Nem elég a jó sztori és a halászlé: Baján is újra kell rakni a vidéki turizmus alapjait

A magyar turizmus júliusi adatai országos szinten még viszonylag stabil képet mutattak: a vendégek száma alig csökkent, a vendégéjszakák száma pedig minimálisan nőtt. Augusztusra azonban ez a viszonylagos stabilitás megtört. A KSH adatai szerint a vendégszám 7,3 százalékkal, a vendégéjszakák száma 5,8 százalékkal esett vissza éves alapon, miközben a turisztikai szálláshelyek bruttó árbevétele folyó áron is 5,8 százalékkal maradt el az előző év augusztusitól. Ez már nem pusztán forgalmi, hanem üzleti szempontból is gyengébb hónapot jelent.

A visszaesés mögött több folyamat egyszerre látszik. Korábban már megírtuk, hogy a szállodák és a kisebb, magán- vagy vidéki szálláshelyek között egyre mélyül a szakadék: miközben a professzionális, nagyobb szereplők jobban tartják magukat, a kisebb szolgáltatók látványos visszaeséssel és növekvő terhekkel küzdenek. 

A térségi adatok is ezt a kettészakadást mutatják: augusztusban a külföldi vendégek száma valamennyi turisztikai térségben csökkent, Budapesten 15, a Balatonnál 14 százalékos volt a mínusz. A belföldi piac kevésbé romlott, de nem tudta ellensúlyozni a külföldiek visszaesését.

Nagyító alatt: Baja és környéke

Ez azért különösen fontos, mert Baja turisztikai helyzetét sem lehet önmagában értelmezni: ugyanannak a piacnak a része, ahol a belföldi vendégek árérzékenyek, a külföldi kereslet ingadozóbbá vált, a kisebb szolgáltatók pedig sérülékenyebbek.

Baja ráadásul egy olyan déli, vízhez, hőséghez, közlekedési adottságokhoz és szezonális kereslethez kötött problémacsomag része, amelyet az augusztusi adatok különösen aktuálissá tesznek. A nyár végi országos visszaesés nem jelenti azt, hogy minden térség ugyanúgy teljesített, de jól mutatja: a hazai turizmusban már nem elég az, ha egy városnak vannak értékei. Ezekből működő, eladható és több napos tartózkodást ösztönző turisztikai terméket kell építeni.

Nemrég a halászlé fővárosában néztük meg közelebbről, mit jelent mindez egy konkrét város életében. A sajtóút során a klasszikus látnivalók mellett a legérdekesebb kérdés az volt, hogyan próbál egy dél-magyarországi nagyváros vendégeket vonzani, hosszabb tartózkodásra bírni őket, és közben életben tartani azokat a helyi szolgáltatásokat, amelyek nélkül nincs valódi turisztikai termék.

Értékből látogató

Erről beszélgettünk Schäfer Andreával, a Bajai Turisztikai Nonprofit Kft. vezetőjével, aki meglepően pontosan fogalmazta meg a vidéki turizmus egyik alapproblémáját:

A pályázati forrásokból több fontos fejlesztés is megvalósult, de önmagukban ezek nem elegendők. Ahhoz, hogy egy beruházás valódi turisztikai értékké váljon, működőképes, eladható terméket kell építeni köré.

Ez lényegében összefoglalja azt, amivel sok vidéki város küzd. Az elmúlt években rengeteg településen épültek turisztikai központok, kilátók, kikötők, kerékpáros infrastruktúrák, rendezvényhelyszínek, sétányok, attrakciók, ezek azonban önmagukban nem teremtenek vendégforgalmat. A kérdés az, hogy

a fejlesztésekből összeáll-e egy eladható, fenntartható, egész évben vagy legalább több szezonban működő ajánlat.

