11 °C Budapest
Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára.

Balázs Ildikó: a költségvetési mozgástér korlátozott, de a kiskereskedelmi különadót mihamarabb ki kell vezetni

2026. október 14. 05:29 10 perc

"A különadó kivezetését azért tartjuk fontosnak, mert az árbevétel-alapú teher nem veszi figyelembe az egyes vállalkozások tényleges jövedelmezőségét. Tisztában vagyunk ugyanakkor a költségvetési mozgástér korlátaival, ezért érdemi, előre tervezhető kivezetési menetrendről is készek vagyunk tárgyalni" – fogalmazott a Pénzcentrumnak adott interjújában Balázs Ildikó, aki szerint az árréstop és a kiskereskedelmi különadó kivezetése, a plázastop lazítása, a hulladékgazdálkodási törvény és a palackvisszaváltás rendezése elengedhetetlen. Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) frissen megválasztott főtitkárával, a kiskereskedelmet sújtó különadókon túl, az árrésstop tovagyűrűző hatásairól, a plázastop létjogosultságáról, a zöldségek- és gyümölcsök áfájának csökkentéséről, a mindent leuraló árháborúról, és mindezeket figyelembe véve arról is beszélgettünk, milyen jövőképe lehet a kiskereskedelmi szereplőknek Magyarorszgon.

Pénzcentrum: Az OKSZ vezetésében és a kormány oldalán is szokatlan helyzet állt elő: az elődje, Kozák Tamás ma a gazdasági minisztérium kereskedelempolitikáért felelős helyettes államtitkára, Ön pedig az Auchan vezetőségéből érkezett. Hogyan tud az OKSZ kritikus hang maradni, amikor a volt főtitkára az asztal túloldalán ül? És kit képvisel valójában: csak a nagy láncokat, vagy a kisboltokat és a webshopokat is?

Balázs Ildikó: A kiskereskedelemre egy összetett ökoszisztémaként tekintek: ide tartoznak a nagy áruházláncok, a kisebb, független üzletek és az online kereskedők is. Más a működési modelljük és esetenként az érdekük is, de a stabil, kiszámítható szabályozás, a tisztességes verseny és a vásárlói bizalom mindannyiunk közös ügye. Az OKSZ főtitkáraként elsősorban a tagjaink érdekeit képviselem, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a közös szakmai ügyekben az egész ágazat számára előremutató megoldásokat kell keresnünk. Fontosnak tartom azt is, hogy a kereskedelem társadalmi és gazdasági hozzáadott értéke nagyobb figyelmet kapjon: a beszállítóktól a munkavállalókon át a fogyasztókig nagyon sokakat köt össze. Kozák Tamás jól ismeri a szektor működését és a szereplők kihívásait, kiváló szakember. Ezt szakmai szempontból előnynek tartom, de ettől az OKSZ álláspontja természetesen független marad. A kormányzattal partnerségre törekszünk, és ahol egyetértünk, ott támogatjuk a megoldást; ahol pedig eltér a véleményünk, ott ugyanilyen egyértelműen, tényekre és gazdasági érvekre építve képviseljük azt. Számomra ez a hiteles érdekképviselet alapja, mert az ágazat jövője a tét.

Fordulat jöhet az árrésstopnál: a piaci szereplők régóta kritizálják, a miniszterelnök pedig október elején azt mondta, hogy az intézkedés ma több kárt okoz, mint hasznot, és a kivezetést meg kell fontolni. Ha a döntést valóban a láncokkal és a kamarákkal közösen hozzák meg, az OKSZ milyen menetrendet javasol? Egy lépésben vagy fokozatosan, és együtt a drogériás termékekkel vagy külön?

Az OKSZ álláspontja ebben következetes: az árrésstop kivezetését szakmailag indokoltnak és azonnal szükségesnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy egy alapvetően versenyző piac működésébe történő tartós adminisztratív beavatkozás torzítja az árképzést, szűkíti a kereskedők mozgásterét, és a beszállítói kapcsolatokra és a teljes ellátási láncra is hatással van. A kisebb szereplők számára ez különösen nehezen kezelhető lehet. A gyors, azonnali kivezetést tartanánk a legjobb megoldásnak, az élelmiszer- és drogériatermékek esetében egyaránt, mert egy deflációs környezetben vagyunk és már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna lépni ezt. A cél nem önmagában egy intézkedés megszüntetése, hanem az, hogy visszaálljanak a normális piaci működés és a tisztességes verseny feltételei. Végső soron a vásárlóknak is ez szolgálja a hosszú távú érdekét.

