Jöhet a sírig tartó munka, hamarosan már a szabad hétvégéknek is búcsút inthetnek a munkavállalók?

A heti öt munkanap és a két pihenőnap annyira beépült a mindennapjainkba, hogy sokan ehhez igazítják az egész életüket. A hétfőtől péntekig tartó munkahét persze korántsem jellemző minden munkakörre, de a hétköznapok és a hétvége elkülönülése így is meghatározza, hogyan gondolkodunk a munka és a pihenés rendjéről.

Ez a megszokott felosztás azonban új kihívásokkal szembesül. A versenyképesség megőrzése folyamatos nyomást helyez a vállalatokra, miközben a mesterséges intelligencia számos feladatnál lehetővé teszi, hogy ugyanannyi idő alatt több munka készüljön el. Hogyan lehet ezt a lehetőséget úgy kihasználni, hogy közben a munkavállalók érdekei se sérüljenek, és a nagyobb teljesítmény ne a pihenőidejük rovására menjen?

Antal Miklós ökológiai közgazdász, az ELTE TáTK New Vision kutatócsoportjának vezetője a Pénzcentrumnak nemrég adott interjújában arról beszélt, hogy a termelékenység javulásakor azt is el kell dönteni, mire fordítjuk az így elérhető többletet. „Több szabadidőre vagy több termelésre? És a hasznokat a munkavállaló vagy a munkaadó fogja megkapni?” – fogalmazott. Szerinte ebben a dolgozók és a munkáltatók alkupozíciója mellett a munkakultúrának és az adott ágazat technológiai lehetőségeinek is szerepük van. Attól tehát, hogy valaki gyorsabban végez egy feladattal, még kaphat újabb munkát a felszabaduló idejére.

A négynapos munkahét lehetőségeit vizsgáló cikkünkből az is kiderült, hogy az eddigi kísérletek jellemzően vállalati döntéseken alapultak. A munkaidő átalakítása ugyanakkor egyes országokban már országos politikai és szabályozási kérdéssé vált, ráadásul a változtatás iránya sem mindenhol azonos.

Brazíliában éppen a hatnapos munkahét visszaszorítása került napirendre. Az ottani képviselőház májusban elfogadta azt az alkotmánymódosítást, amely a hat munkanapot és egy pihenőnapot jelentő beosztás helyett heti két szabadnapot biztosítana, a maximális munkaidőt pedig fokozatosan 44-ről 40 órára csökkentené, bércsökkentés nélkül. A változtatáshoz szenátusi jóváhagyás is szükséges; a hatnapos rend megszüntetése az októberi elnökválasztási kampányban is fontos vitatéma lett.

Görögországban ezzel szemben 2024 nyarán bizonyos vállalkozások számára lehetővé tették a hatodik munkanap elrendelését. Az Euronews összefoglalója szerint a szabályozás meghatározott, folyamatos működésű vagy rendkívüli munkaterheléssel szembesülő cégeket érintett, amelyeknél a heti munkaidő 40-ről 48 órára nőhetett, a hatodik napra járó 40 százalékos bérpótlék mellett. A változás tehát nem jelentett általános átállást a hatnapos munkahétre, de jól mutatta, hogy a gazdasági nyomás a munkaidő meghosszabbítását is napirendre emelheti.

A munkahét azonban hivatalos átszervezés nélkül is kiterjedhet egy újabb napra, ha a feladatok rendszeresen átnyúlnak a hétvégére. Ezzel a kevésbé látványos változással foglalkozik a Fortune cikke. Mint írják, egy kétezer, teljes munkaidőben foglalkoztatott amerikai szellemi dolgozó megkérdezésével készült felmérésből az derült ki,, hogy a rugalmas munkavégzés mellett a hétvége sokaknál már nem jelent teljes elszakadást a munkától.

Márpedig sokszor a hétvégére is átnyúlik a munka

A felmérés a hétvégi munkavégzésen belül kifejezetten a vasárnapra kérdezett rá: a megkérdezettek 74 százaléka jelezte, hogy szokott ezen a napon munkával foglalkozni. Ezen belül 21 százalék teljes vagy közel teljes napot dolgozik, további 24 százalék pedig gyakran néhány órát. A többiek gyorsan ellenőrzik az üzeneteiket, vagy csak ritkán dolgoznak ezen a napon; mindössze 26 százalék mondta azt, hogy vasárnap soha nem végez munkát.

A különbség lényeges: a 74 százalékos arány nem azt jelenti, hogy ennyien minden héten hat teljes munkanapot teljesítenek. Az eredeti felmérés az alkalmi vasárnapi munkát is beleszámítja. Ezekből az adatokból az sem derül ki, hogy az érintettek szombaton és a hétköznapokon mennyit dolgoznak. A válaszok az amerikai szellemi dolgozók vizsgált körében azt mutatják, hogy sokaknál a hétvégi pihenésbe is beleférkőzik a munka.

