Trump aggódhat, Netanjahu hatalmát is elsöpörheti a háború: óriási fordulat érik a legfontosabb választásokon 2026-ban

Több mint 40 országban tartanak országos választás 2026-ban, amelyek világszerte több mint 1,5 milliárd embert érintenek. Alábbi cikkünkben végigvettük a geopolitikai szempontból legfontosabbakat, és a hazai választások legfrissebb esélylatolgatásait is végigvettük.

A leginkább figyelemmel kísért választások közé tartoznak az Egyesült Államok novemberi félidős választásai, amelyek meghatározzák a Kongresszus feletti ellenőrzést. Ez a voksolás alapvetően alakítja, hogy az amerikai elnök mennyire tudja érvényesíteni politikai programját a következő két évben. Ilyenkor a Képviselőház teljes összetétele megújul, míg a Szenátus tagjainak körülbelül egyharmadáról döntenek a választók.

EZ IS ÉRDEKELHET

Elképesztő fordulat a háttérben: Trump leállította az amerikai támadást, de egy európai nagyhatalom már a legrosszabbra készül

Sir Keir Starmer miniszterelnök a kormány rendelkezésére álló összes eszközt bevetné a megélhetési költségek mérséklésére.

Bár formálisan törvényhozási választásokról van szó, politikai értelemben ezek gyakran az elnök teljesítményéről szóló országos visszajelzésként működnek. Márpedig a CNN által összesített közvélemény-kutatások szerint Donald Trump szénája nem áll túl jól: a legutóbbi adatok szerint az elnök elutasítottsága 59 százalékos a választók körében, 38 százalék pedig támogatja az országos átlagok szerint. A Trumpot elutasítók aránya lényegében tavaly nyár óta 60 százalék körül mozog a kutatások szerint.

Donald Trump támogatottsága és elutasítottsága, a legfrissebb kutatások alapján. Forrás: CNN

Történelmileg erős tendencia, hogy az elnök pártja mandátumokat veszít a félidőben. Ez részben abból fakad, hogy az ellenzéki szavazók motiváltabbak, részben pedig abból, hogy sok választó tudatosan igyekszik ellensúlyt képezni a végrehajtó hatalommal szemben. Emiatt még viszonylag stabil gazdasági környezetben is gyakori a hatalmi egyensúly eltolódása, különösen a Képviselőházban.

Az esélyeket több tényező együttesen alakítja. A gazdasági helyzet kiemelt szerepet játszik: az infláció, a reáljövedelmek alakulása és a munkaerőpiaci kilátások közvetlenül befolyásolják a szavazói hangulatot. Legalább ilyen fontos az elnök népszerűsége is: ha az approval rating tartósan alacsony, az szinte automatikusan veszteségeket vetít előre a saját pártja számára. Emellett döntő jelentőségűek az úgynevezett billegő körzetek és államok, ahol a két nagy párt támogatottsága közel azonos, így ezek a helyek határozzák meg, melyik oldal szerzi meg a többséget.

A Szenátus esetében az esélyeket különösen befolyásolja, hogy éppen mely államokban van választás, mivel a testület összetétele erősen „ciklusfüggő”. Egy kedvező térkép akár ellensúlyozhatja is az országos politikai hangulatot, míg egy kedvezőtlen kiosztás felerősítheti a veszteségeket. A Képviselőházban ezzel szemben inkább országos trendek érvényesülnek, bár a választókerületi határok (gerrymandering) itt is jelentősen torzíthatják az eredményt.

Megy a térképészkedés

A CNN emlékeztet: a félidős választások előtt a republikánusok, Donald Trump vezetésével, példátlan mértékben próbálják újrarajzolni az egyes államok kongresszusi választókerületeit, hogy megőrizzék szűk képviselőházi többségüket. Ez a lépés különösen nagy jelentőségű a jelenlegi, rendkívül kiegyenlített erőviszonyok mellett.

A demokraták hasonló eszközökkel válaszoltak, ami országos szintű politikai és jogi konfliktusokhoz vezetett. Ezek a viták - amelyek gyakran bíróságokon dőlnek el - alapvetően befolyásolják a választási térképet, és végső soron azt is, melyik párt szerzi meg a Kongresszus feletti irányítást.

Az utóbbi időszak fejleményei vegyes képet mutatnak: mindkét párt ért el részsikereket. Virginiában például egy demokraták által készített térkép kerülhet szavazásra, amely több republikánus képviselői helyet céloz, míg New Yorkban a Legfelsőbb Bíróság döntése a republikánusoknak kedvezett, megakadályozva egy számukra kockázatos új térkép bevezetését.

Bár a választókerületek újrarajzolása normál esetben csak évtizedenként történik a népszámlálás után, a szoros politikai verseny miatt ez most a ciklus közben is kulcsfontosságú eszközzé vált. Az egyes államok szabályai eltérőek: van, ahol a törvényhozás könnyen módosíthatja a térképet, máshol viszont bonyolultabb, akár népszavazást igénylő folyamat szükséges.