Baján 2015 körül indultak nagyobb turisztikai beruházások. Schäfer Andrea szerint uniós pályázatból épült többek között a turisztikai központ, amely ma rendezvényhelyszínként hasznosul, a gyalogos-kerékpáros híd, a Nagy-Pandúr-szigeten található kilátó és környezete, valamint beszereztek bérelhető kerékpárokat és bringóhintókat is. Egy másik fejlesztés a szabadstrandhoz kapcsolódott: abból készült el a jachtkikötő és a körülötte lévő infrastruktúra, valamint egy csúszkapálya is.

Csakhogy ez utóbbi ma már nem működik. A történet tipikus példája annak, amikor egy pályázati fejlesztés a kötelező fenntartási időszak után elveszíti a gazdasági alapját.

A csúszkapálya a kötelező fenntartási időszak végéig működött. Amikor ez lejár, a támogatói ellenőrzés is megszűnik, onnantól pedig már az a kérdés, hogy az adott attrakció piaci alapon vagy önkormányzati forrásból fenntartható-e

 – mondta Schäfer Andrea. A bezárás mögött nem érdektelenség, hanem prózaibb okok álltak: a szezonális működés, a képzett személyzet biztosítása és a folyamatos fenntartási költségek együtt már nem tették gazdaságosan üzemeltethetővé az attrakciót.

Ez az egyik legfontosabb tanulság: a turisztikai infrastruktúra nem egyszeri beruházás, hanem folyamatos működtetés; a vidéki városokban azonban sokszor éppen erre nincs pénz.

Baja helyzete azért is érdekes, mert a városnak erős adottságai vannak: vízpart, Petőfi-sziget, gasztronómia, halászlé, Duna, Sugovica, fesztiválok, kerékpáros és vízi lehetőségek, mégsem áll össze automatikusan olyan turisztikai termékké, amely miatt tömegek maradnának több napra.

A cél az lenne, hogy a vendégek ne csak átutazzanak, ne csak egy programra érkezzenek, hanem több éjszakát eltöltsenek a városban. Ezt szolgálná a Baja kártya is, amelyet tavaly, a Halfőző Fesztivál hetében indítottak el.

Egy kártya, ami megmentheti a várost

A kártya lényege, hogy a város különböző szolgáltatói – éttermek, szálláshelyek, programgazdák – kedvezményeket vagy extra szolgáltatásokat adnak a vendégeknek. Ez lehet akár konkrét százalék, egy kávé, egy óra ingyenes kerékpározás vagy csónakázás. A cél nem önmagában az árengedmény, hanem az, hogy a vendég érezze: Baján van mit összekapcsolni.

A gond azonban itt is az együttműködés:

Az egyik legnagyobb kihívás az együttműködés megteremtése. Sok szolgáltató úgy érzi, ha önmagában is vannak vendégei, nincs szüksége közös kedvezményekre vagy városi szintű ajánlatokra. Mi viszont azt próbáljuk elmagyarázni: önmagában egy étterem, egy szálláshely vagy egy csónakázás kevés. Olyan komplex élményt kell kínálnunk, ami miatt a vendég azt mondja: Bajára érdemes eljönni.

 - mondta el a Bajai Turisztikai Nonprofit Kft. vezetője.

A vidéki turizmus egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy sok helyen vannak külön-külön működő szolgáltatások, de nincs közös ajánlat, nincs csomag, nincs egységes desztinációs gondolkodás. A vendég viszont nem közigazgatási egységekben, pályázati logikában vagy szolgáltatói sértettségekben gondolkodik. Ő élményt keres.

A Baja kártyához jelenleg nagyjából 15 szolgáltató csatlakozott, ami Schäfer Andrea becslése szerint az érintett vendéglátó- és szálláshelyek körülbelül 20 százaléka. Ez elsőre nem tűnik rossz aránynak, de jól mutatja, milyen nehéz egy városban közös turisztikai platformot építeni, ami a TDM-ek feladata is lenne.

Magyarországon a TDM-ek sokszor nem alulról, a vállalkozók valós együttműködéséből jöttek létre, hanem pályázati logika mentén. Külföldön a desztinációmenedzsment sok esetben valóban helyi vállalkozói összefogásból indul, nálunk viszont gyakran az önkormányzattól várták a szervezet létrehozását, finanszírozását és működtetését.

