Már nem csak a túlélés a tét: elpártoltak a fiatal dolgozók ezektől a munkahelyektől

Pontosan egy éve sújtja a vendéglátó- és idegenforgalmi szektort az elmúlt évtizedek egyik legmélyebb, elhúzódó válsága. Ez egyben komoly nemzetgazdasági kihívás is, hiszen a szektor húzóágazatnak számít Magyarországon: a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek a koronavírus-járvány megjelenése előtt közel félmillió főt foglalkoztatott, és csak a belföldi vendégéjszakák mintegy 400 milliárd forintnyi bevételt jelentettek a szegmens számára.

Becslések szerint a sokszorozó (multiplikátor) hatás miatt közel 800-900 milliárd forintot veszített a magyar gazdaság a tetszhalott vendéglátó- és szálloda iparághoz kapcsolódó kiesés miatt, és egyelőre kérdéses, hogy hogyan és milyen tempóban sikerül majd feléleszteni a szektort a pandémiát követően. A kép vegyes: sokan csupán az ágazati támogatásokkal és ételkiszállítással képesek levegőhöz jutni, míg mások már a járvány után érkező új világra készülnek, de a bizonytalanság közös bennük - vajon képes lesz visszaszerezni az elszivárgott értékes munkaerőt a vendéglátó- és szállodaipar?

Aki kapja, marja - merre vándorol a munkaerő?

A szektor képviselői a HR Fest márciusi eseményén osztották meg az elmúlt bő egy év tapasztalatait és közeljövőre vonatkozó terveiket. Kiss Zsuzsanna, a Budapest Marriott Hotel HR igazgatója szerint "a szektorból már 2019-ben is közel 10 000 fős munkavállalói bázis hiányzott, a biztos nyelvtudással rendelkező, nagy teherbírású és motivált kollégákra a járvány előtt is lecsaptak az üzleti szolgáltató központok vagy éppen a call centerek - hogy a külföldi alternatívákról már ne is beszéljünk.

Kulcsfontosságú a vendéglátás- és a szállodaipar számára, hogy a válságból megerősödve, új tervekkel, jobb béropciókkal kerüljön ki, tehát az egész HORECA ágazatban szintlépésre van szükség ahhoz, hogy versenyképes maradhasson hosszabb távon a munkaerőpiacon". Ezt felismerve a legtöbb iparági szereplő nagy hangsúlyt fektet a fejlesztésekre, a rugalmasabb munkakörülmények megteremtésére, és kiemelt kérdésként kezeli a munkavállalók biztonságát és egészségét.

Göltl Viktor, a munkaerő-közvetítéssel, munkaerő-kölcsönzéssel, diák- és nyugdíjas szövetkezeti foglalkoztatással, illetve bérszámfejtéssel foglalkozó WHC Csoport ügyvezetője úgy látja, hogy a munkavállalókat általánosságban is - teljesen indokolt - bizonytalanság jellemzi, így kifejezetten fontos a menedzsment részéről a folyamatos, átlátható kommunikáció és a biztonságérzetüket támogató intézkedések, például a rendszeres COVID-tesztelés vagy a járványügyi szempontól indokolt távolságtartás betartásának támogatása a mindennapi munkavégzés során.

A folyamatos újratervezés a normál üzletmenet része lett

Tervek és stratégiák akadnak bőven az iparági szereplők tarsolyában, de a nyitással és annak időpontjával kapcsolatos kérdések miatt ezek egylőre inkább csak vágyálmok. A legtöbben a tavalyi évhez hasonló meseszerű nyári szezonra számítanak, és a belföldi turizmus - legalább időleges - élénkülésére. Ezek a pozitív előrejelzések is inkább csak a balatoni és egyéb népszerű vidéki szálláshelyeket jellemzik, a fővárosi hotelek többsége már a 2021-es évet is elengedte, és leghamarabb a jövő tavaszi idényre jósolja a korábbi kereslet viszonylagos visszatérését, míg egyesek szerint akár 2-4 év is kellhet a talpra álláshoz.

A nagyobb láncoknál akad olyan szálloda, amely már egy éve zárva tart, miközben más létesítmények időről-időre kinyitnak vagy folyamatosan fogadják az üzleti útra érkezőket. Flesch Tamás, a Continental Group tulajdonosa és a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke szerint a külföldi vendégek visszatérése kapcsán egyelőre még ilyen becslésekbe sem tudnak bocsátkozni, ugyanakkor az már most látszik, hogy a nyitásnál a megfelelő számú és minőségű munkavállaló újbóli beállítása lehet a szűk keresztmetszet.

Krónikus munkaerő-hiányt vizionál a szakma

A szakértők szerint akár fokozatos, akár robbanásszerű ébredés vár a HORECA iparágra, a válság következményei hosszú távon éreztetik majd hatásukat. Az már most látszik, hogy a munkaadók rugalmasabbak és jobban megbíznak a kollégákban, a munkavállalók még inkább megbecsülik a biztonságot jelentő pozíciójukat, miközben a szervezeten belüli összetartás erősödött. Éppen ebben bíznak a szektorban tevékenykedő vezetők: ezen a területen a munkavállalói élmény és a vendégélmény szinte elválaszthatatlan egymástól, és remélik, hogy a szakmájuk iránt elkötelezett vendéglátósok a válságot követően visszatérnek eredeti hivatásukhoz.

Az optimista tervek ellenére azonban úgy tűnik, a koronavírus komolyan megingatta a vendéglátó- és szállodaipar jövőjét. A fiatalabb generáció körében már a tavalyi évet megelőzően is veszített a pálya a népszerűségéből, hiszen nagy odaadást, kitartást, kivételes stressztűrő képességet, adott esetben hétvégi vagy éjszakai munkavégzést igénylő szakmáról van szó, miközben a bérek gyakran nem kárpótolják a munkavállalókat az áldozatokért.

A pandémia sajnos erre rátett még egy lapáttal, hiszen azt is megmutatta, hogy a korábban bombabiztosnak vélt, nemzetközi szinten kamatoztatható tudás ellenére bármikor megingathatja a vendéglátósok megélhetését egy rajtuk kívül álló körülmény. A lecke tehát fel van adva: a vendéglátó- és szállodaipar számára a legfontosabb cél, hogy mihamarabb visszaépítse az elmúlt egy évben megingott bizalmat és hosszabb távon is biztos alternatívát nyújtson a munkavállalóknak - ebben teljes az egyetértés a szakmában.