Könnyen aknamezőn találhatja magát Magyar Péter: indul az átfogó reform, ilyet még nem látott Magyarország

A Tisza Párt átfogó adóreformot helyezett kilátásba, amelynek fő célja a nettó bérek növelése, elsősorban az alacsonyabb jövedelműek körében. A tervek szerint a minimálbér adóterhét 15 százalékról 9 százalékra csökkentenék, miközben a mediánbér alatt kereső mintegy 2,2 millió munkavállaló sávos adójóváíráson keresztül kapna könnyítést. A mediánbér felett ugyanakkor megmaradna a jelenlegi 15 százalékos egykulcsos szja, vagyis a párt nem emelné a munkabéreket terhelő adókat.

Az intézkedéscsomag része lenne a kedvezményes kata-adózás szélesebb körű visszaállítása is, emellett új elemként évi 1 százalékos vagyonadót vezetnének be az egymilliárd forint feletti vagyonrészre. A párt álláspontja szerint a reform egyszerre ösztönözné a gazdaságot és teremtene igazságosabb közteherviselést.

Dr. H. Nagy Dániel a Pénzcentrumnak elmondta, hogy magyar viszonylatban a program iránya határozott, adótechnikai szempontból a logikája követhető, jellegét tekintve azonban nem radikális. Mint kifejtette, a program az szja egykulcsos modelljét megtartja, csak a mediánbér alatti sávban hoz sávos adójóváírást, és a kata visszahozatala és a 2022 előtti állapot helyreállítása (esetleg módosított formában) sem új konstrukció.

„Egyetlen valóban új elem a vagyonadó, amit Európában csak Norvégia, Spanyolország és Svájc alkalmaz általános formában” – tette hozzá.

Kérdésünkre a szakértő elmondta, hogy a legnagyobb bizonytalansági tényező egy ilyen reformnál az, hogy a részletszabályok jelentős része még nem rögzített, így az adóbevételekre gyakorolt összesített hatás egyelőre nem értékelhető. A másik bizonytalansági elem pedig szerinte a vagyonadó gyakorlati megvalósíthatósága.

A bérfeszültség kérdése

A bérfeszültség kérdéséről a szakértő megjegyezte, hogy a program bevezetésével a sávos adójóváírás a minimálbér és a mediánbér közötti tartományban fokozatosan csökken, majd kifut.

„Ennek következtében az egymáshoz közeli jövedelmi szinteken a nettó jövedelmi eltérés nem mutat érdemi különbséget, ami a hasonlóan keresők körében a bérfeszültség érdemi növekedésének hatását várhatóan mérsékli” – vázolta fel.

Dr. H. Nagy Dániel azt is hozzátette, hogy a jelenleg is létező kedvezmények (25 év alattiak és az édesanyák mentessége) természetüknél fogva alkalmasabbak a bérfeszültségek növelésére, hiszen a munkakörrel és teljesítménnyel össze nem függő körülmények alapján tesznek különbséget munkavállalók között.

A kata legnagyobb kérdése

A kata visszahozatalával kapcsolatban a szakértő hangsúlyozta, hogy a munkavállalókat a kata felé terelni jogellenes lenne, amennyiben az inkább az adóelkerülésre adna lehetőséget. Hiszen a korábbi szabályozás is tiltotta, hogy a katát gyakorlatilag bujtatott foglalkoztatásra használják. De dr. H. Nagy Dániel más kérdés, hogy viszonylag egyszerű volt olyan kereteket teremteni, ahol a munkaviszonnyá átminősítés kockázata alacsonyabb volt.

A kata legnagyobb kérdése éppen ez: mennyire legyen megengedő a jogalkotó és az adóhatóság egy ilyen, kedvezményes adózási lehetőség kapcsán, ha nem akar legális adóelkerülési lehetőséget kreálni

– mutatott rá, majd azt is elmondta, hogy a „régi” kata több strukturális problémát hordozott.

Az egyik a bújtatott munkaviszony. Mint azt a szakértő kiemelte, a rendszer széles körben B2B konstrukcióban működött, miközben a tényleges jogviszony gyakran munkaviszonynak felelt meg. Szerinte ez jelentős közteher-kiesést és versenytorzulást eredményezett a hagyományos foglalkoztatással szemben.

