Kitálalt a neves magyar közgazdász: olyan veszély fenyegeti a költségvetést, amiről kevesen beszélnek

Az elemző szerint a hazai gazdaság helyzetének megítélését jelenleg nagyban megnehezíti, hogy az elsődleges jövedelmeket megtermelő üzleti szféra és maga az állam teljesen eltérő pályán mozog. Többéves stagnálás után a legtöbb ágazatban már elindult a növekedés, az államháztartás egyensúlya azonban felborult, a hiány mértéke pedig aggasztó.

Ennek hátterében egy negyedszázados, káros politikai mintázat áll, amelynek során a kormányok a választások előtt rendre túlköltekeztek, majd a voksolást követően drasztikus megszorításokra kényszerültek. Ez a konjunktúraciklusokat nem tompító, hanem azokat felerősítő, prociklikus politika folyamatosan egyensúlytalansághoz, inflációhoz és végső soron gazdasági visszaeséshez vezetett. Ennek is tulajdonítható, hogy a magyar gazdaság az elmúlt évtizedekben alulteljesített a regionális versenytársakhoz képest, és a külső válságok idején mindig mélyebb visszaesést szenvedett el.

A 2026-os év kiugró példája ennek a felelőtlen, kizárólag rövid távú érdekeket szem előtt tartó gazdaságpolitikának, amely a hatalmas költekezés ellenére sem hozott választási győzelmet a regnáló hatalomnak. Az áprilisi politikai fordulatot követően azonban az üzleti szféra fellélegezhetett, hiszen az Orbán-kormányokra jellemző konfrontatív Európa-politika és az ad hoc jellegű, piacellenes beavatkozások lezárultával egy komoly kockázati tényező esett ki a rendszerből.

Az új kormány azonnal megkezdte a felesleges költések leállítását, a költségvetési kiigazítást és a jogállami normák helyreállítását. A gazdaságpolitika kiszámíthatóbbá válása mellett a közös európai fizetőeszköz bevezetése melletti elkötelezettség is fontos horgonyt jelent. A szigorú maastrichti kritériumok teljesítésének kényszere a jövőben önmagában is gátat szabhat a választások előtti, politikai célú pénzosztásnak.

- emelte ki Bod Péter Ákos.

Hozzátette, a tartós javuláshoz azonban önmagában kevés a költségvetési deficit leszorítása és a korrupció visszaszorítása, hanem alapvetően kell újraértelmezni az állam szerepét. Az elmúlt években a hazai közkiadások szerkezete drasztikusan eltávolodott az európai átlagtól. Miközben az egészségügyre, az oktatásra és a szociális védőhálóra arányaiban folyamatosan kevesebb forrás jutott, addig a kormányzat kirívóan sokat költött az államapparátus működtetésére, a gazdaságba való közvetlen beavatkozásokra, valamint identitáspolitikai célokra, például a közmédiára, a sportra és az egyházakra. A magyar modell egyfajta torz fejlesztő államként működött, amely a humántőke gyarapítása helyett a propagandát és a presztízsberuházásokat helyezte előtérbe.

Ezt az örökséget, a drága és alacsony hatékonyságú állami működést alapjaiban kell átalakítani. Erős társadalmi konszenzus mutatkozik abban, hogy az elhanyagolt humán és fizikai infrastruktúrát fejleszteni kell, miközben mérsékelni szükséges a kirívó jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket. Ehhez elengedhetetlen, hogy a gazdasági folyamatokba túlzottan beavatkozó állam visszahúzódjon, és átadja a helyét a hatékonyabb piaci mechanizmusoknak. A magyar gazdaság kilátásai ugyanis csak akkor válhatnak tartósan kedvezővé, ha az ígéretesen ébredező üzleti szektor mellett a közszféra is végre rálép a fenntartható és modern fejlődés útjára - jegyezte meg Bod Péter Ákos.