Az árrésstop kivezetésének legnagyobb kérdése az, hogy mi történik utána a polcokon. Az árakat a GVH Árfigyelője naponta, láncokra bontva mutatja, az azonban nem derül ki belőle, hogy csak a lánc emelt vagy mindez az ellátási láncból gyűrűzött tovább (a gyümölcs-, tej-, hús- és zöldségtermelők is az árrésstop terheire panaszkodnak). Ebben a termelőtől a polcig tartó, most igen feszült együttműködésben hol látja a legnagyobb nehézséget? És mi kell ahhoz, hogy a kivezetés után ne egymásra mutogassanak a szereplők, ha mégis megindulnak felfelé az árak?

Nagyon röviden: A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne állítsuk szembe egymással a termelőket, a feldolgozókat, a beszállítókat és a kereskedőket. Az árrésstop bevezetésénél csak a kereskedők viselték ennek a terhét. Egyetlen értékláncról beszélünk, amelyben a szereplők egymásra vannak utalva. Az árakat ráadásul számos tényező alakítja: a termelési és energiaköltségek, a bérek, a logisztika, az árfolyam, a szezonális hatások és természetesen a kereslet is. Ezért egy polci árváltozás okát nem lehet automatikusan egyetlen szereplőn számon kérni.

A kereskedőknek is érdeke a stabil beszállítói háttér. Jó példa erre, amikor egy lánc a saját árrése terhére szervez akciót: ezzel a vásárlóknak kedvezőbb árat, a beszállítónak pedig nagyobb forgalmat tud biztosítani. Az ilyen együttműködésekhez azonban valódi üzleti mozgástér kell. Áremelkedést vagy árcsökkenést előre általánosságban ígérni nem volna felelős; a verseny megfelelő működését viszont közös érdekünk biztosítani.

A kiskereskedelmi különadó nagyjából 300 milliárd forintot hoz évente a költségvetésnek, az OKSZ szerint viszont az eltörlése akár 10 százalékkal, mintegy 600 milliárd forinttal növelhetné a fogyasztást. Ez nagyon merész szám. Mire épül ez a számítás? És vállalnának-e a láncok konkrét, ellenőrizhető beruházást cserébe, például bérekre, digitalizációra vagy energiahatékonyságra?

Ez nem saját számítás, de van alapja. A kiskereskedelmi adó valójában egy forgalmi adó. Az előző kormány EU ellenes és multiellenes kommunikációja, amely szerint ez az adó a külföldi láncok „extra profitját” adóztatja, kezdettől fogva valótlan volt. Az soha nem a profitot terhelte, hanem az árbevételt adóztatja. Ráadásul a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmi szektorában nem képződött sosem magas, különösen nem extra profit. Európában a nemzetközi hátterű kiskereskedelem normális piaci körülmények között jellemzően 1-3%-os jövedelmezőséggel működik.

A magyarok nagyon árérzékenyek, és a 2022-23-as infláció óta még inkább azok. A fogyasztói bizalom azóta nem áll helyre, az emberek sokkal kevesebbet költenek, mint amit a – rendelkezésre álló adatok alapján – megengedhetnek maguknak. Ez nyilván nem mindenkire igaz, sokan úgy érzik, hogy minden lehetőségüket kimeríti a bevásárlás, összességében azonban ez a helyzet: A reálbérek az elmúlt években rendre kétszámjegyű ütemben bővültek, a bolti élelmiszer árakhoz viszonyítva most is bőven kétszámjegyű a növekedés, a forgalom volumene ennek ellenére lassan nő, és nem éri el a 2022 tavaszi szintet sem.

A különadó kivezetését azért tartjuk fontosnak, mert az árbevétel-alapú teher nem veszi figyelembe az egyes vállalkozások tényleges jövedelmezőségét. Tisztában vagyunk ugyanakkor a költségvetési mozgástér korlátaival, ezért érdemi, előre tervezhető kivezetési menetrendről is készek vagyunk tárgyalni.

Az OKSZ nem vállalhat konkrét beruházási összegeket a tagvállalatok nevében, de a kiszámíthatóbb adókörnyezet természetes következménye lehet a fejlesztések, a digitalizáció, az energiahatékonysági beruházások és a munkahelyekbe, munkabérekbe történő befektetések erősödése. Ezek hatása mérhető, és fontosnak tartom, hogy erről a szakmai párbeszédben is beszéljünk, de sajnos ebben a témában még nem haladtunk személyesen.

A kormányváltás óta a boltláncok a plázastop lazítására is várnak. Az OKSZ a teljes eltörlést javasolja, vagy az átalakítását? Nem számítanak arra, hogy ha a nagy láncok újra szabadon építkezhetnek, tovább gyorsul a kisboltok bezárási hulláma?