Baja ebből a szempontból kivétel, mert a turisztikai szervezet ma is működik, de ugyanazokkal a strukturális nehézségekkel küzd, mint sok más vidéki szereplő: kevés pénz, nehéz együttműködés, szezonális kereslet, gyenge adatháttér, korlátozott döntési mozgástér.

Közben a számok sem kedvezők. Schäfer Andrea elmondása szerint a városban a látogatók száma az előző év augusztus 31-éhez képest 9 százalékkal csökkent. Ezen belül a külföldi vendégek száma 22 százalékkal esett vissza, míg a belföldieké 5 százalékkal. A vendégéjszakák száma ugyanakkor csak 3 százalékkal csökkent, ami arra utal, hogy akik eljöttek, valamivel tovább maradtak.

Baján a vendégszám csökkenése még az országos augusztusi mínusznál is nagyobb volt, ugyanakkor a vendégéjszakák 3 százalékos visszaesése enyhébb, mint az országos 5,8 százalékos csökkenés. Ez arra utal, hogy a városban nem elsősorban az ott maradók tartózkodási ideje roppant meg, hanem inkább az okozott gondot, hogy kevesebben érkeztek.

Csakhogy Baján a visszaesés mögött nagyon konkrét, helyben is érzékelhető okok vannak.

Az idei szezonban az időjárás és a vízhiány is érezhetően visszavetette a keresletet. A kempingező vendégek vízparti élményre készülnek: arra, hogy a lakókocsiból kilépve reggel le tudnak menni fürdeni. Ha viszont a víz hiányzik, miközben marad a hőség, az alapvetően rontja a desztináció vonzerejét.

Ez a probléma egyre fontosabb lesz a hazai turizmusban. A vízparti, folyóparti vagy természetközeli desztinációk kínálata sokszor éppen arra épül, ami a klímaváltozás miatt kiszámíthatatlanná válik: vízre, árnyékra, kellemes nyári hőmérsékletre, fürdési lehetőségre.

Ha egy vízparti városban a nyári élmény egyik alapja éppen a víz lenne, akkor az alacsony vízállás és a hőség együtt nemcsak kellemetlenség, hanem a desztináció egyik fő ígéretét gyengíti.

Ágy van, jöhetnének a vendégek is

A szálláshely-kínálat elsőre bőségesnek tűnik, de nem minden igényre ad választ: Baján több kategória is jelen van, a nagyobb, egyben kezelhető csoportok vagy konferenciák kiszolgálása mégis nehézséget okoz.

A szálláshely-kínálat összességében nem rossz, de a nagyobb rendezvényeknél gyorsan előjönnek a korlátok. Egy 100–120 fős konferenciánál már alapelvárás, hogy a vendégek egy helyen szálljanak meg, ott étkezzenek, és ugyanott legyen maga a rendezvény is. Ezt Baján sok esetben nem tudjuk ilyen komplexen biztosítani.

  - számolt be Schäfer Andrea. Baja múltja is azt mutatja, mennyit számít egy-egy működő szálláshely. A Petőfi-szigeten korábban működött egy háromcsillagos szálloda, de az 2005-ben bezárt. Elmondása szerint akkoriban holland buszos csoportok rendszeresen megszálltak ott, útban a tengerpart felé vagy visszafelé, német családok pedig generációkon át jártak vissza a vízparti kempingbe.

Akkor még nem is a bajai halászlé volt a fő hívószó, hanem a nyugodt, vízparti környezet, a határ előtti megállóhely, a pihenés lehetősége. A halászlé mint városi turisztikai identitás később erősödött fel igazán.

EZ IS ÉRDEKELHET

Megszereztük a bajai halászlé eredeti receptjét: ha így készíted, még a szegedit is lekörözi

Nálatok sincs karácsony ünnepi halászlé nélkül? Mutatjuk, hogyan készül híres hungarikumunk, a bajai halászlé hagyományos módon, gyufatésztával tálalva.

