Kitálalt a szakértő von der Leyen bejelentése után: tényleg csatlakozhat az EU-hoz Kanada? Minden egy irányba mutat

Az Európai Unió számára egyre sürgetőbb kérdés, hogyan tudna gazdasági erejéhez mérhető befolyást szerezni a világpolitikában. Az elmúlt években világossá vált, milyen nehéz önálló döntéseket hozni, ha a versenyképességhez szükséges energia és technológia jelentős része kívülről érkezik. A magas energiaárak, az amerikai és kínai technológiai előny, valamint az egységes fellépés hiánya egymást erősítő problémákká váltak. Mario Draghi korábbi európai jegybankelnök már tavaly arra figyelmeztetett, hogy az unió túl lassan reagál a versenytársakhoz képest növekvő lemaradására.

Donald Trump visszatérése tovább szűkítette az európai mozgásteret. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatban a vámokkal történő nyomásgyakorlás és a politikai kiszámíthatatlanság is nagyobb szerepet kapott, miközben Kanada ugyancsak egyre nehezebben találja a hangot déli szomszédjával. Ebben a helyzetben mindkét fél számára felértékelődött egy olyan partner, amellyel közel állnak egymáshoz a politikai értékek és a gazdasági érdekek.

Ennek látványos jele volt a múlt heti bejelentés: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptember 16-i évértékelő beszédében felvetette, hogy Kanada lehetne az EU első társult tagja. Mark Carney kanadai miniszterelnök másnap az Európai Parlamentben üdvözölte az ambíciót, és a jelenleginél jóval szorosabb együttműködést szorgalmazott. A hangzatos megnevezés mögött azonban egyelőre nincs kész intézményi modell vagy elfogadott csatlakozási menetrend.

Milyen tagság az, amely még nem is létezik?

A társult tagság kifejezés könnyen azt a benyomást keltheti, hogy Kanada egy már létező, a teljes uniós tagsághoz vezető lépcsőfokra lépne. Valójában az EU szerződései jelenleg nem határoznak meg ilyen tagsági kategóriát, így a politikai szándékhoz még meg kell találni a megfelelő együttműködési formát.

A nyilatkozatok és a személyes találkozók is azt mutatják, hogy van közeledés, de Carney nem teljes jogú tagságra gondol, csak tényleg egyedi kapcsolatra

– mondta a Pénzcentrumnak Koller Boglárka.

A szakértő az Európai Gazdasági Térségben működő norvég modell vagy a Svájccal kialakított kétoldalú megállapodásrendszer egyszerű átvételét sem tartja valószínűnek. Kanada sajátos helyzete egy új konstrukció kialakítását indokolhatja, amelyben bizonyos területeken mélyül az együttműködés, más kérdésekben viszont megmarad a jelenlegi távolság. „Nem tudjuk még, hogy differenciált integráció lesz-e, vagy valami más” – fogalmazott.

A differenciált integráció ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy egy kívülálló ország egyes uniós együttműködésekhez szorosabban kapcsolódik, miközben nem válik teljes jogú taggá. Ettől még külön meg kell állapodni arról, mely szabályokat veszi át, milyen kötelezettségeket vállal, és ezekért milyen hozzáférést kap az európai programokhoz vagy piacokhoz.

A fogalmak között egy további különbséget is érdemes tisztázni: az EU kötött már társulási megállapodást Európán kívüli országgal, például Chilével. Egy ilyen megállapodás azonban nem jelent uniós tagságot, és nem azonos a Kanada kapcsán most felvetett, egyelőre kidolgozatlan társult tagsággal. A földrajzi távolság önmagában tehát nem zárja ki a szoros szerződéses kapcsolatot, a gazdasági lehetőségeket viszont erősen befolyásolja.

Amerikát Európa sem tudja pótolni

Kanada európai nyitása mögött valós politikai és gazdasági szándék áll. Az amerikai kormány ellenséges magatartása arra ösztönzi Ottawát, hogy több hozzá hasonlóan gondolkodó partnerrel építsen szoros kapcsolatot, és csökkentse kiszolgáltatottságát egyetlen országgal szemben.

