Több mint ötven évet vártunk erre: indul az új Holdprogram olyan messzire utaznak, ahol ember még sosem járt

Az idáig vezető út korántsem volt akadálymentes. A hatalmas Space Launch System (SLS) rakéta indítását az év elején többször el kellett halasztani. Ezt hidrogénszivárgás és egyéb, a tesztek során jelentkező műszaki hibák indokolták. A végső visszaszámlálás során felmerült még egy kisebb akkumulátorhiba, de a NASA szakemberei ezt gyorsan orvosolták. Végül a rakéta rendben felemelkedett. A gyorsítórakéták és a főfokozat leválása után az Orion űrhajó sikeresen magas Föld körüli pályára állt.

A történelmi repülésen négy űrhajós vesz részt. A parancsnok a veterán amerikai Reid Wiseman, a pilóta pedig Victor Glover. Utóbbi az első afroamerikai űrhajósként kerülheti meg a Holdat. Szintén a fedélzeten van Christina Koch, a történelem első női holdutazója. Csatlakozott hozzájuk a kanadai Jeremy Hansen is, aki első nem amerikai állampolgárként hagyja el az alacsony Föld körüli pályát.

A tervek szerint az űrhajó a Föld körüli tesztmanőverek után indul el a Hold felé. A tíznapos küldetés csúcspontjaként az Orion megkerüli az égitestet, és annak túlsó oldalán mintegy 400 ezer kilométerre távolodik el bolygónktól. Ilyen messze ember még sosem járt a történelem során. Ezt követően az űrhajó egy úgynevezett szabad visszatérési pályán indul haza. Ez azt jelenti, hogy a hajtóművek különösebb beavatkozása nélkül tér vissza a Földre, végül pedig a Csendes-óceán vizére ereszkedik.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a legénység miért nem lép a Hold felszínére, ha már ennyire megközelíti azt. Az Artemis-2 egyelőre csak egy tesztrepülés. Legfőbb célja a rakéta és az űrhajó éles, személyzettel történő kipróbálása. Emellett a tényleges landoláshoz szükséges leszállóegységek még nincsenek repülésre kész állapotban. Ezeket magáncégek, a SpaceX és a Blue Origin fejlesztik. A NASA nemrég módosított is a hosszú távú ütemtervén. A tényleges Holdra szállást jelentő Artemis-4 küldetés előtt, az Artemis-3 során még csak a Föld körüli dokkolást fogják gyakorolni a holdkompokkal.

Az egykori Apollo-programmal ellentétben a NASA jelenlegi célja már nem egy egyszeri erődemonstráció. Sokkal inkább egy állandó holdbázis kiépítése, amely ugródeszkát jelenthet a jövőbeli Mars-utazásokhoz. Az Egyesült Államok számára a Kínával vívott új, modern űrverseny miatt is kiemelten fontos a fejlesztések felgyorsítása. Jared Isaacman, a NASA nemrég kinevezett igazgatója egy új, "Ignition" (Gyújtás) nevű stratégia keretében fontos bejelentést tett. Leállítják a Hold körüli Gateway űrállomás fejlesztését, és minden erőforrást a felszíni holdbázis megépítésére összpontosítanak. Ezzel a lépéssel a tartós emberi jelenlét biztosítása válik a fő prioritássá.

A sikeres felbocsátás ellenére az Artemis-programot rengeteg kritika éri. Az SLS rakétarendszer fejlesztése nemcsak éveket késett, de jelentősen túllépte a költségvetést is. Egyetlen indítás ára eléri a négymilliárd dollárt. Emellett súlyos biztonsági aggályok is övezik a jelenlegi küldetést. A 2022-es, személyzet nélküli Artemis-1 misszió során az Orion űrhajó hőpajzsa váratlan és szemmel látható sérülésekkel, jelentős kopással tért vissza a Földre. Bár az űrügynökség vizsgálata nem tudta minden kétséget kizáróan kideríteni a hiba okát, a NASA vezetése úgy ítélte meg, hogy az űrhajó szerkezeti épsége nincs veszélyben. Ezt a döntést több független szakértő is élesen kritizálta. Köztük volt Charlie Camarda korábbi űrhajós is, aki őrültségnek nevezte, hogy ilyen körülmények között embereket ültettek az Orion fedélzetére.

A korábbi technikai és biztonsági viták dacára az Artemis-2 gond nélkül megkezdte útját a világűrben. Ezzel az Egyesült Államok újabb jelentős lépést tett afelé, hogy a huszonegyedik századi űrversenyben is megőrizze dominanciáját, és évtizedek után ismét meghódítsa a Holdat.