Rémisztő kutatási eredmény: a pilóták háromnegyede aludt már el repülés közben

A tavaly augusztusban végzett kutatás szerint a megkérdezettek 75 százaléka tapasztalt legalább egy mikroalvási epizódot – azaz rövid, akaratlan elszundítást – repülés közben. A válaszadók több mint egyharmada úgy nyilatkozott, hogy nem kap elegendő pihenőidőt ahhoz, hogy megfelelően kipihenje magát. Az ír és máltai székhelyű légitársaságok pilótái számoltak be a legmagasabb mikroalvási arányról.

A kimerültség elterjedtsége ellenére csupán minden harmadik pilóta nyilatkozott úgy, hogy fáradtság esetén jellemzően szolgálatképtelennek jelenti magát. A pilóták fele elismerte, hogy a felmérést megelőző három hónapban legalább egyszer úgy teljesített szolgálatot, hogy valójában alkalmatlannak kellett volna nyilvánítania magát. A válaszadók 24 százaléka bevallotta, hogy fáradtan is inkább tovább repül ahelyett, hogy jelentést tenne, 16,8 százalékuk pedig inkább betegszabadságot vesz ki.

A jelentési hajlandóság alacsony szintjét részben a retorzióktól való félelem magyarázza, hiszen a válaszadók csaknem fele tartott a vezetőség részéről érkező negatív következményektől, ha fáradtság miatt szolgálatképtelennek jelenti magát. Az ír és máltai bázisú légitársaságoknál dolgozó pilóták tartottak a leginkább a megtorlástól, és ők bíztak a legkevésbé a jelentési rendszerekben.

Jelentős országok közötti eltérések mutatkoztak: a spanyol székhelyű légitársaságoknál minden öt pilótából kettő, az ír és francia bázisú társaságoknál pedig minden harmadik pilóta repül rendszeresen fáradtan. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban bejegyzett légitársaságoknál ez az arány csupán minden tizedik pilótát érint. A diszkont légitársaságok pilótáinak mindössze 15,6 százaléka gondolta úgy, hogy munkáltatója megfelelően kezeli a fáradtsággal járó kockázatokat. Finnországot és Hollandiát pozitív példaként emelték ki, mint ahol erősebb jelentési kultúra alakult ki.

Külön aggodalomra ad okot a parancsnoki mérlegelési jog intézménye, amely kivételes esetekben teszi lehetővé a szolgálati idő meghosszabbítását vagy a pihenőidő csökkentését. A pilóták csaknem kétötöde élt ezzel a lehetőséggel legalább egyszer a felmérést megelőző hónapban, közel 70 százalékuk pedig aggodalmát fejezte ki amiatt, ha elutasítaná a szolgálati idő meghosszabbítását. Ez arra utal, hogy a kivételes helyzetekre szánt eszköz mögött jelentős nyomás nehezedik a személyzetre.

Tanja Harter, az ECA elnöke szerint a légitársaságoknak és a szabályozó hatóságoknak kell felelősséget vállalniuk ahelyett, hogy a kockázatkezelést a pilótákra hárítanák. Felszólította az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget (EASA), hogy szigorítsa a fáradtságkezelési szabályokat, és biztosítsa, hogy a légitársaságok betartsák a szankciómentes jelentési rendszerekre, valamint a parancsnoki mérlegelési jog rendeltetésszerű alkalmazására vonatkozó követelményeket.