Tabutéma: ezért mondanak egyre többen nemet a gyerekre Magyarországon

A KSH adatai szerint 2025 októberében 5979 gyermek született, így az előző év azonos hónapjához képest a születések száma 10%-kal csökkent. A tendencia már évek óta megfigyelhető, a KSH szinte minden hónapban a születések számának csökkenéséről számol be. A statisztikák azonban önmagukban nem magyarázzák meg, hogy mi áll a csökkenő gyermekvállalási tendencia hátterében, így pszichológust kérdeztünk többek közt arról, hogy milyen társadalmi és egyéni tényezők befolyásolják a gyermekvállalási döntéseket, milyen érvek húzódnak meg a gyermektelen életforma választása mögött, hogyan hat mindez a párkapcsolatokra, és mennyire jellemző a döntés későbbi megbánása.

A magyarok elutasítóak a gyermektelenséggel szemben

Tanács Eszter pszichológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, gyászkísérő, aki több éve foglalkozik a gyerektelenséggel, elmondta, hogy Magyarországon, a környező posztszocialista országokhoz hasonlóan konzervatív nemi szerepfelfogás és értékrend jellemző. A szakember kiemelte, hogy társadalmunk kifejezetten gyerekcentrikus, a túlnyomó többség úgy véli, hogy a teljes élethez elengedhetetlen a gyerek, a tudatosan gyermektelenek aránya az országban csupán 5%.

Ugyanakkor Nyugat-Európában és Észak-Európában mintegy 10%-a vélekedik úgy az embereknek, hogy az élethez szükséges a gyerek, továbbá egyes nyugati országokban a tudatosan gyermektelenek száma is jóval magasabb, több mint 15%.

A pszichológus megjegyezte, hogy ezek után talán nem meglepő, hogy Magyarországon az önkéntes gyermektelenséget határozottan elutasítók aránya nemzetközi összevetésben is igen magas: 52%, szemben például a Svédországi 7%-kal.

Közügy a gyermekvállalás?

Szalma Ivett családszociológus szerint azáltal, hogy Magyarországon a családpolitika ennyire beavatkozó a család életébe, és hogy a téma folyamatosan jelen van a közéletben, hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekvállalás kérdése közérdekké és nyilvános üggyé váljon. Ez azt az érzetet kelti, mintha mindenkinek joga lenne beleszólni abba, hogy mások hány gyereket vállalnak. A közbeszédet továbbá meghatározza az a narratíva is, hogy fogy a magyar népesség, és a magyarság megőrzése érdekében szükség van arra, hogy az emberek sok gyermeket vállaljanak. Ennek következtében a gyermektelenség sokszor társadalmi normaszegésként jelenik meg, holott – mint azt a szakember hangsúlyozta – a gyermektelenek aránya és egy ország népességszámának alakulása között valójában nem áll fenn erős összefüggés.

A szakember kifejtette, hogy pronatalista, azaz a születésszám növelését kívánatosnak és szükségesnek tekintő ideológia a gyerektelenség elutasításával, annak előítéles viszonyulásával is jár. „Látható tehát, hogy a gyerektelenségről sem lehet a társadalmi, szociokulturális kontextus figyelmen kívül hagyásával gondolkodni. A gyerektelenség megélése – bármilyen okok álljanak is a hátterben – nem függetleníthető a gyerektelenség megítélésétől” – mondta.

Ez erőteljesen érzékelhető az önismereti csoportjainkban, amelyekbe sokszor becsatlakoznak külföldön élő magyarok is, és teljesen más mindennapi tapasztalatokról számolnak be, mint a Magyarországon élő csoporttagok

‒ jegyezte meg a szakember.

„Fiatal vagy még, majd meggondolod magad!”

Arra a kérdésünkre, hogy milyen típusú stigmatizációval kell szembenézniük a gyermekteleneknek Tanács Eszter kifejtette, hogy a leggyakoribb sztereotípiák közé tartoznak, hogy ezek az emberek önzőek, éretlenek, karrieristák és hogy „valami baj van velük”. A pszichológus azt is elmondta, hogy nagyon sok gyermektelen nő és férfi számol be arról, hogy mások szerint ők nem szeretik a gyerekeket, nem tudnak róluk eleget, és hogy nincs akkora felelősségük és annyi kötelezettségük, mint azoknak, akik gyereket nevelnek.