Ennek azonban határt szab, hogy az Egyesült Államok továbbra is meghatározó kereskedelmi partner. Koller Boglárka arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az amerikai piac részesedése csökkent a kanadai exporton belül, ezt a kapcsolatot az EU nem tudja kiváltani. A két szomszéd gazdasági összefonódását egy politikai megállapodás nem rendezi át egyik napról a másikra.

Az európai kapcsolat értékét ezért elsősorban az adhatja, hogy több választási lehetőséget teremt. Ha Kanada bizonyos termékeknek új piacot talál, vagy több partnerrel osztja meg a fejlesztések és beruházások terheit, egy-egy amerikai döntés kevésbé teheti kiszolgáltatottá. Ez akkor is érdemi változás lehet, ha az Egyesült Államok megőrzi központi szerepét a kanadai gazdaságban.

Az EU szempontjából ugyanakkor a közeledés nem jelent automatikusan erősebb tárgyalási pozíciót Washingtonnal szemben.

Az EU-Kanada szorosabb kapcsolat egyáltalán nem biztos, hogy az EU-t előnyösebb helyzetbe hozza az USA-val szemben. Vissza is üthet Trumpnál

– figyelmeztetett Koller Boglárka.

A kockázatot jelzi, hogy Trump a felvetésre reagálva újabb vámok lehetőségét helyezte kilátásba, amennyiben a közeledést ellenséges lépésnek ítéli. A partnerség hasznát így az fogja eldönteni, milyen konkrét gazdasági és biztonsági eredményeket tudnak elérni a felek az esetleges amerikai nyomás mellett.

A különleges kapcsolat a nemzetközi intézményrendszer válságára sem kínál önmagában megoldást. Koller Boglárka nem tartja valószínűnek, hogy az EU és Kanada kettőse képes lenne helyreállítani a többoldalú együttműködés korábbi működését vagy rendezni a Kereskedelmi Világszervezet körüli problémákat. A közös érdekek védelmében lehetnek eredményeik, de a világkereskedelem szabályainak fenntartásához jóval szélesebb együttműködésre lenne szükség.

A védelmi iparban már van mire építeni

A legkézzelfoghatóbb előrelépést a védelmi együttműködés hozhatja. Ezen a területen már létezik olyan keret, amelyhez nem kell megvárni a társult tagság tartalmának tisztázását: Kanada csatlakozott a közös védelmi beszerzéseket támogató SAFE kezdeményezéshez.

A kanadai kormány összefoglalója szerint az ország 2026 februárjában első Európán kívüli résztvevőként kapcsolódott be a programba. Ez a kanadai védelmi vállalatok előtt új európai megrendelési lehetőségeket nyitott meg, és alapot ad a két oldal ipari együttműködésének bővítéséhez.

Leginkább a projektszemléletű együttműködések lehetnek mindkét félnek előnyösek

– emelte ki Koller Boglárka.

Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy egy-egy konkrét feladathoz lehet partnereket, kapacitást és finanszírozást rendelni. Egy védelmi beszerzés vagy közös kutatás eredménye akkor is mérhetővé válhat, ha a teljes politikai kapcsolat jövőjéről még folynak az egyeztetések.

Hasonló lehetőséget jelentenek a kritikus nyersanyagok. Kanada erőforrásai és az európai feldolgozási, ipari képességek kiegészíthetik egymást, amire Carney is kitért strasbourgi beszédében. Európa számára a megbízhatóbb ellátás jelenthet előnyt, Kanada pedig a nyersanyagok magasabb szintű feldolgozásában és a hozzájuk kapcsolódó beruházásokban találhat új lehetőségeket.

A szakértő az oktatást, a kutatást és a digitalizációt is azok közé a területek közé sorolta, ahol érdemi eredmény születhet. Ezekben az ügyekben a már működő kapcsolatok bővítése is sokat hozhat, miközben jóval kevesebb intézményi kérdést kell rendezni, mint egy teljesen új jogállás létrehozásakor.

