9 °C Budapest
A vichyssoise – egy francia burgonya- és póréhagymaleves – felülnézeti képe, rózsaborssal, kenyérrel és egy pohár borral, sötét, rusztikus háttér előtt, kenyérrel, kanállal és szöveghez fenntartott hellyel

Régen a bor egyetlen cseppjét sem pazarolták: így készült a lőre-cibere, a murci körte és a Márton-napi sásás lúd

2026. november 14. 10:05 8 perc

A héten Szent Márton napja volt, amikor hagyományosan libás ételek kerülnek az asztalra, és a gazdák az újbort is megkóstolják. Ha kicsit megkésve is, de mi sem maradhatunk ki a libás hagyományból. Legújabb Gasztromesénk főszereplője azonban ezúttal mégsem a szárnyas, hanem maga a bor lesz. Régi időkben bizony a gyengébbre sikerült bort sem feltétlenül öntötték ki: lőréből főztek levest, borral készült a liba, és még egy különleges körtés desszerthez is felhasználták a szőlő levét. De ha ma marad egy kevés bor a palack alján, azt is bátran a főzéshez is használhatjuk.

November 11-e ugyanis nemcsak fontos libanap a gasztronómiában, hanem hagyományosan az újbor ünnepe is. A szüret után hordóba került must ekkorra sok helyen már borrá forrt, így ebben az időszakban a gazdák először kóstolhatták meg az új évjáratot. Nem véletlenül tartották úgy: „A bornak Szent Márton a bírája.” Ilyenkor derült ki igazán, milyen lett az idei termés, és milyen borral büszkélkedhetnek a pincék tulajdonosai.

Ha már újbor, érdemes kicsit visszatekinteni arra is, hogyan használták fel régen a konyhában

Nem kell évszázadokat utaznunk az időben: még dédszüleink, nagyszüleink idejében is egészen más szerepet töltött be a bor a falusi mindennapokban, mint manapság. A szántóföldi és mezei munkák idején sok helyen a földekre is vittek magukkal belőle, többnyire vízzel hígítva, demizsonban. Nemcsak a kaszálás vagy a szüret mellé került elő, hanem a mindennapi egytálételek, levesek és burgonyás fogások mellé is szívesen kortyoltak belőle: férfiak és nők egyaránt megittak egy-egy pohárral.

Lakodalmakban, keresztelőkön és a betakarítás végén is fontos szerepet kapott a bor. A nagyobb családi alkalmakon a húsos ételek mellé is kínáltak belőle, a pincékben pedig igyekeztek a termés minden részét hasznosítani. Nemcsak ivásra szánták: a bor és a must a régi konyhákban főzéshez is hozzátartozott.

A rosszabb bor sem feltétlenül ment veszendőbe

Talán nem is olyan nagy baj, ha az újborból nem fogy el minden a Márton-napi koccintáskor: a régi szakácsok biztosan tudtak volna még mit kezdeni vele. Az igazi ínyencek persze ma is úgy tartják, hogy a boros ételek csak akkor lesznek igazán finomak, ha a hozzájuk felhasznált bor is jó minőségű.

Régen a takarékos háztartásokban a kevésbé értékes bor sem feltétlenül ment veszendőbe: ha már inni nem volt olyan kellemes, főzni még mindig lehetett vele. Így kerülhetett az asztalra a lőréből készült lőre-cibere, a még erjedő mustból főzött murci-leves, de a boros húsételeknek és a gyümölcsös édességeknek is megvolt a maguk helye a régi szakácskönyvekben.

Lőre-cibere és murci-leves: a maradék bornak is jutott hely a fazékban

Mi is az a lőre? A szó hallatán ma sokan valamiféle híg, gyenge, nem túl jó minőségű borra gondolnak. A lőre, más néven csiger, hagyományosan a szőlőtörköly vízzel való felöntésével, majd újraerjesztésével készült gyengébb ital volt. Vagyis nem egyszerűen a megmaradt bor, hanem a szőlő feldolgozásának egy másik, takarékos módja.

A borlevesnek már évszázadokkal ezelőtt is ismerték a különféle változatait. A régi receptek között akadtak egyszerűbb, takarékosabb fogások, de gazdagabb, gyümölcsökkel és fűszerekkel készített változatok is. Remete Farkas László régi böjtös és szentestei ételeket feldolgozó gyűjteményében külön receptet találunk a lőre-ciberére és a murci-levesre is. A szerző a lőre-ciberét a borleves szegényesebb, egyszerűsített változataként mutatja be, amely a kevésbé jó minőségű másodbor felhasználására is alkalmas volt.