A pszichológus felhívta a figyelmet, hogy a nők elsődlegesnek tartott szerepe az anyaság, míg a férfiaké a teljesítmény és munka, emiatt a gyermektelen nőket gyakrabban sújtják előítéletek, mint a gyermektelen férfiakat. A szakember szerint a gyermektelen nők sokszor értetlenséggel, felháborodással, megvetéssel vagy akár irigységgel is szembesülnek, és sokan számolnak be arról, hogy a környezetük felől nem érzik az őszinte érdeklődést, nyitottságot a valódi párbeszédre, ehelyett inkább megkapják, hogy „fiatal vagy még, majd meggondolod magad”, vagy „majd ha megtalálod a megfelelő férfit/nőt”, vagy „vigyázz, mert meg fogod bánni”.

Sokféle lehet a gyermektelenség megélése

Tanács Eszter szerint a társadalmi norma mellett számos más tényező is befolyásolja, ki hogyan éli meg a gyermektelenségét. Mint mondta, fontos, hogy milyen külső és belső elvárásokat észlelünk; hogy az identitásunkban mennyire központi a gyermekvállaláshoz való viszonyulásunk; hogy milyen közegben szocializálódtunk; hogy azt az értékrendet tettük-e magunkévá gyerekként a családunkban, hogy a legnagyobb és egyetlen érték az életben a gyerek; hogy mennyire kaptunk támogatást a saját igényeink, vágyaink felismerésében és követésében, vagy mások igényeit, elvárásait kellett követnünk.

A pszichológus kiemelte, hogy az sem mindegy, hogy felnőttként milyen közegekben mozgunk: a családi, baráti, munkahelyi közösségeinkben kakukktojásnak érezzük-e magunkat egyedüliként, aki gyerek nélkül él, vagy vannak körülöttünk mások is, akik ugyanebben a cipőben járnak. Mindezek mellett pedig természetesen a párkapcsolat, vagy akár már a párkeresés is nagyban befolyásolja nemcsak a gyermektelenség megélését, hanem a gyermekválallással kapcsolatos elgondolások, érzések alakulását is.

A gyermektelenség kérdése árnyaltabb, mint hisszük

A szakember fontosnak tartotta azt is megemlíteni, hogy bár legtöbbször a gyermektelenség kettős felosztásával lehet találkozni: akaratlagos vagy nem akaratlagos gyermektelenség, tehát akiknek „nem lehet”, és akik „nem akarnak” gyereket, ez a csoportosítás szerinte nem képes árnyaltan leírni a gyermektelenséget.

A gyerektelenség hátterében a legritkább esetben áll egyetlen ok, és a kettős felosztás által sugallt döntés lehetősége is megkérdőjelezhető sok esetben, hiszen a gyerekvállalást számos olyan tényező befolyásolja, ami kevéssé döntés kérdése, és nem áll az érintettek kontrollja alatt. Gondolhatunk akár arra is, hogy mást és mást takar az önkéntesség, ha a hátterében anyagi nehézségek, testi vagy mentális betegségek vagy a gyerekmentes életmód vágya áll

– fejtette ki a szakember.

Hozzátette, hogy a gyermekvállalási szándék alakulását az élet eseményei is jelentősen befolyásolják, így idővel akár meg is változhat a döntés. A gyermektelenség kérdése ezért jóval összetettebb és árnyaltabb annál, mint ahogy a közbeszédben gyakran megjelenik, és sok más élethelyzethez hasonlóan érdemes inkább egy kontinuumként tekinteni rá.

Tanács Eszter nyomatékosította, hogy a gyerekmentesek sem alkotnak homogén csoportot. Vannak köztük olyanok, akik már egészen fiatalon leszögezik, hogy soha nem akarnak gyereket, mások a tanulmányaik, karrierjük miatt vagy más okokból halogatják a gyermekvállalás kérdését, és akkor jutnak nemleges döntésre, amikor életkoruk miatt már akadályokba ütközne a gyermekvállalás, míg mások a partnerünkhöz igazodnak a kérdésben.