Mit érezhetne ebből egy magyar munkavállaló vagy diák?

A társult tagság híre Magyarországon is felvetheti a kérdést, hogy egyszerűbbé válhat-e Kanadában tanulni, dolgozni vagy letelepedni. A közeledés valóban teremthet új lehetőségeket, de ezek terjedelmét a későbbi megállapodások határozzák majd meg.

Koller Boglárka az egyetemi csereprogramok, a kutatási együttműködések és a végzettségek elismerése terén lát mozgásteret. Egyes szakmákban a munkavállalási lehetőségek is bővülhetnek. Ez például abban jelenthet előrelépést, hogy egy képesítés elfogadtatása egyszerűbbé válik, vagy több szervezett lehetőség nyílik egy külföldi tanulmányi, kutatási időszakra.

Az általános szabad mozgás bevezetésére ugyanakkor a szakértő nem számít: „teljes szabad mozgás vagy a tartós letelepedés nem lesz könnyebb az európaiaknak Kanadában”. A várható könnyítések tehát meghatározott programokhoz vagy tevékenységekhez kapcsolódhatnak; a mostani politikai közeledésből még nem következik általános kanadai munkavállalási vagy letelepedési jog.

Carney múlt heti beszédében külön említette az Erasmus+ programhoz való kanadai csatlakozás lehetőségét, valamint a fiatalok tanulási és munkavállalási kapcsolatainak bővítését. Ezek egyelőre politikai célok, amelyek részletes feltételeiről még meg kell állapodni. A kutatásban viszont már van intézményes alap: Kanada 2024-ben társult a Horizont Európa program második pilléréhez, így ezen a területen a meglévő együttműködés továbbfejlesztése is napirendre kerülhet.

A kedvezmények mellé kötelezettségek is járnának

A tárgyalások egyik legnehezebb kérdése az lehet, hogy Kanada milyen előnyökhöz jutna, és mit vállalna ezekért cserébe. Az EU számára visszatérő dilemma, mennyit engedjen át a tagság gazdasági előnyeiből olyan partnereknek, amelyek az uniós kötelezettségeknek csak egy részét vállalják.

Az egységes piachoz való széles körű hozzáférésnek szigorú feltételei vannak. Koller Boglárka Norvégiát hozta példaként: az ország a szoros gazdasági integrációért cserébe számos uniós szabályt átvesz, és részt vesz a személyek szabad mozgásában is. A kanadai együttműködés tartalmát ezért az is meghatározza majd, meddig hajlandó elmenni Ottawa a közös szabályok elfogadásában, és milyen feltételeket tartanak elfogadhatónak az uniós országok.

A tagállamok vezetőinek, de az uniós polgároknak is legfeljebb egy kölcsönösen előnyös kapcsolat lenne elfogadható

– hangsúlyozta a szakértő.

A politikai megállapodások nehézségét jól mutatja a CETA, az EU és Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi egyezménye. A dokumentumot 2016-ban írták alá, de teljes ratifikációja még mindig nem zárult le minden tagállamban. Ez nem jelenti azt, hogy az egyezmény ne működne: 2017 óta ideiglenesen alkalmazzák, és rendelkezéseinek jelentős része már érvényesül. A teljes hatálybalépés elhúzódása azonban jelzi, milyen nehéz valamennyi szükséges politikai jóváhagyást megszerezni.

Koller Boglárka egy új társulási megállapodás esélyét is rendkívül csekélynek ítéli, és ennek kapcsán éppen a CETA elhúzódó ratifikációjára mutatott rá. A nagy intézményi vállalásoknál ezért hamarabb vezethetnek eredményre a körülhatárolt, mindkét fél számára világos előnyöket kínáló projektek.

Az októberre tervezett EU–Kanada-csúcson tovább pontosodhat, milyen tartalmat szánnak a vezetők a különleges kapcsolatnak. A mostani közeledés valódi súlyát az mutatja majd meg, sikerül-e a politikai szándékot közös beruházásokra, megrendelésekre, kutatásokra és az emberek számára elérhető új lehetőségekre váltani.