Összességében a republikánusok strukturális előnyben vannak, mivel több államban rendelkeznek teljes politikai kontrollal, míg számos demokrata vezetésű állam független bizottságokra bízta a térképkészítést. Közben egyre több jogi kihívás célozza a meglévő térképek megváltoztatását, és a Legfelsőbb Bíróság esetleges döntései – különösen a választójogi szabályozás terén – tovább erősíthetik a politikailag motivált újrarajzolás szerepét.

Oroszországban sok kérdés nincs

Az oroszországi parlamenti választásokat - az Állami Duma (azaz az alsóház) megújítását - legkésőbb 2026. szeptember 20-ig kell megtartani. A voksoláson mind a 450 képviselői hely sorsa eldől, vegyes rendszerben: fele arányos listás, fele egyéni körzetes rendszerben.  Ez formálisan többpárti versenyt jelent, de a politikai rendszer sajátosságai miatt a választás tétje elsősorban nem a hatalomváltás, hanem az erőviszonyok finomhangolása.

A jelenlegi kiindulópont egyértelműen a hatalmon lévő Egységes Oroszország dominanciája. A párt a 2021-es választáson közel 50 százalékos listás eredménnyel és 324 mandátummal kétharmados többséget szerzett, ami lehetővé teszi számára az alkotmánymódosítások támogatását is. Ez a parlamenti fölény azóta is fennmaradt, így a 2026-os választás inkább ennek megőrzéséről, semmint elvesztésének reális kockázatáról szól.

A politikai verseny korlátozottsága kulcsfontosságú tényező. Az elmúlt években a hatóságok rendszeresen felléptek az ellenzéki szereplőkkel szemben, több potenciálisan erős kihívót kizártak vagy ellehetetlenítettek. (Szabad Európa) A 2026-os kampány előtt is érkeztek hírek ellenzéki politikusok letartóztatásáról és adminisztratív nyomásról, ami tovább szűkíti a valódi politikai verseny terét.

A választás időzítését és hangulatát erősen befolyásolja az ukrajnai háború. Elemzések szerint a Kreml kifejezetten úgy készül, hogy a konfliktus a választások idején is tartani fog, és a politikai stratégiát ehhez igazítja. A háborús helyzet egyszerre jelenthet mobilizációs eszközt a hatalom számára (patriotikus retorika), ugyanakkor gazdasági és társadalmi kockázatokat is hordoz.

Putyin pártjának esélyeit ezek alapján magas biztonsággal lehet értékelni. Bár az Egységes Oroszország népszerűsége hosszabb távon csökkent, a rendszer strukturális sajátosságai - a médiakontroll, az intézményi fölény és az ellenzék korlátozása - miatt továbbra is toronymagas favoritnak számít. A legvalószínűbb forgatókönyv nem a vereség, hanem a többség mértékének kisebb változása.

A 2026-os orosz parlamenti választás inkább egy „menedzselt politikai folyamat”, mint klasszikus értelemben vett versengő választás. A valódi kérdés nem az, hogy ki nyer, hanem hogy a hatalom milyen arányban és milyen legitimitási keretek között erősíti meg pozícióját a következő ciklusra.

Netanjahu belebukhat az iráni háborúba?

Az izraeli parlamenti választásokat legkésőbb 2026. október 27-ig kell megtartani, és a Kneszet mind a 120 mandátuma újra kiosztásra kerül. A rendszer tisztán arányos, országos listás, alacsony - 3,25 százalékos - bejutási küszöbbel, ami erősen fragmentált pártrendszert eredményez. Ez azt jelenti, hogy a választás valódi tétje nem az első hely megszerzése, hanem a koalícióképesség: ki tud legalább 61 fős többséget összerakni a parlamentbe jutott pártok és politikusok közül.

A politikai mezőnyt továbbra is két blokk határozza meg. Az egyik oldalon Benjamin Netanjahu Likudja és jobboldali-vallásos szövetségesei állnak, a másikon egy sokkal heterogénebb ellenzék, amely centrista, baloldali és részben arab pártokból áll. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok alapján Netanjahu blokkja stabil, de nem megkérdőjelezhetetlen, és a kormányzás az elmúlt években is gyakran szűk többségen múlt.

A közvélemény-kutatások alapján a verseny kifejezetten nyitott. Több felmérés azt mutatja, hogy a Netanjahu vezette jobboldali blokk gyakran nem éri el a 61 mandátumos többséget, miközben az ellenzék sem tud egyértelmű fölényt kialakítani. Ez klasszikus izraeli helyzet: patthelyzet közeli eredmények, amelyek után hosszú koalíciós tárgyalások következnek.

Netanjahu személyes esélyei ennél árnyaltabbak. Bár továbbra is ő a legismertebb és politikailag legtapasztaltabb szereplő, a bizalom megingott – például a 2023. október 7-i támadások kezelése miatt sok választó kritikus vele szemben. Ugyanakkor politikai túlélőképessége továbbra is jelentős, és még mindig ő számít az egyik legesélyesebb miniszterelnök-jelöltnek.

