Kész, ennyi volt? Elérhetetlen álom lett a saját lakás Magyarországon, drasztikus lépésekre készülnek

A lakhatási költségek ugrásszerű növekedése miatt tömegek számára vált elérhetetlen álommá az első saját lakás megszerzése vagy a túlzsúfolt otthon nagyobbra cserélése. A megfizethető lakhatás hiánya már nemcsak az érintett családok és fiatalok problémája, hanem az ország egészéé. Akadályozza a továbbtanulást és a munkavállalást, korlátozza a munkaerő mobilitását, így Magyarország nem tudja megfelelően kihasználni állampolgárai tudását, tehetségét és munkáját.

Az Egyensúly Intézet Hogyan legyen mindenkinek lakhatása? című, új szakpolitikai javaslatcsomagja a magyar lakáspiac alapvető problémáit elemzi. Miközben a magyarok 92 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él (ez a harmadik legmagasabb arány az Európai Unióban), sokuknak nincs elegendő jövedelmük otthonuk fenntartására vagy korszerűsítésére. A fiatalok és a vidéken élők jelentős része pedig nem tud oda költözni, ahol több a munkalehetőség és jobb szolgáltatások érhetők el.

A javaslatcsomag szerint az adatok alapján nem beszélhetünk általános lakhatási válságról, ugyanakkor három súlyos, egymással összefüggő kihívást sürgősen kezelnünk kell: a legszegényebbek rossz és túlzsúfolt lakáskörülményeit, a megfizethető nagyvárosi lakhatás hiánya miatt alacsony munkaerőpiaci mobilitást, valamint a magyar lakásállomány súlyos műszaki és energetikai elavultságát.

EZ IS ÉRDEKELHET

Tovább gyűrűzik a lakhatási katasztrófa: erre még rámehet az idős magyarok háza, lakása is

Cikkünkben friss adatok alapján most azt vizsgáltuk, a magyar időseknek milyen arányban jelent gondot a lakhatás, és mi lehet erre a megoldás.

Házban gazdagok, készpénzben szegények

A magas lakástulajdonosi arány sok magyar családnak nyújt biztonságot, és védelmet biztosít a lakhatási szegénység legsúlyosabb formáival szemben. Ugyanakkor együtt jár a „házban gazdag, készpénzben szegény” jelenségével: a tulajdonosok jelentős részének nincs elegendő jövedelme lakása karbantartására, korszerűsítésére vagy a magas rezsiköltségek kifizetésére.

Az Egyensúly Intézet tanulmánya kiemeli, hogy a probléma különösen súlyosan érinti a legalacsonyabb jövedelműeket. A mediánjövedelem 60 százaléka alatt keresők 18 százalékát érinti súlyosan a lakhatási szegénység, a magyarok 12,6 százaléka pedig olyan otthonban lakik, ahol beázik a tető, vizes a fal vagy korhadtak a nyílászárók.

Az ingatlanállomány energetikai elavultsága az egész ország sérülékenységét növeli: a háztartások adják a hazai energiafelhasználás mintegy harmadát. A korszerűtlen otthonok ezért egyszerre növelik a családok kiadásait, Magyarország energiafüggőségét és az épületállomány környezeti terhelését.

Ott nincs elég lakás, ahol a legtöbb lehetőség van

A magyarok kétharmada kisebb városokban vagy falvakban rendelkezik otthonnal, miközben a több és magasabb minőségű munkalehetőséget, felsőoktatási képzést és szolgáltatást biztosító intézmények jelentős része Budapesten és a regionális központokban összpontosul. Sokan anyagi okokból nem engedhetik meg maguknak, hogy oda költözzenek, ahol dolgozni is szeretnének.

A lakhatás ezért nem kizárólag szociális kérdés, hanem versenyképességi probléma is. A megfizethető nagyvárosi otthonok hiánya akadályozza a fiatalok önálló életkezdését és továbbtanulását, korlátozza a munkaerő mobilitását, valamint megnehezíti a vállalatok és a közszolgáltatások számára a megfelelő munkaerő megtalálását.

A helyzetet súlyosbítja a nagyvárosi lakáskínálat szűkössége és rossz minősége. 2024-ben ezer főre vetítve Magyarországon épült a legkevesebb új lakás az Európai Unióban, és a lakásállomány megújulási rátája is hazánkban volt a legalacsonyabb. 

A magyar lakáspiac fő problémája tehát az, hogy nem ott, nem olyan állapotban és nem olyan áron állnak rendelkezésre otthonok, ahol, amilyenekre és amennyiért az embereknek szükségük lenne rá.

Keresleti helyett kínálati beavatkozásokra van szükség

Az elmúlt évtizedek magyar lakáspolitikája elsősorban a lakáspiaci kereslet támogatására épült. Ezek a programok azonban jellemzően azoknak kedveztek, akik már rendelkeztek elegendő jövedelemmel és önerővel, ráadásul tovább növelték az amúgy is elszállt ingatlanárakat. Ugyanakkor nem sikerült javítani a lakhatási szegénységben élők, a diákok és az életkezdő fiatalok lehetőségeit.