A bajai halászlé mint turisztikai vonzerő

A Halfőző Fesztivál egy egynapos közösségi eseményből nőtte ki magát országosan ismert rendezvénnyé, a bajai halászlé 2015-ös hungarikum besorolása pedig tovább erősítette a város gasztronómiai identitását.

A halászlé nemcsak turisztikai termék, hanem helyi identitás. Ezt jól mutatják azok a történetek is, amikor egy országos médium rossz receptet közölt, vagy amikor egy reklámban halászlékockával készítették volna el a bajai halászlét. A városban ezek komoly felháborodást váltottak ki.

Az erős helyi identitás fontos turisztikai alap, de önmagában nem elég: a halászlé lehet erős márka, attól még nem oldja meg a megközelíthetőség, az alacsony vízállás, a szolgáltatói együttműködés vagy a hiányzó kapacitások problémáját.

Kalocsa és Mohács közt félúton

Hasonlóan tanulságos a szállodahajók ügye is: a Dunán közlekedő hajók időnként megállnak Bajánál, de a város nem tudott igazán bekerülni a nagy hajós programok közé. A kérdés azonban jóval összetettebb annál, mint hogy miért nem kötnek ki rendszeresen Baján.

Mohácson a vámolás miatt eleve kötelező a megállás, Kalocsa pedig régóta bejáratott programeleme a nemzetközi hajós utaknak; Baja ebbe a már kialakult útvonal- és attrakciós rendszerbe próbálna bekerülni, korántsem könnyű pozícióból.

Mohács és Kalocsa közé kellene beillesztenünk Baját a hajós programokban. Nem arról van szó, hogy Kalocsát szeretnénk kiszorítani, erre reálisan esélyünk sem lenne, hanem arról, hogy megtaláljuk azt a szerepet, amelyben Baja is értelmezhető megállóvá válhat.

A város korábban több csatornán is próbált bekerülni a hajós társaságok kínálatába, szakmai eseményeken és promóciós anyagokkal is megjelent. A szállodahajós turizmus működési logikája azonban szűk mozgásteret hagy: az utasok teljes ellátással érkeznek, ezért a helyi vendéglátás legfeljebb kóstolókban tud megjelenni, érdemi éttermi forgalomra nem lehet építeni, ráadásul a hajótársaságok az egészségügyi kockázatokat is igyekeznek minimalizálni.

A gazdasági kérdések mellett a logisztika is nehezíti a helyzetet: a kikötő nem városi tulajdonban van, így a kikötési bevétel sem Bajánál jelenik meg, miközben a jellemzően idősebb, akár 100–120 fős hajós csoportok városba juttatásához külön transzferkapacitásra lenne szükség.

A szállodahajók megállása önmagában még nem jelentene érdemi bevételt a városnak: idegenforgalmiadó-bevétel nem keletkezik, a kikötő nem önkormányzati tulajdon, így közvetlenül legfeljebb azok a szolgáltatók profitálnának, akik bekerülnek a programba. Ezért fordul elő, hogy miközben a hajók megjelennek Bajánál, a város sokszor csak integet nekik.

Baja története tehát nem arról szól, hogy egy városnak nincsenek értékei. Éppen ellenkezőleg: vannak értékei, csak ezekből nehéz fenntartható turisztikai gazdaságot építeni. A városnak van erős gasztronómiai identitása, vízpartja, fesztiválja, története, szolgáltatói köre, működő turisztikai szervezete. De közben ott vannak a magyar vidéki turizmus tipikus akadályai: a pályázati fejlesztések fenntarthatósági problémái, a gyenge együttműködési kultúra, a szezonális működés, az önkormányzati forráshiány, a nehéz megközelíthetőség, a klímahatások és a nem elég erős, csomagként eladható termék.

Képek: Gosztola Judit