Szó szerint megfő a bolygó: a legutolsó pillanatban jár az emberiség, elképesztő tanulmány jött ki

Az elmúlt évek megfigyelései és modellszámításai nem írták át az éghajlatváltozásról alkotott eddigi képet, hanem a korábbi pesszimista forgatókönyveket igazolták. A legutóbbi tízéves időszak átlagát tekintve a globális felmelegedés már elérte az 1,26 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest. Ez a növekedés szinte teljes egészében az emberi tevékenységnek tulajdonítható - írja új tanulmányában Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatói. 

Mint kifejtik, elsősorban a légkörben egyre nagyobb arányban felhalmozódó szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid okozza, míg a természetes tényezők szerepe elhanyagolható. A helyzetet tovább súlyosbítja a levegőminőség javulása. A tisztább levegő miatt ugyanis egyre kevesebb hűtőhatású aeroszol kerül a légkörbe, így ez a fajta szennyeződés már nem tompítja az üvegházhatású gázok melegítő hatását.

A felszíni hőmérséklet emelkedése mellett a bolygó egyre több energiát nyel el a Napból, miközben kevesebbet sugároz vissza a világűrbe. Ez a visszamaradó energiatöbblet az elmúlt évtizedben példátlan mértékben megnőtt, és elérte a nyolcvanas években mért értékek közel háromszorosát. Ezt a hatalmas hőmennyiséget nagyrészt az óceánok nyelik el, méghozzá egyre mélyebb rétegekben.

Mivel a hatalmas víztömegek lassan reagálnak, a most elnyelt hő évtizedekre beépül a klímarendszerbe, és hosszú távon meghatározza a jövő éghajlatát. Emiatt a hűvösebb irányú természetes anomáliák – mint például a La Niña jelenség – ma már nem képesek lehűteni a bolygót. Szerepük csupán arra korlátozódik, hogy átmenetileg mérsékeljék az egyre fokozódó hőséget.

A felgyorsult melegedési ütem miatt gyakorlatilag elillant annak az esélye, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést a Párizsi Megállapodásban rögzített másfél Celsius-fokos határ alatt tartsuk. A szárazföldi hőmérsékleti szélsőségek ráadásul a globális átlagnál is sokkal gyorsabban fokozódnak. A maximális hőmérsékletek drasztikus emelkedése közvetlenül vezet a hőhullámok, az aszályok és a trópusi éjszakák gyakoribbá válásához. Ez a folyamat soha nem látott stressznek teszi ki az agráriumot.

Az egyik legmeglepőbb friss tudományos eredmény a csapadékeloszláshoz kapcsolódik. A korábbi várakozások szerint a melegebb légkör globálisan több esővel járt volna. A legfrissebb adatok azonban már nem mutatnak egyértelmű növekedési trendet a globális átlagban. A hidrológiai ciklus megváltozása sokkal inkább regionális szinten érezteti a hatását. Míg a világ egyes részein egyre intenzívebbé válnak a csapadékos időszakok, addig más területeken egyre súlyosbodó vízhiánnyal és pusztító aszállyal kell szembenézni.