A háttérben részben az időbeosztás átalakulása áll. Aki napközben elintéz valamit, elmegy a gyerekéért vagy hosszabb szünetet tart, később pótolhatja a kieső órákat. A munkanap így több kisebb szakaszra esik szét, és ezek közül néhány akár a hétvégére is átkerülhet. Ezt a gyakorlatot nevezi a Fortune által bemutatott munkahelyi szóhasználat „microshiftingnek”.

Ez a dolgozónak is kedvezhet, ha valóban ő rendelkezik az idejével, és a hétvégi munkáért cserébe hét közben felszabadul néhány órája. Egészen más a helyzet, ha a hétköznapi terhelés változatlan marad, és ahhoz adódik hozzá a hétvégi feladat. Ilyenkor a rugalmasság ígérete mögött ténylegesen hosszabb munkahét alakul ki.

Ráadásul az órák száma önmagában nem írja le, mennyire tud valaki elszakadni a munkájától. Ha a teendők hat napra oszlanak el, változatlan heti munkaidő mellett is kevesebb teljesen szabad nap maradhat. A hétvégi levelezés lehet rövid, de attól még belehelyezi a munkát egy korábban pihenésre szánt napba.

A főnök lássa, hogy dolgozunk

A hétvégi munkával párhuzamosan az irodai jelenlétnek is sajátos szerepe lett. A válaszadók 48 százaléka már tudatosan olyan napra időzíti a bejárását, amikor a felső vezetők vagy az ügyfelek is láthatják őt. A jelenlét ilyenkor az elkötelezettség bemutatásának eszközévé válik.

Ez összefügg azzal, mit gondolnak a dolgozók az irodába való visszarendelésről. A megkérdezettek 76 százaléka a vezetői ellenőrzést is az intézkedések indokai közé sorolta. A termelékenységet és az együttműködést 74 százalék említette, vagyis a két magyarázat közel azonos súllyal jelent meg. Az alkalmazottak mindenesetre érzékelik, hogy a munkájuk mellett annak láthatóságára is figyelniük kell.

A felmérés más eredményei közben óvatosabb karriertervezésről árulkodnak. A válaszadók 38 százaléka olyan állásban marad, amelyet már kinőtt, mert a váltást kockázatosabbnak érzi. Több mint felük, 53 százalék pedig tudatosan visszafogja a karrierambícióit, vagy ezt tervezi, hogy jobban óvja az egészségét és hosszabb távon is fenntartható munkatempót alakítson ki. A munkahely megtartása és a következő előléptetés hajszolása tehát két külön céllá válhat.

A mesterséges intelligencia sem oldja fel egyértelműen ezt az ellentmondást. Bár 69 százalék szerint az AI javította a termelékenységét, 46 százalék arról is beszámolt, hogy időnként hátráltatta a munkáját. A két tapasztalat ugyanannál az embernél is megjelenhet. A gyorsabban elvégzett feladatokból pedig csak akkor lesz több pihenés, ha a felszabaduló idő nem újabb elvárásokkal telik meg.

Akkor most hat vagy négy napot fogunk dolgozni a jövőben?

Brendan Burchell, a Cambridge-i Egyetem szociológusprofesszora inkább a rövidebb munkahét térnyerésére számít. A The Timesnak adott 2025-ös interjújában a szakértő azt jósolta, hogy tíz éven belül a négynapos munkahét válik megszokottá. A kutató által vizsgált brit önkormányzati kísérletben a rövidebb munkaidő és a változatlan fizetés mellett a szolgáltatások többségében javultak vagy nem romlottak az eredmények. A brit tapasztalatokból azonban még nem következik, hogy világszerte ugyanez lesz az általános gyakorlat.

Antal Miklós sem vázolt fel egyértelmű globális forgatókönyvet a Pénzcentrumnak. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi verseny fékezheti a munkaidő csökkentését: a lemaradástól tartó országokban a technológiai fejlődéssel felszabaduló órákat újabb munkával tölthetik ki.

Így azzal is számolni kell, hogy a két irány egyszerre lesz jelen: egyes munkahelyeken rövidül a munkahét, máshol a feladatok a hétvégére is átnyúlnak. A négynapos munkahét terjedéséhez ezért a hatékonyabb munkavégzés mellett olyan megállapodások is kellenek, amelyek a termelékenység növekedéséből a dolgozóknak szabadidőt is juttatnak.

A Pénzcentrum kutatása a munkahelyváltásról

A Pénzcentrum felmérést készít arról, hogy a magyar munkavállalók mit áldoznának be egy jobb munkahelyért. Kutatásunkban többek között azt vizsgáljuk, hogy milyen szempontok a legfontosabbak a magyar munkavállalók számára egy munkahely kiválasztásakor, hogy milyen feltételek mellett váltanának munkahelyet, és hogy mennyire elégedettek a jelenlegi munkahelyükkel.