Döbbenetes vallomás az ukrán hadifogságba került orosz katonáktól: ilyen bánásmódról álmodni sem mertek

Az ukrán 3. hadtest Vivaldi hadműveletének három szakaszában mintegy 250 orosz katonát és tisztet ejtettek foglyul Doneck megye északi részén. A hadtest egészségügyi sajtószolgálatának vezetője, Marharita Burkovszka az NV hírportálnak elmondta, hogy

a fogságba esett oroszok meglepődve tapasztalják az orvosi ellátást és az emberséges bánásmódot, valamint azt, hogy sem verés, sem kínzás nem éri őket.

A foglyok nagy számát részben az ukrán rohamcsapatok váratlan akciói, részben az orosz gyalogság rendkívül alacsony harci morálja magyarázza. Egy orosz katona például egy elhagyott csatornában megbújva várta meg, hogy biztonságosan megadhassa magát.

A Liman közelében elfogott Alekszandr Mananykov orosz kapitány elmondása szerint az egységénél nem volt kötszer a sebesültek ellátására, és gyakorlatilag sem élelem, sem ivóvíz nem állt rendelkezésre. Katonái pocsolyákból ittak esővizet, sőt a kiszáradás elkerülése érdekében még a saját vizeletüket is elfogyasztották. Egy másik fogoly felidézte, hogy társa teljes kiszáradás miatt vesztette életét, ő maga pedig másfél hónapos frontszolgálat után először a fogságban jutott rendes ételhez.

A hadtest 4. önálló egészségügyi zászlóaljának orvosai az elfogott orosz katonák közel 90 százalékát megvizsgálták. A többség szélsőséges fizikai kimerültségtől, súlyos kiszáradástól, valamint elhanyagolt repesz- és robbanási sérülésektől szenvedett.

Egy 24 éves orosz tisztnek a túlnyomás hatására mindkét dobhártyája megrepedt, így az orvosok kizárólag papírra írt üzenetekkel tudtak kommunikálni vele. A tiszt két hétig feküdt a lövészárokban kezeletlen, nyílt lábszártöréssel. Egységét hat hónapra vezényelték ki az állásokba, és ez idő alatt mindössze egyetlen alkalommal kaptak vizet és konzervet. A szakaszukban nem volt egészségügyi altiszt, a váltást vagy utánpótlást kérő megkereséseikre pedig a parancsnokság csak annyit válaszolt: "Várjatok." Az orvosok gennyes gyulladást, többszörös repeszsebet, kétoldali dobhártya-perforációt és égési sérüléseket állapítottak meg náluk. A fiatal tiszt néhány napon belül életét vesztette volna, ha nem adja meg magát.

A megkérdezett hadifoglyok egyöntetűen anyagi motivációt jelöltek meg a bevonulás okaként: a toborzási bónuszért írtak alá, nem számítottak valódi harcokra, vagy a börtönbüntetést próbálták elkerülni. Az orvosok egyetlen ideológiailag motivált fogollyal sem találkoztak, senki sem említette a "nácitlanítást" vagy a "felszabadítást" mint célt. Burkovszka ugyanakkor óvatosságra intett, hangsúlyozva, hogy a foglyok rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, ezért valós nézeteiket jellemzően elrejtik.

Az egészségügyi vizsgálatok feltűnően egységes képet mutattak. Az orosz katonáknál a nedves, higiéniát nélkülöző földfedezékek miatt kialakult krónikus betegségek – mint az előrehaladott ízületi gyulladás, az isiász és a súlyos degeneratív ízületi elváltozások – szokatlanul magas arányban fordultak elő. A zászlóalj parancsnoka megjegyezte, hogy a 35 éves katonák a külsejük alapján idős embernek tűnnek, mivel az orosz sorozóbizottságok gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják az egészségügyi alkalmassági követelményeket, és az alapvető kiképzés is elmarad.

Az ukrán katonaorvosok számára a sebesült ellenség ellátása pszichésen megterhelő feladat, ám ezt tudatos szakmai döntésként, a nemzetközi hadijog normái szerint és a fogolycsere stratégiai jelentőségének tudatában végzik. "Minden orosz katona, akit meggyógyítunk és átadunk a cserefolyamatnak, egy saját emberünkért cserélhető" – fogalmazott a zászlóalj traumatológus sebésze. Hozzátette: az ukrán hadsereg modern, hivatásos haderő, amelyet a szabályok, az emberség és a fegyveres konfliktusok joga köt.