Kiderült, mire költik a leggazdagabbak a pénzüket

A KSH külön inflációs indexet kalkulál az alacsony, a közepes és a magas jövedelműek, továbbá a legalább háromgyermekes háztartások számára is. Mindezt az eltérő fogyasztási szerkezet indokolja, és persze mindez továbbra sem jelenti azt, hogy az egyének által érzékelt illetve vélelmezett árváltozások feltétlenül összhangban volnának a hivatalos adatokkal. Áprilisban például - amikor a fogyasztói árszínvonal hajszállal, de alulmúlta az egy évvel korábbit - a nyugdíjasok elméletileg nagyobb árszínvonal-csökkenésnek örülhettek az átlagnál, míg a legszegényebbek ebből kimaradtak.

Az alacsony jövedelműek esetében az átlaghoz képest nagyobb súllyal szerepelnek a kosárban az élelmiszerek, 29 százalékkal 23,9 százalékkal szemben. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerek árváltozása valamivel jobban érinti a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe tartozók esetében számított fogyasztói árszínvonalat, mint az általános inflációs rátát. Ugyanez fokozottan igaz a dohányárukra is, a legalacsonyabb jövedelműek esetében e termékkör 10 (!) százalékos súllyal bír, ami bő kétszerese az átlagnak, illetve háromszorosa a legnagyobb jövedelműek esetében alkalmazott kosársúlynak.

A háztartási energia szintén nagyobb arányban van jelen a legszegényebbek fogyasztói kosarában, alapvetően a tűzifa és az egyéb szilárd tüzelőanyagok magasabb súlya miatt. Utóbbi a magyarázata annak, hogy a rezsicsökkentés, amely ezeket a tételeket nem érintette, kisebb mértékben mérsékelte a legalacsonyabb jövedelműek által érzékelt inflációt.

Így költenek a gazdagok

A legfelső jövedelmi decilisbe tartozók a legalacsonyabb jövedelműekhez képest nyolcszor több pénzből gazdálkodhatnak a 2012-es adatok szerint. A háztartási energia és az élelmiszerek súlya a legnagyobb jövedelműek inflációs kosarában jóval kisebb az átlaghoz és a legszegényebbekhez viszonyítva, ám ezen belül az éttermi és büfévásárlásoké kiemelkedően nagy.

Átlagon felüli súllyal bírnak a kosarukban az alkoholos italok, míg a dohányáruk esetében fordított a helyzet. Talán szintén nem meglepő, hogy a takarítás, mosatás szolgáltatás a legnagyobb jövedelműek kosarában közel 3,5-szeres súllyal van jelen az átlaghoz képest, a külföldi üdülés pedig 2,4-szeressel. Részben a háztartási energia kisebb, illetve a tempósabban dráguló szolgáltatások nagyobb súlyával magyarázható a legfelső jövedelmi decilisbe tartozók esetében az átlagnál magasabb árszínvonal-növekedés.

Ami hiányzik a nyugdíjasok kosarából

A nyugdíjasok fogyasztásában a jövedelmükhöz viszonyítottan elsősorban az élelmiszerek, a háztartási energia és a gyógyszerek súlya magasabb, így ezen tételek árváltozása erőteljesebben befolyásolja a nyugdíjasok fogyasztóiár-indexét. Ebben a kosárban - érthető okokból - nem szerepelnek például az iskoláztatással, gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások és termékek sem.

Tavaly meg is szakadt a 2010 júliusa óta jellemző folyamat, 2013-ban ugyanis a nyugdíjasok körében mért fogyasztóiár-index az év nagy részében kis mértékben, de alatta maradt a lakosság egészére vonatkozó fogyasztóiár-indexnek. Ez alapvetően azzal volt magyarázható, hogy a nyugdíjasok körében nagyobb súlyt képviselő háztartási energia esetében a rezsicsökkentő árintézkedések hatása erőteljesebben érvényesült. Ezzel szemben a teljes lakosság körében nagyobb súllyal szereplő szeszes italok és főleg dohányáruk körében mért erőteljesebb áremelkedés már kevésbé éreztette hatását.