Itt a forgatókönyv: ezért sodródott háborúba az USA Iránnal - döbbenetes iratok láttak napvilágot

A diplomata szerint Witkoff regionális szakértelme erősen megkérdőjelezhető volt. Egy interjúban például "Hormuzi-öbölnek" nevezte a Hormuzi-szorost, és az iráni atomprogrammal kapcsolatos ismereteit maga is hiányosnak minősítette, ennek ellenére a tavalyi öt tárgyalási fordulón is alig jegyzetelt. Ezekre csak egy keményvonalas publicistát, Michael Antont vitte magával, aki semmilyen szaktudással nem rendelkezett az iráni atomkérdésben. 

Amikor februárban Maszkatban folytatódtak az egyeztetések, a bennfentesek szerint Witkoff súlyos protokollt sértett. Kísérőjeként teljes katonai egyenruhában jelent meg Brad Cooper tengernagy, az Egyesült Államok közel-keleti erőinek parancsnoka. Az ománi házigazdák ezek után udvariasan megkérték a főtisztet, hogy hagyja el a tárgyalótermet. Witkoff ráadásul az egyik alkalommal mindössze három és fél órát szánt az iráni delegációra, mivel aznap még Ukrajnával is egyeztetnie kellett.

A genfi zárófordulón már körvonalazódott a megoldás

A megbeszélések genfi zárófordulója után ennek ellenére lassan kirajzolódott az iráni ajánlat pontos tartalma. A részleteket ismerő brit illetékesek jó alapnak tartották a javaslatot, részben azért, mert a 2015-ös atomalkuval ellentétben nem tartalmazott lejárati korlátozásokat. Irán beleegyezett volna a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) teljes körű felügyeletének visszaállításába. Emellett a 60 százalékra dúsított, mintegy 440 kilogrammos uránkészletét hígítással semlegesítette volna, ami egy gyakorlatilag visszafordíthatatlan folyamat.

A legnagyobb akadályt az jelentette, hogy Teherán ragaszkodott az urándúsításhoz való jogához a jövőbeli nukleáris programja számára. Ezt 30 centrifugával valósították volna meg, ami a jelenleginél egyébként kevesebbet jelent. Az utolsó tárgyalási napon Irán 3-5 éves moratóriumot ajánlott a dúsítás szüneteltetésére, így ez a szünet túlnyúlt volna Trump elnöki ciklusán. Witkoff azonban az ebédszünet és egy telefonhívás után hirtelen tíz évet követelt, miközben a szankciók nyolcvan százalékának feloldásáról már korábban megállapodtak. Omán szerint még legalább három hónapra lett volna szükség a részletek kidolgozásához. Az ománi külügyminiszter a genfi tárgyalások végén már nyilvánvalónak látta a közelgő háborút. Azonnal Washingtonba sietett, hogy elmagyarázza, milyen közel álltak a felek a diplomáciai áttöréshez.

Öböl menti diplomaták szerint Witkoff és Kushner tudatosan vagy tudatlanságból, de nem közvetítette hűen Trumpnak a tárgyalások valós előrehaladását, de az amerikai elnök sem érdeklődött behatóbban a téma iránt. Egy korábbi alkalommal például, amikor megpróbálták az elnököt tájékoztatni az egyeztetések állásáról, ő a beszélgetést gyorsan az egyik kedvenc témájára, a cipőkre terelte. Mindössze két nappal a genfi forduló lezárulta után pedig meg is kezdődött az amerikai–izraeli támadás Irán ellen.

Irán nem hozta nyilvánosságra az ajánlatát

A helyzet eszkalálódásában Irán felelőssége is látható, hiszen mindmáig nem tette közzé hétoldalas írásbeli ajánlatát az új megállapodásra (beleértve a Witkoffnak a genfi tárgyalások utolsó fordulóján bemutatott mellékletet), hiába sürgették erre. Kelsey Davenport, a Fegyverzetellenőrzési Szövetség atomsorompó-ügyi igazgatója szerint érthető volt, hogy Irán nem akarta írásban is átadni a tárgyalási pozícióját rögzítő dokumentumot.

Teherán tartott Trump korábbi gyakorlatától, hiszen az elnök előszeretettel oszt meg bizalmas anyagokat a Truth Social nevű közösségi platformon. Katariina Simonen, a finn Nemzetvédelmi Egyetem docense eközben azt emelte ki, hogy a megállapodás lehetővé tette volna a NAÜ visszatérését Iránba. Ez a lépés számos nyitott kérdést megoldhatott volna, a Trump-adminisztráció azonban egyáltalán nem volt fogékony a fegyverzetellenőrzési szakértők tanácsaira.