Óriási káosz érik az Iráni Háborúban: hamarosan Izrael és az USA is egymásnak eshet

Miközben Izrael a "Közel-Kelet átalakításáról", az Egyesült Államok pedig "az amerikai nép védelméről" beszél, a közös jelszóként hangoztatott rezsimváltás mögött egyre kevésbé látszik a valódi stratégiai összhang.

Ali Hámenei ajatollah likvidálása egyelőre nem váltotta ki azt a tömeges iráni felkelést, amelyre Washington és Jeruzsálem számított. A katonai elemzők továbbra is hangsúlyozzák, hogy pusztán légicsapásokkal nem lehet rendszerváltást elérni, miközben az Iráni Iszlám Köztársaság intézményrendszere eddig működőképes maradt: az új legfőbb vezető megválasztásának alkotmányos folyamata megkezdődött.

A két vezető elsősorban belpolitikai megfontolásokból érdekelt a konfliktus eszkalálásában. Netanjahu számára az iráni hadszíntér lehetőséget ad arra, hogy elterelje a figyelmet a gázai és ciszjordániai kudarcokról. Gáza feletti teljes ellenőrzése kicsúszik Izrael kezéből, Törökország és Katar térségbeli befolyásának visszaszorítására tett kísérletei nem jártak sikerrel, a Ciszjordániában folytatott telepespolitika pedig az állami intézményekbe vetett bizalmat ássa alá. Egy Irán ellen aratott "győzelem" révén Netanjahu ismét az egyetlen hiteles védelmi vezetőként próbálhatja pozicionálni magát. Ebben érdekelt az izraeli hadsereg is: a vezérkar el akarja kerülni, hogy kizárólag őt tegyék felelőssé a 2023. október 7-i eseményekért, ehhez pedig egy "történelmi győzelemre" van szüksége.

Trump motivációi más természetűek. A venezuelai beavatkozás emléke gyorsan háttérbe szorult, az Epstein-iratok ügye viszont egyre nagyobb politikai nyomást jelent számára.

EZ IS ÉRDEKELHET

Most érkezett: rengeteg irat hiányzik az Epstein-aktákból, a Trump-ra nézve terhelőket is eltüntették

Több Epstein-áldozat is panaszt tett, mivel hiába keresték saját vallomásaikat a minisztérium honlapján.

Az iráni hadművelet egyszerre szolgál napirend-átalakításként és az "az erőből fakad a jog" elvén alapuló világrend demonstrációjaként. A "rezsimváltás" kifejezés szándékosan homályos használata lehetővé teszi, hogy Trump bármelyik pillanatban győzelmet hirdethessen, a tényleges eredményektől függetlenül.

A két vezető közötti bizalomhiány azonban várhatóan hamarosan felszínre tör. Trump nem engedhet meg magának egy elhúzódó háborút: nincs hozzá stabil közvélemény-támogatása, korlátozott a kongresszusi felhatalmazása, és reálisan nem tud szárazföldi erőket bevetni. Netanjahu ezzel szemben – a gázai mintát követve – minél hosszabbra nyúló konfliktusban érdekelt, mert az távol tartja a belpolitikai ellenzéket, és fenntartja a rendkívüli állapot logikáját.

Az izraeli retorika már most "történelmi hadműveletről" és "annyi ideig tart, ameddig szükséges" típusú elköteleződésről beszél, ami a gyakorlatban nyitott végű, válogatás nélküli légicsapásokat és növekvő civil áldozatszámot jelent.

A közeljövőben a hivatalos nyilatkozatokban válhatnak kézzelfoghatóvá a nézetkülönbségek: Washington és Jeruzsálem egyre inkább saját indoklásra és saját időkeretre fog hivatkozni. Míg Trump az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányos folyamatainak alakulását figyeli, és a mielőbbi lezárásban érdekelt, Izrael szándékosan homályos, gyakorlatilag korlátlan célokat fogalmaz meg, és igyekszik nyitva hagyni a konfliktus időtávját.

Az elemzés szerint ez a szövetség – amelyet elsősorban rövid távú politikai érdekek tartanak össze – előbb lassan, majd egyre gyorsuló ütemben eshet szét, az elért eredmények pedig legfeljebb pirruszi győzelemnek bizonyulhatnak.