Tényleg reális cél 2030-ra a magyar euró? Kiderült az igazság a Tisza Párt legnagyobb ígéretéről

Az előző kormányzat és a korábbi jegybankvezetés ragaszkodott a forinthoz, így az elmúlt tizenhat évben fokozatosan lekerült a napirendről a közös valuta kérdése. Ezzel szemben a Tisza Párt gazdasági racionalitásként tekint az euróövezethez való csatlakozásra.

Kármán András, a párt pénzügyekért felelős szakpolitikusa szerint a volatilis hazai devizával szemben az euró stabilitást és tervezhetőséget hoz a vállalatoknak és a lakosságnak egyaránt. A pontos csatlakozási céldátumot csak az ország pénzügyi helyzetének teljes felmérése és a szakmai egyeztetések után határozzák meg. A tervek szerint 2030-ra, de kedvező esetben akár korábban is megteremthetők a bevezetés feltételei. Magyar Péter egy nemzetközi sajtótájékoztatón megerősítette, hogy a lépés nemzeti érdek. Kiemelte azt is, hogy a megvalósítás érdekében az új kormány békés együttműködésre törekszik a Magyar Nemzeti Bankkal.

A piac már el is kezdte beárazni a lehetséges váltást. Zsiday Viktor közgazdász szerint a forint közelmúltbeli erősödése mögött az a befektetői várakozás áll, hogy Magyarország belátható időn belül belép az euróövezetbe. A szakember úgy véli, hogy az elmúlt évek folyamatos forintleértékelődése után a lakosság is egyre kevésbé bízik a hazai fizetőeszközben. Ennek köszönhetően az euró támogatottsága kiemelkedően magas. Zsiday szerint a belépési feltételek nem teljesíthetetlenek. Ha elkerüljük a súlyosabb makrogazdasági sokkokat, például egy elhúzódó olajválságot, a csatlakozás megvalósítható. Hasonlóan látja a helyzetet a Bloomberg is. Elemzésük szerint Magyarország kis nyitott gazdaságként új lendületre szorul, így nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a mélyebb integrációból.

A sikeres csatlakozáshoz az országnak maradéktalanul teljesítenie kell a maastrichti konvergenciakritériumokat, ami szigorú gazdaságpolitikai fegyelmet követel. Jobbágy Sándor, a Concorde Értékpapír Zrt. makrogazdasági elemzője szerint jelenleg az infláció terén állunk a legközelebb az elvárásokhoz. Ugyanakkor a geopolitikai feszültségek és az energiaárak esetleges tartós emelkedése továbbra is komoly kockázatot jelent.

Sokkal nehezebb feladat vár az új kormányra a költségvetés konszolidációja terén. Az előző vezetés magas, öt százalék körüli deficitet hagyott hátra, amelyet az euró bevezetéséhez a GDP-arányos három százalék alá kell szorítani. Mivel a gazdasági növekedés az elmúlt évek stagnálása után továbbra is alacsony, a bevételi oldalon szűkös a fiskális mozgástér. A hiánycél elérését így elsősorban az állami kiadások racionalizálásával és az államadósság finanszírozási költségeinek csökkentésével lehet biztosítani. Pozitív jel, hogy a választások után az állampapírpiaci hozamok már csökkenésnek indultak. Ha a piac elhiszi a csatlakozási szándék komolyságát, ez a hozamcsökkenési folyamat tartós maradhat.

A makrogazdasági stabilitáshoz elengedhetetlen a fiskális és a monetáris politika szoros összehangolása. Ha a költségvetési hiány és az infláció csökken, az magával hozza a kamatkörnyezet mérséklődését és a devizaárfolyam stabilizálódását is. Ez alapfeltétele az euró előszobáját jelentő ERM-II árfolyamrendszerbe való belépésnek. Az elemző ugyanakkor figyelmeztetett: az euró bevezetése nem pusztán egy önmagáért való cél, hanem egy egészséges, jól működő gazdaságpolitika eredménye. Ha a magyar gazdaság megfelelő felkészültség nélkül csatlakozna, az önálló kamat- és árfolyampolitika elvesztése több kárt okozna, mint hasznot. Az ötéves időtáv reális lehet, de csak abban az esetben, ha a belső gazdaságpolitika következetes marad, és a külső környezet sem lehetetleníti el a felzárkózást.