A recepthez nem kellett különösebb konyhai bravúr: a lőrét gyöngyözésig melegítették, majd édesköménnyel vagy ánizzsal, szárított gyömbérrel, borssal és kevés sóval ízesítették. Mézzel szelídítették a bor savasságát, végül szikkadt vagy száraz kenyérkockákra merték. Aki nem tartotta a böjtöt, keményre főtt tojással is gazdagíthatta.

A murci-leves pedig még egy fokkal érdekesebb: ehhez nem kész bort, hanem a még erjedő, tiszta szöveten átszűrt mustot használták. Mivel a murci, vagyis az erjedésben lévő must édesebb a bornál, kevesebb méz is elegendő volt hozzá. A régi receptgyűjtemény szerint szükség esetén, must hiányában, téli alma erjedő levéből is készíthették.

A lőre-cibere és a murci-leves hozzávalói:

  • 1,5 liter bor, vagy ugyanennyi must
  • 1 teáskanál édeskömény vagy ánizs
  • 1 teáskanál szárított gyömbérpor
  • 1–1,5 teáskanál őrölt fekete bors (vagy néhány ágacska borsfű)
  • 2–4 evőkanál méz, a bor savasságától függően
  • kevés só
  • szikkadt vagy száraz kenyér a tálaláshoz
  • keményre főtt tojás

Elkészítés:

A lőrét egy fazékban gyöngyözésig melegítjük, majd hozzáadjuk az édesköményt vagy ánizst, a gyömbért és a borsot. Kevés sóval ízesítjük, végül belekeverjük a mézet is. Körülbelül tíz percig állni hagyjuk, majd a száraz kenyérkockákra merjük. Aki nem böjtös változatban készíti, keményre főtt tojással is kínálhatja.

A murci-leveshez a lőre helyett 1,5 liter tiszta szöveten átszűrt, még erjedő mustot használhatunk. A fűszerezés hasonló, de a mézből érdemes kevesebbet tenni bele, és csak kóstolás után édesíteni, hiszen a must eleve édesebb a bornál.

Lúd zöld sásával: négyszáz éves recept a régi magyar konyhából

Ha már Márton-nap és liba, nem hagyhatjuk ki a régi magyar szakácskönyvek egyik különleges fogását sem. A 16. század végi magyar szakácskönyvi hagyományban találjuk a lúd zöld sásával nevű ételt, amelynek már az elnevezése is kíváncsivá teszi a mai olvasót. A sása ebben az esetben nem salátát jelent, hanem egy sűrűbb, fűszeres mártást, amelyben a húst készre főzték.

NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!

Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)

A recept igazi különlegessége a zöldfűszerek sokasága. A korabeli szakács zsenge búzát – ha az nem volt, fiatal árpát –, reteklevelet, turbolyát, tárkonyt, spenótot, petrezselyemlevelet, fokhagymát, cipót, zsályát, boldogasszony mentáját, kakukkfüvet és céklát használt hozzá. A zöldeket alaposan összetörte, majd a liba főzőlevével, borral és ecettel szűrte át. Ebbe a fűszeres lébe került a feldarabolt liba, amelyet a mártásban főztek tovább. Nádmézzel, borssal, kevés sáfránnyal és sóval ízesítették. A fogás egyszerre lehetett savanykás, édeskés és erősen fűszeres, vagyis egészen más ízvilágot képviselt, mint amit ma egy hagyományos libasült mellé elképzelünk.

A 16. századi kézirat nem ad meg pontos mennyiségeket, ezért az alábbiak a mai konyhában elkészíthető, hozzávetőleges arányok hozunk, ami az eredeti recept alapanyagait és ízesítését követik, de nem tekinthetők szó szerinti korabeli receptleírásnak.

A libacomb mellé régen nemcsak káposzta került az asztalra: a boros-zöld sásás lúd is tartogat meglepetéseket.A libacomb mellé régen nemcsak káposzta került az asztalra: a boros-zöld sásás lúd is tartogat meglepetéseket.

