 1979-ben bevonultak Afganisztánba, aminek hatására az amerikaiak felszólították a világot, hogy ne vegyenek részt a moszkvai rendezésű világversenyen. 30 ország az előzetes nevezés ellenére nem is jelent meg (köztük Japán, Kanada, Kína, a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok). Rajtuk kívül további 33 ország már az olimpiai meghívásra sem reagált, így a verseny 81 nemzet részvételével zajlott le.

Az ezt követő két olimpia, az 1984-es Los Angelesben és az 1988-as Szöulban szintén hozta a korábbi évek átlagát, 12 és 10 eltiltott versenyzővel. Los Angelesben 5 súlyemelő, 4 atléta, 2 röplabdás és egy birkózó bukott le a vizsgálatok során. Szöulban szintén a súlyemelők voltak többségben, itt 5-öt tiltottak el, közülük kettő magyart, Csengeri Kálmánt és Szanyi Andort.

Ezek után 1992-ben Barcelonában 5, 1996-ban Atlantában 2, 2000-ben Sydneyben pedig 9 sportolótól vették el a versenyzés lehetőségét doppingolás miatt. A csúcsot viszont az utolsó, a 2004-es atlantai olimpia jelentette, ahol rekordszámú versenyzőt kellett eltiltani a versenytől doppingvétség miatt.

Az olimpiák csak erősítik azt a gondolkodást, hogy igenis szigorúan kell ellenőrizni a tiltott szerek használatát. Ezeknek a szerek ugyanis már számos következményt volt akinek botrányt, egészségkárosodást és halált okoztak...

NDK az intő példa

Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy az NDK-úszónők edzője mit válaszolt, a montreali olimpián, amikor egy újságíró a hölgyek mély hangjáról érdeklődött. "Azért jöttek, hogy ússzanak, nem azért, hogy énekeljenek!" Itt már nem volt olyan egyszerűen megoldható, hogy a versenyzőket távol tartsák a kérdésektől és interjúktól, aminek következtében mindenki tudta, mi a helyzet az NDK-s sportolókkal.

Későbbi bírósági tárgyalások sorozata bizonyította be, hogy korra, nemre és sportágra való tekintet nélkül folyt a dopping az akkori NDK-ban. A legfeltűnőbb és megdöbbentőbb talán Heidi Krieger esete volt, aki 1979-ben kezdett atletizálni 14 évesen, majd 2000-ben már Andreas Kriegerként tett vallomást a bíróságon az utolsó nagy NDK-doppingperben.

Az együttműködés és a titoktartás hihetetlen mértékű volt. A sportolóknak a versenyekre való utazás előtt kiutazási ellenőrzésen kellett átesniük, ami valójában egy doppingteszt volt. Ha nem mentek át, akkor lehet a vízumproblémákra hivatkozni. Az evezősök egy csoportjának esete ettől függetlenül megdöbbentő. A sportolók egy szolidaritási kampány keretben adtak vért Nicaraguának. A minta azonban kóros májfunkció-értékeket jelzett. Berlin reagálása a helyzetre az volt, hogy megtiltották a véradást, viszont a versenyzőknek nem szóltak, semmilyen kezelést nem kaptak.

Sokszor viszont nem volt bizonyíték, hogy az egészségkárosodás és a dopping közvetlenül összefügg, ráadásul a szakértők is csak óvatosan nyilatkoztak a bíróság előtt. Ettől függetlenül elgondolkodtató, hogy bizonyos betegségek, mint a daganat vagy a szívproblémák a doppingolt versenyzőknél sokkal gyakrabban jelentkeztek, mint az átlag.

A dopping "fénykorában" egyesek szerint évente nagyjából 30 versenysportoló vesztette életét, amiben benne volt a gátlásokat oldó hatás, de az egészségkárosodás is. Az egyik legismertebb haláleset minden bizonnyal az volt, amikor az SC Magdeburg 16 éves úszója, Jörg Sievers 1973-ban az edzés szünetében egyszerűen belefordult a medencébe, és meghalt. Toxikus máj, epe- és vesekárosodása volt a boncolás szerint.

Az USA sem bírt magával

Az Egyesült Államokban 2006 előtt az alapvető problémát az okozta, hogy a sportolók nem vették észre a technika fejlődését, azt gondolták, hogy olyan szert szednek, amit nem lehet kimutatni.

A botrány 2003 októberében robbant ki, amikor kiderült, hogy több válogatott atléta doppingtesztje pozitív lett tetrahidrogesztrinonra. Don Catlin professzor, a Kaliforniai Egyetem tanára küldte el a doppingellenes aktivistáknak a THG nevezetű szteroidot kimutató tesztet. A THG olyan szteroid, amit állítólag arra fejlesztettek ki, hogy a doppingtesztekkel ne lehessen kimutatni.

Az aktivisták azonban egyből továbbküldték számos országnak - többek között az amerikaiaknak is. Az egyetemhez egyébként egy edző küldött egy tele fecskendőnyit a THG-ből, az indokot azóta sem tudják...