Tari Annamária: Nagyon nagy árat fizetünk azzal, hogy az érzelmeinket feláldozzuk a mesterséges intimitásért

Pénzcentrum: Melyek a generációs különbségek a mesterséges intelligencia használatában?

Tari Annamária: Az igazi probléma – nem meglepően – világszerte a fiatalok AI használatával van. Szinte hihetetlen, de például az amerikai tinédzserek 65-70%-a napi szintű használó. Számukra ugyanis a mesterséges intelligencia jóval több: a nyelvi modellek és a chatbotok érzelmi támaszként működnek. Ebben az a veszély, hogy egy operációs rendszert emberi jellemzőkkel, érzelmekkel ruháznak fel. Közhely, hogy ők beleszülettek a digitális világba, a mindennapjaikat átszövi a technológia. Ezért nem meglepő, hogy számukra bizonytalan és változó erősségű a nem emberi rendszerektől való érzelmi távolság, ami biztonságban tartaná őket az eszközöktől. Azt hiszem, a legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor az AI használata során pozitív érzelmi kapcsolatot építünk ki egy algoritmussal, ahelyett, hogy megtartva a kritikai gondolkodást, eszközként kezelnénk.

Egy robottal való beszélgetés egyszerű és konfliktusmentes, a képzeletbeli társ megértő, támogató, nem úgy, mint a sokszor nehéz valódi kapcsolatok. Addiktív azért is, mert behízelgő a stílusa, kérdez, a felhasználót (pláne egy fiatalt) a folyamatos és gyors válaszokkal behúzza és ott tartja érzelmileg. Tudjuk, hogy kamasz és tinédzserkorban futnak le azok a valós élményszerzési folyamatok, amiknek eredménye aztán a közösségek, a baráti társaságok megtartó ereje, a bizalom és kapcsolattartás képessége. Ha ezzel párhuzamosan algoritmusok biztosítanak látszólag könnyebb utat az érzelmek között, akkor már csak az életkori jellemzők miatt is, utóbbiak vonzóbbnak tűnhetnek. Ugyanakkor felnőttként is fontos lenne megértenünk, hogy az életet a realitás keretei között kell megélnünk és feldolgoznunk, amihez olyan készségekre lenne szükség, melyeket pont a tanuló algoritmusok kínálta folytonosság, a közösségi média felépítésébe kódolt dopaminlöketek deficitessé tesznek. Amennyiben a technológiát ilyen mértékben beengedjük az életünkbe, akkor a digitális örömszerzés váratlanul analóg depresszióval is társulhat, mert az emberi személyiséget nem lehet csak úgy lekapcsolni.

A Chat GPT képes érzelmi köteléket alkotni, miközben semmilyen érzelem nincs benne. És mégis emberek százmilliói bombázzák olyan érzelmi kérdésekkel, amikre a nem emberi rendszertől kellene választ kapni. Nagyon nagy árat fizetünk azzal, hogy mindezt feláldozzuk mesterséges intimitásért. Miközben azt halljuk, mennyire fontos a mentális és érzelmi jóllét, úgy tűnik lassan valamit ki kellene találnunk, hogy a valóságot, az életünket még szeretni és megélni tudjuk.

Hogyan épül be a mindennapjainkba?

Túl gyorsan és mélyen. Nem meglepő az a kutatási eredmény, hogy ha kiszervezhető a gondolkodás, átruházható a nyelvi modellekre, akkor például a diákok, egyetemi hallgatók önállósága, a folyamatos kérdésfeltevés eredményeképpen romlani fog, döntési bizonytalanság alakulhat ki. Gondoljunk bele, milyen kontrollt adunk így át a nem emberi rendszereknek, és mennyire változtatja meg egy gyerek értelmi fejlődését, kognitív képességeit, ha nem tapasztalja meg azokat az élményeket, amiket a megértés, a tanulás során a kontextusok megértése adhat meg. Amikor valaki úgy használja a rendszereket, hogy olyan eredményeket mutat fel, amik valós alapja valójában neki nincs meg, az meglehetősen szorongáskeltő.