Az OKSZ a plázastop szabályozásának érdemi felülvizsgálatát és lazítását támogatja. Nem gondolom, hogy a kereskedelmi fejlesztéseket általános korlátozással kellene kezelni. Olyan átlátható, szakmai szempontokon alapuló engedélyezési rendszerre- ami nem diszkriminatív- van szükség, amely figyelembe veszi a helyi igényeket, a településfejlesztési és környezeti szempontokat, ugyanakkor valódi teret ad a korszerűsítésnek, az új beruházásoknak és az energiahatékonyabb üzletek létrejöttének.

A kisboltok helyzete számunkra is fontos kérdés. A bezárások mögött több ok együttesen állhat: a működési költségek növekedése, a munkaerőhiány, a vásárlási szokások változása és az elmúlt időszak árszabályozási intézkedései is. Ezt nem lenne pontos kizárólag a nagy láncok terjeszkedésével magyarázni. Éppen ezért nem a piaci szereplők egymás elleni védelmét, hanem az arányos, kiszámítható szabályozást és a tisztességes verseny feltételeit tartom jó iránynak. Egy jól működő kiskereskedelmi piacon többféle üzletméretnek és üzleti modellnek is helye van.

Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. (Fotó: Gosztola Judit)Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. (Fotó: Gosztola Judit)

A boltok forgalmában furcsa ellentmondást látunk. A KSH szerint augusztusban második hónapja csökkent havi alapon a kiskereskedelmi forgalom, az élelmiszerboltoké éves szinten mindössze 0,5 százalékkal nőtt. Az OKSZ közben maga mutat rá, hogy a reálbérek 2023 óta két számjegyű ütemben emelkedtek. Mi tartja vissza a vásárlókat? És az erős forint miatt olcsóbbá vált importot a boltok valóban továbbadják a polcokon?

Hogy mi tartja vissza az embereket, azt fent már kifejtettem. Az biztos, hogy a piaci verseny rendkívül kiélezett, és a kereskedelem emiatt mindent visszaad a fogyasztóknak, hiszen öldöklő a küzdelem a rendkívül árérzékeny vásárlók kegyeiért.

A Tisza egyik kiemelt választási ígérete volt, hogy a zöldség és a gyümölcs áfája 27 százalékról 5 százalékra csökken. A termelők most 2027 elejére sürgetik a bevezetést, az elemzők szerint viszont a vásárló a csökkentésnek legfeljebb a felét látná a polcokon. Mit üzen azoknak, akik szerint a boltok úgyis lenyelik a különbséget? És hogyan lehetne ellenőrizni, hogy tényleg eljut-e a vásárlókhoz?

Ahogy mondtam a kiskereskedelem minden létező árelőnyt visszaad a fogyasztóknak az éles verseny miatt. Az OKSZ mindenben partner lesz, ami ezt ellenőrizhetővé teszi, de beszállítói árakat a kereskedelem nem ad ki, és nem is lenne helyes, ha kiadna, ez súlyos piacbefolyásoló információ, minden ponton ellentétes lenne a versenytörvénnyel. Nehezíti a helyzetet, hogy a zöldség-gyümölcs piacról beszélünk, ahol a beszállítói árak hetente, sőt naponta változnak, sokszor nem is kicsit, szezonális pedig eleve hatalmas az ingadozás, így nagyon nehéz trendeket összehasonlítani, de amit tudunk azt megtesszük.

Az online kereskedelem erőteljesen növekszik (a bázishoz képest): augusztusban 12 százalékkal nőtt a forgalma. Közben július 1. óta 3 eurós uniós vám vonatkozik az unión kívülről rendelt kis értékű csomagokra. Ez elég ahhoz, hogy a hazai kereskedők fel tudják venni a versenyt a Temuval és a Sheinnel? Vagy a hazai webes fejlesztésekhez éppen az a pénz hiányzik, amit a különadó elvisz?

A háromeurós vám önmagában nem fogja megoldani a hazai és az európai kereskedők versenyhátrányát. A legfontosabb kérdés számomra az, hogy azonos szabályok vonatkozzanak minden piaci szereplőre, függetlenül attól, hogy Magyarországon, az Európai Unió más tagállamában vagy azon kívül működik. Ez a termékbiztonságra, a fogyasztóvédelemre, az adózási és környezetvédelmi kötelezettségekre, valamint ezek tényleges ellenőrzésére is kiterjed. Nem az online vásárlással van probléma, hanem azzal, ha a versenyfeltételek nem egyenlők.Közben a hazai e-kereskedelemben komoly fejlődési lehetőséget látok. Ehhez logisztikába, informatikába, szolgáltatásfejlesztésbe és a vásárlói élmény javításába kell beruházni. A kiszámítható adó- és szabályozási környezet ebben is sokat számít. Az OKSZ célja, hogy a magyar és európai kereskedők tisztességes feltételek mellett versenyezhessenek, de ne ők is elérjenek minden beszerzési lehetőséget és választékot. 

