Sokkoló drágulás az iskolai menzákon – ennyit kell most fizetni a gyerekek ebédjéért 2025-ben

Minden szülő tapasztalhatta, hogy az iskolai menza díja megemelkedett ősztől, bár a drágulás mértékében nagy eltérések vannak intézményenként. Míg egyes szülők 50 százalékos drágulásról számolnak be (náluk 990 forintról 1500 forintra emelkedett a napi ár), addig van, ahol csupán néhány százalékkal kell többet fizetni.

A bölcsődei, óvodai és iskolai menza díjszabásokról Zoltai Anna és dr. Kovács Pál elmondták, hogy az önkormányzati törvény alapján mindenkor a helyi önkormányzatok jogosultak dönteni ezek mértékéről, és ahány önkormányzat és önkormányzati szolgáltató van, annyi eltérő díjszabás is létezik.

Mint megjegyezték, a díjváltozások éves szinten eltérő időszakokban kerülnek bevezetésre, és leginkább év végi módosításokról beszélhetünk, mert az önkormányzatok éves államháztartási rend szerint működnek, és kisebb részben változnak az árak a szeptemberi tanévkezdéskor.

Hangsúlyozták, hogy a 2025-ös évi díjak magasabbak voltak, számításaik szerint átlagosan 4 százalékos értékemelkedés következett be 2025 januárjától kezdődően egészen mostanáig.

A költségek megoszlása

A közétkeztetés költségeinek fedezéséről kitérve elmondták, hogy a magyar állam biztosítja az alapvető finanszírozását, melynek reálértéke 2013-tól kezdett érezhetően emelkedni, azonban 2018-tól volt egy ellaposodás.

Ismertették, hogy az éves állami normatíva – amit az önkormányzatok és egyházak kapnak – 2025-ben 140 milliárd forint. Ez fedezi – csökkenő mennyiségi sorrendben – a munkabért, rezsit és fejlesztési kiadásokat, valamint a szociális alapú lakossági térítési díjakat.

„Egy átlagos óvoda teljes térítési díjának 90-96 százalékát az önkormányzatok és az állam viseli, az általános iskolák esetében ez csekélyebb, közel 70 százalékos. Összességében a ma vélelmezett és kalkulált költségmegosztás 22 százaléka lakossági befizetés, ezt fizeti a szülő, 23 százaléka önkormányzati hozzájárulás, 55 százaléka pedig állam finanszírozás” – sorolta a költségek megoszlását Zoltai Anna és dr. Kovács Pál. 

Az árképzés tényezői

Az árképzésről is szót ejtve kiemelték, hogy nem feltétlen fedik egymást a valós költségekkel, ez jellemzően a nonprofit módon működő önkormányzati fenntartású és tulajdonú intézményeknél és cégeknél van így, a forprofit szektor – mint mondták – más alapú árképzésen működik. 

„E területen az önkormányzatok és a forprofitos cégek rendszerint egy KSH-hoz kötött szerződéses képletrendszerrel alakítják az éves árakat a teljes szerződéses időszakra” – világítottak rá. Hozzátették, hogy ennek három fő komponense van:

• élelmiszer alapanyag éves árnövekedése,
• az energia és a rezsi árnövekedése, valamint
• a bérnövekedés.

Részletezve az idei év első hét hónapjának adatait, elmondták, hogy a szolgáltatások értéke 5,3 százalékos inflációt mutatott; 10,9 százalékot ért el az üzemanyag és egyéb szolgáltatások és az energiaemelkedés szintje; a beruházásokhoz kapcsolódó költségemelkedés ugyanakkor csupán 0,2 százalékot tett ki.

Amennyiben mindezt a megfelelő metodikával ráillesztjük a közétkeztetés szintjére, úgy éves szinten a teljes szektorra – és nem csupán a térítési díjakra – is érvényes a körülbelül 5 százalékos infláció

– foglalták össze.

A minőség biztosítása a költségkeretek mellett

Arra a kérdésünkre, hogy hogyan lehet biztosítani a gyerekek számára a megfelelő minőséget a költségkeretek mellett, a KÖZSZÖV vezetői rámutattak, hogy a normatíva emelkedése alátámasztja, illetve a profitorientált közétkeztetők adózott eredménye, nettó profitvárakozásai visszajelzik, hogy a költségkeretek ma alkalmasak a megfelelő minőség biztosítására.

