Már csak ez segíthet a magyar iskolásokon? Kikerült egy új kutatási eredmény, súlyos dolgokat tartalmaz

A Magyar Tudományos Akadémia és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Tanulási Környezet Kutatócsoportjának kutatása 2021 szeptembere és 2025 augusztusa között 46 iskola 50 osztályát vonták be a vizsgálatokba.

Az első osztályt kezdő gyerekek képességeit saját tanítóik mérték fel, majd két éven át monitorozták a fejlődésüket: már itt is kiderült pár alapvetés.

Egyértelmű volt, hogy már az iskola megkezdésétől olyan tanulási környezetet kell biztosítani az elsősöknek, ami a képességeiknek megfelel. Ami nem egyszerű feladat, hiszen egyre nagyobbak a különbségek a gyerekek fejlődése között. Ezért a kutatásban részt vevő pedagógusoknak már bizonyított, hatékony módszereket mutattunk be, amelyekkel valóban fejlesztő környezetet lehet teremteni, ezek közül szabadon választhattak

– mondja a kutatásban résztvevő egyik szakember.

Nem játékot várunk az iskolától

A kutatás eredményeiből azonban kiderült: a tanítók szívesen alkalmazták ezeket a fejlesztő módszereket – például a különböző mozgásos feladatokat, az énekes játékokat, a tanulókártyákat –, de nem a tanórákba építették be, hanem elsősorban a délutáni időszakban, a szünetekben és a játékidőben használták.

A legtöbben nem merték bevinni ezeket a módszereket az órákra, aminek a legfőbb oka az a nyomás, ami az oktatásirányítás, sőt a szülők és a kollégák irányából érkezik. Ma nem azt várjuk az iskolától, hogy a diákok játékosan tanuljanak, hanem hogy a pedagógus hagyományos módszerekkel megtanítsa őket írni, olvasni és számolni. Az általunk ajánlott módszerek nem ilyenek voltak, ezekkel a diákok különböző helyzetekben tanultak, hol csoportban, hol egyénileg, vagy éppen valamilyen technikai eszközzel, hol a padban ülve, hol felállva és mozogva. A gyerekek ugyanis képtelenek úgy tanulni, ahogy a magyar iskola megköveteli, 45 percen át ülve és figyelve. Nyolcéves korukig utánzással, kérdésekkel, kipróbálással és játékkal tanulnak igazán

– magyarázza az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, kiemelve: a diákok képességeinek mérése alapján az innovatív módszerek akkor fejtik ki hatásukat, ha azokat a tanórákon használják.

Meglepő eredmény született a pedagógusok mentálhigiénés állapotáról is. A kutatócsoport tagjai ezt is folyamatosan monitorozták, arra számítva, hogy a kreativitás, az innováció, az új módszerek használata pozitív hatással lesz a tanítók mentálhigiénéjére, az eredmények azonban éppen azt mutatják, hogy azok a pedagógusok váltak sérülékenyebbé mentálisan, akik a legtöbb innovációt építik be az óráikba, hiszen ők ellenszélben – az oktatásirányítás, a szülők, a kollégák elvárásaival szemben – dolgoznak.

Mi kell ahhoz, hogy egy diák sikeres legyen az iskolában?

A kutatók azokat a háttérképességeket is beazonosították, amelyek alapján meg lehet jósolni, mennyire lesz sikeres egy diák az iskolában, mire a harmadik osztályba lép.

Fontos például az ujjtudatosság, a testséma és a beszédhangok megkülönböztetésének képessége. Nagyon sok problémát meg lehetne előzni azzal, ha ezeket az óvodában folyamatosan fejlesztenék

– magyarázza a szakpszichológus, hozzátéve: az eredmények azt is egyértelműen jelezték, hogy a legtöbb mutató szerint a kistelepüléseken működő iskolák elsősei elmaradásban vannak a nagyobb településeken élő gyerekekhez képest.

A szakember hozzáteszi: az általuk ajánlott módszerek akkor működnek, ha az osztályterem berendezéséhez is hozzányúlnak a pedagógusok.

Ha a szokásos renden változtatunk, sokkal izgalmasabbá válik a gyerekek számára a tanulás. Az osztálytermet ahhoz kell alakítani, amilyen formában tanulunk – frontálisan, csoportban, párban vagy egyénileg. A padok elmozdításával létre lehet hozni egy olyan teret, ahol mozoghatnak a gyerekek, de függönyökkel kisebb terekre is lehet osztani a termet

- mondja Dr. Gyarmathy Éva, hozzátéve: az ideális osztályteremben helyet kellene kapnia egy bordásfalnak, amelyet például a szorzótábla gyakorlására tökéletesen lehet használni, de a különböző technikai eszközöknek, labdáknak és elvonulásra alkalmas „kuckóknak” is.