A biztonságpolitikai helyzet kulcsfontosságú tényező. A Gázában zajló konfliktus, valamint az Irán elleni fellépés is erősen befolyásolják a kampányt. Egyes elemzések szerint egy sikeres katonai fellépés javíthatja Netanjahu megítélését, de ez nem garantál választási győzelmet, mert a választók egy része továbbra is belpolitikai felelősséget lát benne.

Netanjahu esélyei reálisak, de messze nem biztosak: a legvalószínűbb forgatókönyv egy szoros, fragmentált eredmény, amelyben akár néhány mandátum dönthet arról, hogy hatalmon marad-e, vagy egy új, sokszereplős koalíció váltja le.

Magyarországon szoros lehet a verseny

Azt pedig vélhetően a legtöbben tudják, hogy Magyarországon április 12-én rendezik meg a választásokat. A közvélemény-kutatások és a különféle egyrészt-másrészt elemzések szerint akár nyagyon szoros eredmény is kialakulhat, és az is benne van a pakliban, hogy patthelyzet alakul ki az Országházban, azaz egyedül vagy koalícióban sem lesz képes egyik nagy párt sem kormányt alakítani.

A legfrissebb mandátumbecslést a Partizán közölte, az ezen a héten frissített adatsor 10 ezer lefuttatott választási szimuláció összesített eredményét mutatja, vagyis azt, hogy különböző lehetséges kimenetek mellett milyen arányban alakulnának ki egyes parlamenti erőviszonyok.

A legfontosabb megállapítás, hogy a modell szerint a Tisza Párt többsége a legvalószínűbb kimenet: a szimulációk 72,2%-ában szereznének abszolút többséget. Ezen belül is jelentős arányban (60,9%) a 100-132 mandátum közötti sávba esnek, míg a kétharmadhoz közeli vagy azt meghaladó eredmény (133+ parlamenti szék) jóval ritkább, 11,3%-os kimenetelű volt.

A Fidesz többsége ezzel szemben lényegesen kisebb valószínűséggel jelenik meg: a szimulációk 21%-ában alakult ki kormánypárti többség. Ennek túlnyomó része a szűkebb, 100-132 mandátumos tartományba esik (19,7%), míg a kétharmados többség esélye minimális (1,3%). Ez arra utal, hogy a modell jelenlegi bemeneti adatai mellett a Fidesz győzelme inkább szorosabb, nem pedig domináns formában képzelhető el.

A harmadik forgatókönyv a parlamenti többség hiánya, amely 6,8%-os valószínűséggel fordult elő. Ez azt jelzi, hogy bár a rendszer alapvetően kétpólusú kimenetek felé húz, nem zárható ki egy fragmentáltabb parlament sem. Azaz a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok és a modell feltételezései alapján a Tisza fölénye statisztikailag jelentős, de nem determinisztikus: létezik érdemi, bár kisebb valószínűségű alternatív kimenet is.

A friss becslés szerint a kisebb pártok közül a Mi Hazánknak van a legnagyobb esélye (67%) a parlamentbe jutásra, a DK-nak erre már 10%-ot jósolnak a Kétfarkú Kutyapárt pedig mindössze 4%-os bejutási esélyekkel áll szűk három héttel a választás előtt.

A fenti mandátumbecslés alapját több, eltérő hátterű közvélemény-kutató intézet adatainak kombinálása adja. A modell hat független intézet (21 Kutatóközpont, Medián, Závecz, Publicus, Republikon, IDEA) méréseit használja, kiegészítve a kormányközelinek elkönyvelt Nézőpont Intézet eredményeivel. Utóbbi bevonását az indokolja, hogy speciális módszertannal próbálja mérni a „látens” kormánypárti szavazókat, akiket a kampány végén mobilizálhatnak.

A különböző kutatások nem azonos súllyal szerepelnek a modellben: az egyes intézetek súlyát az határozza meg, hogy korábban mennyire pontosan becsülték meg a választási eredményeket. A súlyozás során nagyobb hangsúlyt kapnak a frissebb választások (EP 2024, OGY 2022, OGY 2018), és a hibák négyzetes eltérésének reciprokát használják. Bizonyos esetekben manuális korrekció is történik (pl. a 21 Kutatóközpont súlyának visszafogása), hogy egyetlen intézet ne torzítsa aránytalanul az összképet. Az így kapott súlyok határozzák meg, hogy a 10 ezer szimulációban melyik intézet adatai milyen arányban jelennek meg.

A tényleges mandátumbecslés szimulációval készül: minden kutatás eredményéből több ezer lehetséges kimenetet generálnak a hibahatáron belül, közel normáleloszlást feltételezve. Ezekből országos támogatottsági értékek, majd szavazóköri és egyéni választókerületi eredmények képződnek, figyelembe véve a korábbi választási mintázatokat és a területi különbségeket. Ezt egészíti ki a listás mandátumok kiosztása (töredékszavazatokkal és határon túli voksokkal), végül pedig a 10 ezer szimuláció alapján valószínűségeket számolnak arra, hogy egy adott parlamenti összetétel milyen eséllyel áll elő.

Címlakép: MTI Fotószerkesztőség/Illyés Tibor, MTI/MTVA