Megemlítették, hogy a 2015 óta egyre fontosabbá vált, hogy a fogyasztók visszajelzéseket adhassanak a közétkeztetésről. Mindez egyre elfogadottabb és ismertebb, és meglétére a hivatalos állami (Nébih) minősítés is kitér. Közölték továbbá, hogy egyre több étkeztető ad lehetőséget a szülőknek a kóstolásra, valamint rendszeresen részt vesznek szülői értekezleteken és tájékoztatókon is. 

Az ételek adagjainak és összetételének kérdését érintve megjegyezték, hogy a költségalapú megközelítés szempontjából nem indokolt a változtatás.

Egyedi igények kielégítése

A KÖZSZÖV vezetői kérdésünkre beszéltek a vallási és diétás igények kezeléséről is. Hangsúlyozták, hogy ezek kielégítése a nagyobb településeken – különösen ahol kiszervezetten, szolgáltató vállalatokkal oldják meg az ellátást – biztosított. A diétás igényt szakorvosi igazolással kell alátámasztani, mellyel kapcsolatban felhívták a figyelmet, hogy ennek egyszerűsítése egy idén februárban életbe lépett rendeletmódosítással megtörtént.

Ugyanakkor azt is kiemelték, hogy önkormányzati üzemeltetésű kisebb konyhák esetében a diéta biztosítása okozhat fennakadást többek közt szakember-, vagy kapacitás hiány miatt. Mindezt helyileg, egyedileg kezelik: előfordul, hogy a diétás ételt más szolgáltatótól, vagy például a közeli kórháztól rendelik meg.

Ahol erre nincs lehetőség, jó gyakorlat, hogy a szülőt támogatják abban, hogy biztosítsa gyermeke diétás étkezését, és vigye be azt az intézménybe. Az otthonról bevitt étel kezelésnek a feltételeit rendelet szerint az intézménynek biztosítania kell

– nyomatékosították.

Az élelmiszerpazarlás kérdése

A közétkeztetésben is komoly problémát jelent az élelmiszerpazarlás. A KÖZSZÖV 2018-as felmérése szerint a megfőzött ételek 27 százaléka vált élelmiszerhulladékká (egyesek szerint az utóbbi időben ez a szám inkább 40 százalék körüli), ami fejenként körülbelül 50 kg hulladékot jelent évente.

A hulladék keletkezésének okait is vizsgálták, amivel kapcsolatban arra jutottak, hogy nem az ételek minősége a legfőbb probléma, hanem

• az ételekkel kapcsolatos táplálkozási averziók (otthonról hozott szokás és ételismeret vagy annak hiánya),
• a fogyasztási kedvet nem támogató éttermi környezet,
• a zsúfolt éttermek, valamint
• a rövid étkezésre fordítható idő, ami az iskolások esetében átlagosan 15 perc.

Megjegyezték, hogy a legtöbb hulladék az el nem fogyasztott levesekből származik, de a gyerekek által nem kedvelt, ugyanakkor kötelezően előírt ételek, mint a belsőségek és a hal is jelentős hulladékot képez.

A KÖZSZÖV vezetői szerint sokat javít a helyzeten a szabadszedéses étkeztetés, ebben az esetben ugyanis nemcsak a sorban állással töltött idő csökken le és jut több idő az étkezésre, hanem lehetőség van egyes ételek megkóstolására is, ami növelheti az elfogadottságot.

Rendkívül sok pozitív tapasztalatunk van a szabadszedéses étkeztetési formák bevezetésével, ahol a hulladék mennyisége akár 80 százalékkal is lecsökkent

– mutattak rá.

A fenntarthatóságra való törekvés

Érdekelt minket, hogy a közétkeztetésben van-e esetleg törekvés a fenntarthatóságra, többek közt, hogy inkább helyi termelőktől vásároljanak. Zoltai Anna és dr. Kovács Pál elmondták, hogy e téren a közétkeztetői piacot ketté kell bontani: azok az étkeztetők, akik közbeszerzés keretében nyerték el a szolgáltatást, azaz étkeztető vállalkozások, egy kormányrendelet szerint a beszerzett alapanyagok értékét tekintve 80 százalékot kötelesek rövid ellátási láncból biztosítani, ami a helyi termelőktől való beszerzést segíti elő. Az intézményi, önkormányzati üzemeltetés esetében ilyen korlát nincs. 