A másik problémának a társadalombiztosítási alulfedezetet nevezte meg. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az alacsony közteherfizetés miatt a kata alanyok ellátási jogosultságai (nyugdíj, táppénz) érdemben elmaradtak, ami hosszú távú egyéni és rendszerszintű kockázatot jelentett.

A szakértő a harmadik problémaként pedig az ellenőrzési korlátokat említette. Megjegyezte, hogy bár az átminősítés jogilag lehetséges volt, a gyakorlatban nehezen érvényesült; a konstrukciók könnyen „optimalizálhatók” voltak, miközben az ellenőrzési kapacitás nem tudta követni az adózói kör bővülését.

EZ IS ÉRDEKELHET

Meglepő igazság derült ki a Tisza vagyonadóról és a KATA visszavezetéséről: csalódhat, aki pénzesőre vár

Hiába a rekordalacsony tao, a magyar adórendszer több területen is kiugró terheket jelent.

A vagyonadó körüli problémák

Rátérve a vagyonadó kérdésére, kíváncsiak voltunk, hogy a lakosság hány százalékát érintené ez az adónem. Dr. H. Nagy Dániel elmondta, hogy a pontos számok meghatározását több tényező is nehezíti: egyrészt Magyarországon nem áll rendelkezésre rendszeres, részletes és publikus vagyoneloszlási adatbázis, másrészt a rendelkezésre álló statisztikák aggregáltak és korlátozottak. Ezen túlmenően pedig a szakértő szerint az esetleges családi vagyonösszeszámítás és az eszközértékelési kérdések (pl. nem likvid vagyonelemek) is további bizonytalanságot visznek a becslésekbe.

Arra a kérdésünkre, hogy hogyan lehetne pontosan felmérni egy ember vagyonát, a szakértő azt válaszolta, hogy a vagyonfelmérés jellemzően nyilvántartások, becslések és önbevallások kombinációjára épül. Mint mondta, a NAV több adatforráshoz hozzáfér (ingatlan-, cég-, bankszámla- és járműnyilvántartások), amelyek alapján adótervezet készülhet, azonban a pontosságot szerinte több tényező is korlátozza, ezek pedig a következők:

• az értékelési bizonytalanságok (pl. ingatlanok, nem tőzsdei részesedések),
• a nem nyilvántartott vagyon (készpénz, ingóságok, külföldi eszközök),
• valamint a struktúrált vagyonformák (pl. bizalmi vagyonkezelés, magántőkealapok), ahol az eszközök áttetszősége és a személyhez rendelés is korlátozott.

„Ezek kezelése, különösen az egységes értékelési és átláthatósági szabályok kialakítása, a rendszer egyik kulcskérdése” – húzta alá a szakértő.

Azt is elmondta, hogy a vagyonadók egyik fő kihívása éppen az eszközök megbízható értékelése, ennek oka pedig, hogy a vagyon nem statikus, értéke és likviditása folyamatosan változik. A szakértő hozzátette, hogy a piaci érték ténylegesen csak egy konkrét piaci tranzakcióban realizálódik, vagyis az értéket alapvetően a piaci kereslet határozza meg, ez pedig különösen az illikvid eszközöknél (pl. üzletrészek, magántőkealapok, egyedi ingatlanok) jelent problémát, ahol kevés a vevő és az ár erősen körülményfüggő, ezért ezek jellemzően likviditási diszkonttal forognak, és piaci áruk akár tartósan eltérhet a „fundamentális” értéktől. Dr. H. Nagy Dániel megjegyezte még, hogy összességében a vagyon értéke nem egy objektív adott szám, hanem egy adott időpontban, adott piaci feltételek mellett realizálható ár.

Mondd el, mit gondolsz: segíts formálni a Pénzcentrum jövőjét!

Segíts nekünk még jobbá tenni a Pénzcentrumot! Egy rövid, anonim kérdőívvel szeretnénk jobban megismerni, hogyan használod az oldalt, milyen témák érdekelnek, és miben fejlődhetnénk tovább. A válaszaid alapján finomítjuk tartalmainkat, rovatainkat, sőt akár új szolgáltatásokat is bevezethetünk, hogy még hasznosabbak legyünk a mindennapi pénzügyi döntéseidben. A kitöltés mindössze 10–12 perc, és minden visszajelzés nagy segítség számunkra.