Azonnal ellenőrizd a munkaszerződésedben: nagy baj, ha ezt kihagyták

Amy Wrzesniewski, az amerikai Yale Egyetem szervezeti magatartást kutató professzora nemrégiben tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében: kutatási területe a munkahelyi boldogság, a pozitív szervezetpszichológia, illetve a munka értelme.

Előadásában kutatásairól beszélt, az eseményről több más hírportál mellett, a Portfolio is beszámolt. Az életünk jelentős hányadát munkával töltjük, ám ha ez még nem lenne elég, a szabadidőnk nagy részében is a munkánkról beszélünk másoknak: komoly része identitásunknak az, hogy mi a foglalkozásunk. Ennek ellenére a Gallup poll nemzetközi felmérés szerint a magyar embereknek csupán a 10 százaléka elkötelezett az iránt, amit csinál, sőt, a Munkaügyi Hivatal 2013-as, 13 ezer fős felmérése szerint a magyarok 52 százaléka tartja kifejezetten stresszesnek a munkáját. Amy Wrzesniewski, szerzőtársaival arra a kérdésre kereste a választ, hogy 

Alapvetően három típust azonosított: akik munkaként, a pénzért, akik karrierként, az előrejutásért, valamint akik hivatásként (akár ingyen is) teszik a dolgukat. Nem nehéz kitalálni, hogy azok az emberek, akiket maga a munka érdekel, azt hivatásuknak tekintik, mérhetően boldogabbak a többieknél - ahogy ez a professzorasszony és kollégái kutatásaiból kiderül.

Egy igen különös gyakorlatra is felhívta a figyelmet: észrevették, hogy bizonyos emberek hajlamosak a maguk szája íze szerint alakítani vagy kibővíteni a munkakörüket. Ezt job craftingnak neveztek el, és nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban szeressük a munkánkat és elhivatottabban végezzük a feladatainkat. 

Egyik történetében kórházi takarítók esetéről számolt be, akik - olykor a kórházi vezetők tudta nélkül is - a saját kezükbe vették a munkakörük testre szabását, és a betegek számára is hasznos szolgáltatásokkal egészítették ki a tevékenységüket, mind a betegek, mind pedig a maguk számára is élvezetesebbé téve a munkájukat. Például elkísérték a betegek hozzátartozóit a kijárathoz, segítve őket, hogy az egyes épületszárnyak közötti bonyolult kiutat gyorsan megtalálják.

A helyzet ennél bonyolultabb

 - tudtuk meg Baksai Zoltán munkajogi szakokleveles tanácsadó, adatvédelmi tisztviselőtől, A munkaköri leírás című könyv szerzőjétől. A munka törvénykönyve egyébként nem is munkaköri leírást említ, hanem "a munkakörbe tartozó feladatokról szóló tájékoztatás" kötelezettségét írja elő a jogszabály 46. paragrafusában.

Ha egy munkáltató nem tesz eleget ennek, nem készít munkaköri leírást, nem hivatkozhat a munkaügyi hatóság ellenőrei előtt arra, hogy Wrzesniewski professzor asszony követőjeként 100 százalékban a munkavállalói önállóságára épít.

Mik a munkaköri leírással kapcsolatos legfontosabb elvárások?

• Legyen! Hiszen kötelező. Sajnos elég sok munkáltató már itt "elvérezne" egy ellenőrzés során.
• Hasznos legyen! Ezt nem a törvény mondja ki, hanem az üzleti logika kívánná meg. A munkavállalók döntő többsége szívesen veszi, ha egyértelműen, számára is érthetően megmondják neki, hogy mit várnak tőle. A bizonytalanság érzésének csökkentése szintén megelégedettség növeléséhez vezető tényező.
• Naprakész legyen! A feladatok folyamatos pontosításának legyen a dokumentuma és ne csak a dossziéba fűzés legyen az egyetlen célja! Egy 19 évvel ezelőtt keletkezett munkaköri leírás a mai körülmények között már szinte értelmezhetetlen.
• Adjon teret a munkavállaló fejlődésének, személyes ambícióinak! Itt teljes nézetazonosságban vagyunk Amy Wrzesniewskivel. Ő ezt job crafting-nak nevezi, a hazai HR-szakirodalom inkább munkakör gazdagításnak hívja, de lényegében ugyanarról van szó.

Az viszont hatalmas kockázatot jelent mindenki számára, ha a job crafting a munkáltató tudta nélkül történik. Valószínűleg nem véletlenül látjuk bármelyik amerikai film kórházi jelenetében, hogy az egyébként járni képes, gyógyult betegeket is kerekesszékben tolják a kijáratig, ugyanis a kórház területén egy egyszerű botlásból eredő elesés is drága kártérítési perhez vezethet.

Gondoljunk ezek alapján bele abba, mivel járna, ha a tényleg hasznos betegkísérés egyes esetekben megvalósulna, más esetekben (például bizonyos korúaknál, bizonyos származásúaknál, rosszabb anyagi helyzetben lévőknél) pedig nem.

Fontos, hogy a munkáltató, meghallgassa, meghallja a munkavállalók saját kezdeményezését, és építse is be ezekből mindazokat, amelyek javítják a folyamatokat és a munkával való megelégedettséget, de a munkáltató felelős mindenért, akkor is, ha tud róla és akkor is, ha nem.