Felmérések szerint a diszkontok uralják, 40%-os piaci részesedéssel, a hazai FMCG-piacot. Az ALDI október elején még tovább ment ebbe az irányba: visszatérnek a szigorúbb hard-diszkont modellhez. Elég egy lánc árcsökkentése ahhoz, hogy a vásárlók átpártoljanak, vagy a beszerzésben a méret a döntő? Elindulhat ebből egy új árháború? És ha a vásárlók ennyire az árat keresik, hová szorulnak a szupermarketek, a hipermarketek és a prémium kínálat?

Az árháború állandó, és ennek haszonélvezője a vásárló, a kiskereskedők között van aki megállja a helyét ebben a harcban, és van aki megbukik.  Az én felfogásomban a kiskereskedelem ökoszisztéma, amiben mindenféle szereplőnek van helye, azt pedig a fogyasztói igények döntik el, hogy kinek mekkora lesz a súlya ezen belül.

Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. (Fotó: Gosztola Judit)Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. (Fotó: Gosztola Judit)

Akvizíciós hullám indulhat a piacon: az Auchan júniusban teljesen magyar kézbe, az Indotekhez került, és sajtóértesülések szerint a Tesco is mérlegeli a közép-európai üzletága eladását, amelyre a Lidlt és a Kauflandot működtető Schwarz-csoport is ajánlatot tehet. Ha a magyar Tesco is hozzájuk kerülne, egyetlen tulajdonos uralná a piac jelentős részét. Mi az OKSZ álláspontja, amikor a tagjai a tranzakció mindkét oldalán ott vannak? Üdvözli a nagyobb koncentrációt, vagy versenyjogi aggályai vannak?

Ennél egyszerűbb a helyzet, nincs álláspontunk ilyen konkrét ügyekben. Erre van a Gazdasági Versenyhivatal, vannak jogszabályok, ha egy tranzakció azokon belül marad, akkor azzal nem tisztünk foglalkozni.  

Megválasztásakor azt mondta, hogy az OKSZ-t a döntések megkerülhetetlen szereplőjévé szeretné tenni. Mi lenne egy év múlva az a konkrét eredmény, amiből ez látszik?

Az árréstop kivezetése, egy fix menetrend a kiskereskedelmi különadó kivezetésére, a plázastop lazítása, a hulladékgazdálkodási törvény, és a palackvisszaváltás felülvizsgálata és még hosszan sorolhatnám. A kiskereskedelem nemcsak nagy, de nagyos sok irányba kiterjedő rendelkező ökoszisztéma, jószerével mindenhez van köze, és nagyon sok szabályozási területet érinti a működését. SAzt szeretném, hogy a döntéshozók a kereskedelmet ne egyszerűen költségvetési vagy árpolitikai eszközként, hanem a gazdaság, a foglalkoztatás és a mindennapi fogyasztói ellátás meghatározó szereplőjeként kezeljék, hiszen a kereskedelem a GDP jelentős, majdnem 10%át adja. Nem azt várom, hogy minden kérdésben azonnal egyetértsünk, hanem azt, hogy legyen rendszeres, kölcsönös bizalomra épülő szakmai párbeszéd, és annak kézzelfogható eredménye. Egy év múlva számomra ez mutatná leginkább az OKSZ megerősödött szerepét.

Fotók: Gosztola Judit, Pénzcentrum

Jelentem Mégsem
0 HOZZÁSZÓLÁS
Csak bejelentkezett felhasználó szólhat hozzá. Belépés itt!
A kommentkezelési szabályzatot itt találod.
Még nincsenek hozzászólások. Legyél te az első!
NEKED AJÁNLJUK
Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2026. november 20. péntek
Jolán
47. hét
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
AI & Digital Transformation 2026
AI-forradalom és agentic AI trend. November 26.
Deep Tech 2026
Technológia. Tudomány. Üzlet. November 18.
Vállalkozói Klub 2026
Új korszak, új lehetőségek. Ingyenes regisztráció!
HR (R)EVOLUTION 2026
Az ősz kiemelt HR rendezvénye november 17-én.
EZT OLVASTAD MÁR?
Agrárszektor  |  2026. november 20. 13:28