Varga is hárít, mint a bankok

Varga Mihály szerint a tranzakciós illeték bevezetése szorosan illeszkedik a munkát terhelő közterhek arányának csökkentését és a forgalmi-fogyasztási adók szerepének növelését célzó adópolitikába. A 2013. január 1-jén bevezetett adó csekély mérték mellett, széles alapokon meghatározva alkalmas a költségvetési bevételek biztosításához.

Az illeték kialakításakor "a lehető legmesszemenőbben" figyelembe vették Varga szerint a fogyasztók érdekeit, hiszen alanyai nem ők, hanem a pénzforgalmi szolgáltatók. A szabályozás szerinte nem ad felhatalmazást arra, hogy a pénzügyi tranzakciós illetéket közvetlenül áthárítsák. Szerinte azt kívánják biztosítani, hogy "az illetékfizetési kötelezettségből adódó tehernövekedésüket a lehető legkisebb mértékben hárítsák át a fogyasztókra".

Varga elismeri, hogy a bankok különbözőképpen reagáltak az illeték bevezetésére, és különbözőképpen változtak a szolgáltatások díjai. "A pénzforgalmi szolgáltatások díjai áthárításának kérdése azonban kívül esik a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvény szabályozási köréből, az elsősorban fogyasztóvédelmi kérdésnek tekinthető."

Varga megemlíti, hogy a PSZÁF több alkalommal is eljárást indított a díjak számítási módjának hátrányosan egyoldalú módosítását tiltó rendelkezések megsértése miatt, és többeknek vissza kell téríteniük a jogosulatlanul áthárított illetéket.

A bankok a háztartásokra 80-90, a vállalatokra 90-95 százalékban hárították át a tranzakciós illetéket az MNB június elején kiadott tanulmánya szerint.