Mit tehetünk azért, hogy – ahogy említi – az AI egy eszköz legyen és ne az életünk meghatározó része, társa?

A világ számtalan kihívás előtt áll, egyre bizonytalanabbak a mindennapok. A háborúk, gazdasági válságok, klímaváltozás, a „minden másképp lesz” okán egyre égetőbb szükség lenne az olyan alapvető – egyébként több ezer éve minket jellemző - emberi képességekre, mint a   kommunikáció, önellátás, érdeklődés, nyitottság, rugalmasság. Ne felejtsük el, az alkalmazkodóképességünk tette lehetővé, hogy ezt a rengeteg sok időt túléljük. Újra meg kellene tanulnunk kis közösségekben létezni, visszahozni a múlt századi képességeinket, tudjuk, hogy merre van észak, mit tegyünk, ha elmegy az áram, hogy tudunk tüzet gyújtani. A digitális világ ennek pont az ellenkezőjét táplálja belénk, az érzést, hogy mindent megold helyettünk.

Néhány kormány már lépett ebbe az irányba.

Igen az ausztrál kormány 2025. december 10-én a világon elsőként betiltotta a közösségi média használatát a 16 éven aluli korosztályban. Tette ezt a gyerekek mentális egészségének védelmében, a káros tartalmak (pl. erőszak, evészavarok) elleni küzdelem jegyében. A lépés a szülők, tanárok kérése is volt, akik látták a gyerekeken a zaklatottságot, kognitív deficitet, aggasztó mentális zavarokat.  A közeljövőben több európai ország is hasonló lépést tervez.     

Mit tehetünk szülőként a káros hatások ellen?

2021-ben már ismert kutatási adat volt, hogy nemzetközi szinten minden hetedik serdülő valamilyen mentális betegségben szenved. Nyilván a Covid nem elhanyagolható tényező ebben, de a multitasking, a folyamatos impulzuselárasztás, a közösségi média bullying hatása a döntő. Sok szülő kérdezi, hogy mit lehetne tenni, hogyan lehetne védeni a gyerekeket és a kamaszokat, tinédzsereket, mert tapasztalja a gyereke szorongását, sőt egyre többen már az addikció jeleit is. Azt szoktam javasolni, hogy kicsit vissza kellene lépni a 20. századba! Mesélni a gyereknek, beszélgetni vele, kimenni a természetbe, minőségi időt tölteni együtt. Hiszen ezt tesszük ezer éve, az okoseszközök pedig csupán 20 éve vannak jelent az életünkben.

Az AI pontosan a mai zaklatott, kiszámíthatlan világ megjelenítője, nem?

Mindennapjainkban folyamatosan érezzük a sürgetettséget, az azonnali válaszigényt. Az információs társadalom elképesztő sebessége, intenzitása, a folyamatos stimuláció  megszüntették az unalom fogalmát, nem tudunk várakozni, elviselni az egyszerű üresjáratokat. Pedig a mindennapi életünkben kevés olyan helyzetet élünk meg, mint az altatóorvos, akinek pillanatok alatt kell döntenie. Mégis a legtöbben a „Nem érek rá élezni a fejszét, mert vágni kell a fát.” dilemmában élünk. Ha nem tudunk leszokni az eszközökről, akkor az emberi kommunikáció nehezített terep lesz.

Elfelejtjük, hogy társas lények vagyunk. Pedig az igazi emberi érzelmeket csak az off-line világban tudjuk megélni. Vigyáznunk kellene az emberi kapcsolatokra és mindezt megtanítani a gyerekeinknek is. Bízom benne, hogy a néhány ezer éve ránk jellemző kíváncsiság, kapcsolódási vágy továbbra is megmarad bennünk.   

Ugyanakkor sok területen tapasztaljuk a mesterséges intelligencia pozitívumait.

Természetesen vannak az információtechnológiának pozitívumai, naponta halljuk, hogy a mesterséges intelligencia a tudományban, iparban, gazdaságban hány helyen jelent komoly előrelépést. A radiológusoktól a banki műveletekig, a nehézgépsorok működtetéséig hosszú a lista. A kulcs a tudatosság, feladatot kell adni neki, nem szabad társként tekinteni rá.