Fő érvek a gyermektelenség mellett

A pszichológus elmondása szerint a gyermek nélküli életet választók 80%-ánál két fő érv jelenik meg a döntés hátterében: a szabadság, függetlenség iránti vágy és a gyermekvállalással- és neveléssel járó kötöttségek, felelősség elutasítása.

Sokan fogalmazzák meg, hogy egész egyszerűen nem vágynak gyerekre, nem vágynak a szülőségre. A döntésben szerepet játszhatnak a negatív élmények, traumák, családi minták, esetleg környezetvédelmi megfontolások és a túlnépesedéssel kapcsolatos aggodalmak is

– sorolta a szakember.

Tanács Eszter megjegyezte továbbá, hogy gyakran felmerülnek azok a szempontok is, hogy az állam milyen mértékben járul hozzá a gyereknevelés költségeihez, milyen az egészségügy és az oktatás állapota, a közhangulat, továbbá a világpolitikai és világgazdasági történésekből fakadó bizonytalanságérzet is érvként hangzik el. Ezen túlmenően a támogató társas háló hiánya és az anyagi bizonytalanság szintén gyakran szerepelnek a döntés befolyásoló tényezőkként.

Párkeresés gyermektelenként

A gyermektelenek párkereséséről szólva a pszichológus elmondta, hogy – akárcsak a gyermekre vágyóknál – a gyermektelenek esetében is gyakran meghatározó szempont, hogy a leendő partner hasonlóképp viszonyuljon a gyermekvállalás kérdéséhez.

Tanács Eszter hangsúlyozta, hogy a két véglet között természetesen számos más lehetőség és dinamika is lehetséges: például előfordulhat, hogy a pár egyik tagja számára a gyermektelenség fontos identitáselem, míg a másik kevésbé határozott az álláspontját illetően, és alkalmazkodik partneréhez.

Azzal is sokszor találkozni, hogy mindketten bizonytalanok, közösen „hullámoznak", és hosszabb idő, amíg döntésre jutnak, valamint az is lehetséges, hogy a pár egyik tagja a gyerek nélküli élet, míg a másik a gyerekvállalás mellett elkötelezett. Ilyenkor megtörténhet, hogy a párkapcsolat megtartása érdekében a gyerekre vágyó fél lemond a gyerekvállalásról, mint ahogy ennek a fordítottja, és az is, hogy a nagyon eltérő vágyak szakításhoz vezetnek

– fejtette ki a szakember.

EZ IS ÉRDEKELHET

A kormány csodafegyvere sem állítja meg a népességfogyást: 3 éve élesítették, semmi hatása

A szívhangrendeletet kötelezővé teszi a magzati szívhang bemutatását a terhességmegszakítás előtt álló nőknek.

Van megbánás?

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire jellemző, hogy valaki később megbánja, hogy nem vállalt gyereket, Tanács Eszter azt válaszolta, hogy az ambivalens érzések és a bűntudat akkor is megjelenhet, ha valaki átgondolt döntést hoz, és teljességgel a saját, autonóm választásaként éli meg a gyerek nélküli életet.

A pszichológus szerint a megbánás kapcsán érdemes feltenni a kérdést, hogy hogyan viszonyulunk a múltbeli döntéseinkhez: úgy gondoljuk-e, hogy létezik egy „jó” döntés, vagy inkább úgy gondoljuk, hogy az adott helyzetünk, tudásunk és állapotunk alapján hoztuk meg a lehető legjobb döntést? A szakember szerint kérdés továbbá, hogy ebben megnyugszunk, vagy más kérdések, témák, döntések kapcsán is ismerős az, hogy ostorozzuk saját magunkat.

„Hadd idézzem Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológust: „Ahogy Tolsztoj szerint »minden boldogtalan család a maga módján az«, a gyerekesek és a gyermektelenek is mind a maguk egyedi és a saját élettörténetükbe ágyazott okból és módon azok” – zárta a beszélgetést Tanács Eszter.