Radikális reformterv látott napvilágot: végleg eltörölnék a vármegyéket, rengeteg pluszpénz sürgetnek az önkormányzatoknak

A szakember, aki jelenleg a Debreceni Egyetem Siófoki Campusának igazgatója, hangsúlyozza, hogy bár a szektor súlyos alulfinanszírozottsággal küzd, az azonnali tűzoltás és a feltétel nélküli forrásjuttatás nem jelenthet tartós megoldást. Ha a jelenlegi, elavult feladatszerkezetbe pumpálnak több pénzt, azzal csupán a pazarlást és a területi egyenlőtlenségeket finanszírozzák tovább. Első lépésként tehát világosan meg kell határozni, hogy az adott méretű településeknek milyen kötelező feladatokat kell ellátniuk. Emellett tisztázni kell a minimális ellátotti kört és a fajlagos költségeket is.

Azt Schmidt Jenő sem vitatja, hogy a rendszer kiegészítő források nélkül már rövid távon is fenntarthatatlan. A települések kiadásainak jelentős részét felemésztik a kiszámíthatatlanul növekvő energia-, bér- és intézményfenntartási költségek, ami állandó likviditási problémákat eredményez.

A rövid távú túléléshez idén legalább 50 milliárd forint azonnali többlettámogatásra van szükség. A jövőben pedig be kell építeni a normatív állami finanszírozásba az inflációt és a bérnövekedést követő automatizmusokat.

Középtávon alapjaiban kell átalakítani az adóerő-képességhez kötött bevételek elosztását. A szolidaritási hozzájárulás mértékét a realizált helyi iparűzési adó harminc százalékában kellene maximálni. Ezzel egy mintegy 400 milliárd forintos fejlesztési alap jönne létre. Az alap forrásainak elosztásáról nem politikai alkuk, hanem a térségi társulások döntenének, a pénzt pedig a közös feladatellátást segítő beruházásokra fordítanák.

Az átalakítás alapja a differenciálás. A magyar települések közel háromnegyede kétezer fő alatti, így nem lehet ugyanazt a feladatellátási logikát ráhúzni egy aprófalura, mint egy nagyvárosra. Erre a helyzetre egy háromszintű finanszírozási és feladatellátási modell nyújthat megoldást. Az első szintet a 2500 fő alatti települések jelentenék, ahol kizárólag a mindennapi településüzemeltetési alapfeladatok maradnának. Ide tartozik például a közterületek karbantartása, a közvilágítás vagy a falugondnoki szolgálat fenntartása.

A második, térségi és járási szintre kerülnének az intézményi hátteret és szakembereket igénylő közszolgáltatások, mint az egészségügyi alapellátás, a szociális gondozás, az alapfokú oktatás és a közétkeztetés. A harmadik szinten a nagyobb városok intéznék a komplexebb hálózatok, például a víziközművek, a hulladékgazdálkodás és a közösségi közlekedés működtetését.

A jelenlegi vármegyei önkormányzati rendszert a volt elnök megszüntetné, mivel azt túlságosan távolinak és átpolitizáltnak tartja a helyi ügyekhez képest. A középszintű közszolgáltatás-szervezést és a területfejlesztési források koordinálását a járásszékhelyek, illetve a térségi társulások vennék át.

Az átszervezés radikális változásokat hozna az oktatási rendszerben és a közétkeztetésben is. Az iskolaépületek üzemeltetését a megfelelő forrásokkal együtt vissza kellene adni az önkormányzatoknak. Alsó tagozatos oktatás azonban csak ott működne, ahol demográfiailag hosszú távon is biztosított az elegendő gyereklétszám. A felsőbb évfolyamok oktatását körzetközponti iskolákkal és egy kiterjedt iskolabusz-hálózattal oldanák meg. A közétkeztetés gazdaságosabbá tétele érdekében összevont, napi legalább ötszáz adagot előállító központi konyhákra lenne szükség. Ezek a kapacitások egyszerre látnák el az oktatási intézményeket és a szociális étkeztetésre szorulókat.

A reform megvalósítása egy átfogó országos önkormányzati feladat- és forrástérkép elkészítésével kezdődne. Ezt követné a szükséges jogszabályi háttér megalkotása, amely egy különálló Budapest-törvényt is magában foglalna. Szintén elengedhetetlen a kormányhivatalok és az önkormányzatok közötti hatáskörök, valamint a közigazgatási viszonyrendszer újrarendezése. Az új modell elemeit először kísérleti programok keretében tesztelnék. A teljes rendszert csak a tapasztalatok alapos kiértékelése után, reálisan 2028 januárjában vezetnék be országosan.