Hozzávalók 4–6 személyre:

  • 1 kisebb liba vagy körülbelül 1,5–2 kg libahús feldarabolva
  • 1 kisebb marék zsenge búza vagy fiatal árpa
  • 1 marék reteklevél
  • 1 kisebb marék turbolya
  • 1 kisebb marék spenót
  • néhány szál tárkony
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb szelet kenyér vagy cipó
  • 2–3 zsályalevél
  • 5–6 levél boldogasszony mentája (balzsammenta, lapos vagy széles menta, banyafű, ha beszerezhető)
  • néhány szál kakukkfű
  • 1 kisebb cékla
  • 1,5–2 dl száraz fehérbor
  • 1–2 evőkanál ecet
  • körülbelül 1 liter liba főzőleve, szükség szerint
  • 1 evőkanál méz vagy cukor a nádméz helyett
  • só, őrölt bors
  • egy csipet sáfrány

Elkészítés:

A feldarabolt libát sós vízben feltesszük főni, és addig főzzük, amíg majdnem megpuhul. A főzőlevet félretesszük. Közben a zsenge búzát vagy árpát, a reteklevelet, a turbolyát, a tárkonyt, a spenótot, a petrezselymet, a fokhagymát, a zsályát, a boldogasszony mentáját, a kakukkfüvet és a céklát alaposan összetörjük vagy aprítógépben pépesítjük. Hozzáadjuk a kenyérdarabot is, majd a liba főzőlevével, a borral és az ecettel felengedjük, és finom szűrőn átszűrjük.

A zöld mártást fazékba öntjük, beletesszük a libadarabokat, és lassú tűzön tovább főzzük, amíg a hús teljesen megpuhul, a mártás pedig kissé besűrűsödik. Végül mézzel vagy cukorral, borssal, kevés sáfránnyal és sóval ízesítjük. A régi recepthez hűen egyszerre lesz savanykás, fűszeres és enyhén édeskés.

Körte mustban vagy borban főzve: már az 1680-as szakácskönyvben is így készítették

 A 17. századi szakácskönyvekben is a bor és a must nem csupán ital volt, hanem fontos konyhai alapanyag is. Húsokat pároltak, mártásokat készítettek, gyümölcsöket főztek bennük – és bár a mai ízlésünk sokat változott, ezek a régi receptek jól mutatják, milyen sokféleképpen használták fel a szőlő termését a korabeli háztartásokban.

A régi boros menü végére pedig egy igazán különleges édességet hagytunk: a Bornemisza Annának ajánlott, 1680-ban megjelent szakácskönyvben olyan körtés receptet is találunk, amelyben a gyümölcs nem egyszerűen megfő, hanem előbb vajban kap egy kis pirítást, majd édes mustban puhul tovább. A korabeli leírás szerint a meghámozott, négyfelé vágott körtét először vajban megsütötték, majd egy csuporba téve édes mustban főzték tovább. Fahéjjal és ánizzsal ízesítették, a végén pedig nádmézzel hintették meg. Ez a desszert mai szemmel is izgalmas: a gyümölcs édességét a must és a fűszerek teszik még gazdagabbá.

 

A must helyett borral is érdemes kipróbálni, kis mézzel megcsorgatva isteni desszertA must helyett borral is érdemes kipróbálni, kis mézzel megcsorgatva isteni desszert

Hozzávalók 4 személyre:

  • 4 keményebb húsú körte
  • 2 evőkanál vaj
  • 3 dl édes must vagy ugyannnyi menyiségben édes bor
  • 1 kisebb darab fahéj vagy fél teáskanál őrölt fahéj
    fél teáskanál ánizs
  • 1–2 evőkanál nádcukor vagy más cukor a tálaláshoz

A körtéket meghámozzuk, négyfelé vágjuk, a magházukat eltávolítjuk. A vajat serpenyőben felmelegítjük, és a gyümölcsdarabokat óvatosan megpirítjuk rajta. Ezután egy kisebb lábasba vagy hőálló edénybe tesszük, felöntjük az édes musttal (vagy borral), hozzáadjuk a fahéjat és az ánizst. Kis lángon addig főzzük, amíg a körte megpuhul, de még egyben marad. A végén nádcukorral vagy cukorral meghintve, a fűszeres musttal meglocsolva tálaljuk.

Címlapkép: Getty Images

Jelentem Mégsem
0 HOZZÁSZÓLÁS
Csak bejelentkezett felhasználó szólhat hozzá. Belépés itt!
A kommentkezelési szabályzatot itt találod.
Még nincsenek hozzászólások. Legyél te az első!
NEKED AJÁNLJUK
NAPTÁR
Tovább
2026. november 17. kedd
Hortenzia, Gergő
47. hét
November 17.
Nemzetközi diáknap
November 17.
Budapest napja
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
AI & Digital Transformation 2026
AI-forradalom és agentic AI trend. November 26.
Deep Tech 2026
Technológia. Tudomány. Üzlet. November 18.
Vállalkozói Klub 2026
Új korszak, új lehetőségek. Ingyenes regisztráció!
HR (R)EVOLUTION 2026
Az ősz kiemelt HR rendezvénye november 17-én.
EZT OLVASTAD MÁR?