Komoly kihívást jelent és ellentmondásokkal teli kérdés az ökológiai termelésből származó élelmiszerek arányának növelése. A termelői érdekképviseletek oldaláról a médiában többször megjelentekkel ellentétben nincs kellő mennyiségben és feldolgozottsági szinten elegendő áru alap, illetve a termelők a logisztikai elvárásokat és a vonatkozó élelmiszerbiztonsági, szállítási ütemezési előírásokat sokszor nem tudják teljesíteni, és hátrányt jelent a jellemzően magasabb árszint is. Érezzük, hogy a kérdéssel foglalkozni kell, ugyanakkor a közétkeztetés az ellátás biztonságát a bizonytalan beszállítói elképzelésekkel nem kockáztathatja

 – fejtették ki.

Hangsúlyozták még, hogy komoly lépéseket tettek e téren külföldi tapasztalatszerzésre, ugyanakkor mint megjegyezték, agrár ágazati szintű és közétkeztetést is érintő támogatási és fejlesztési, minőségbiztosítási rendszer kidolgozása és működtetése hiányában csak „toporognak és egymásra mutogatnak”. 

Nehézségek és kihívások

A közétkeztetésbeli nehézségekre és kihívásokra rátérve a KÖZSZÖV vezetői kiemelték, hogy komoly probléma az élelmezésvezetők és a közétkeztetők társadalmi megbecsültsége és bérezése. Mint ismertették, egy többszáz étkezőről gondoskodó konyhavezető átlagban 300 ezer forintot keres, miközben nagyon összetett szakmai feladatot lát el hatalmas terhelés, sok indokolatlan konfliktus és szinte rendszeres hatósági felügyelet mellett.

A legfőbb kihívások közé sorolták a közétkeztetés nagyobb elfogadtatását, elsősorban a fiatalok megtartását és a középiskolai korosztály visszacsábítását. Valamint rámutattak az alábbi megoldandó feladatokra is:

• a gépesítés és új ételkészítési technológiák elterjesztése,
• a minőségi alapanyagok nagyobb szintű és kötelező használata,
• a szakemberek szektorban tartása megfelelő juttatási rendszerekkel,
• adatbeszerzésekből a megfelelő szakmai elemzések elvégzése.

Mindezek mellett problémaként említették még a szakácsok, különösen a diétás szakácsok hiányát is.

Javaslatok és kilátások

Zárásként Zoltai Anna és dr. Kovács Pál kérdésünkre szót ejtettek arról is, hogy a közétkeztetés szervezése és fenntartása milyen nehézségeket okoz az önkormányzatoknak, és milyen szabályozási akadályok nehezítik a hatékony működést.

Kiemelték, hogy a közétkeztetés rendszere a közoktatáshoz és közneveléshez kapcsolódik, de a közoktatás állami felügyelet alá kerülésével a közétkeztetés szervezése különvált. Mint mondták, innentől a közétkeztetés szervezése komoly és megterhelő feladattá vált az önkormányzatok számára, ami sokszor kiszervezéshez vezet, ugyanakkor az önkormányzatoknak gyakran nincs megfelelő szakemberük a szakmai, gazdasági működtetés átlátására – ez különösen igaz a kisebb önkormányzatokra.

A KÖZSZÖV vezetői szerint elvi szinten indokolt annak áttekintése, hogy nem lenne-e célszerűbb, ha a közétkeztetés feladatait is ugyanaz látná el, aki az oktatásért felelős. Tehát ha az iskola állami fenntartásban van, akkor az étkeztetés is állami kézben lenne, nem pedig az önkormányzatnál. Mindezek mellett az étkeztetés ugyanúgy az iskolai épületekben zajlana.

Hozzátették még, hogy a közbeszerzési korlátok feloldása is segítséget jelenthet, mely az alapanyagok jelentős mennyiségének kötelező helyi, térségi beszerzését írja elő. Szerintük a szabályok a termelt alapanyag mennyiségek okán teljesíthetetlen és a korlátozások gazdaságtalanok.