Sokkal nagyobb a baj a magyar egészségügyben, mint eddig hittük: 10 éve titkolják, ez mindent megváltoztat

A Direkt36 oknyomozó munkájával feltárt anyag alapján a Nemzeti Népegészségügyi Központ elődje, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat még 2015-ben világított át száz fekvőbeteg-ellátást nyújtó kórházat, valamint azok több mint ezerhétszáz osztályát. Az ellenőrzés arra irányult, hogy az intézmények mennyire felelnek meg a biztonságos gyógyítás 2003-ban rögzített szakmai alapkövetelményeinek. A száznyolcvan oldalas, döntés-előkészítésre hivatkozva sokáig eltitkolt jelentést csak nemrég, a választások után hozta nyilvánosságra a hatóság.

A vizsgálat leglesújtóbb megállapítása szerint az ellenőrzött osztályok közel ötödében még az alapvető higiéniai feltételek sem teljesültek. Rendszeres problémát jelentett a betegellátásban használt textíliák nem megfelelő tisztasága és minősége, ami közvetlen utat nyit a kórházi fertőzések terjedésének. Emellett több tucat osztályon, köztük szülészeteken is a penészes, málló falak miatt azonnali felújításra lett volna szükség.

Szintén súlyos hiányosságok mutatkoztak az eszközpark terén. A kórházak felénél nem álltak rendelkezésre az alapvető felszerelések. A vizsgált osztályok tizennégy százalékában, azaz kétszáznegyvenegy helyen például az újraélesztéshez nélkülözhetetlen defibrillátor sem volt elérhető, míg másutt lélegeztetőgépek és életmentő gyógyszerek hiányoztak. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő szerint elfogadhatatlan, hogy éppen azokon a helyeken nincsenek meg az életmentő eszközök, ahol akár percek is dönthetnek a betegek sorsáról.

A legnagyobb válságot már tíz évvel ezelőtt is a szakemberhiány okozta. A jelentés szerint ötvenhárom orvosi szakterületből mindössze tízben biztosították az előírt létszámot, miközben országosan több mint másfélezer teljes állású szakorvos hiányzott az ellátórendszerből. A helyzet a gyermekellátásban bizonyult a legkritikusabbnak. A csecsemő- és gyermek-fül-orr-gégészeteken a szakemberek több mint háromnegyede hiányzott, míg gyermekkardiológusból előfordult olyan megye is, ahol mindössze egyetlen orvos jutott a teljes lakosságra. Szakdolgozókból és ápolókból országosan mintegy háromezer fős hiányt mutattak ki, amelynek egyharmada a sürgősségi osztályokat érintette. Extrém esetek is előfordultak, például egyes kórházak intenzív osztályain a szakorvos egyáltalán nem tartózkodott bent folyamatosan az ügyeleti idő alatt.

Egy, az akkori egészségügyi kormányzatban dolgozó forrás szerint a jelentés ugyan eljutott a döntéshozókhoz, ám azonnal a fiók mélyére került. Úgy ítélték meg, hogy a 2003-as rendelet csupán egy irreális kívánságlista, amelyet azonban politikai okokból nem mertek módosítani. Tartottak ugyanis attól, hogy a minimumfeltételek enyhítése esetén az ellenzék a betegek veszélyeztetésével vádolná a kormányt, a szabályok szigorú betartatása viszont elkerülhetetlenné tenné bizonyos kórházak bezárását, ami politikai tabunak számított. Takács Péter volt egészségügyi államtitkár a 2015-ös adatokra reagálva úgy fogalmazott, hogy akkoriban még nem tudták teljesen talpra állítani a magyar egészségügyet, ez óriási feladatot jelentett, és nem végeztek a munkával.

A lap által megszólaltatott szakértők, köztük Lantos Gabriella egészségügyi menedzser szerint ugyanakkor a minimumfeltételek nagyon is indokoltak, és a betegbiztonság alapvető garanciáit jelentik. Megfelelő számú ápoló hiányában a betegek sebei könnyen elfertőződhetnek, az orvoshiány pedig drasztikusan növeli a várólisták hosszát. Bár az államnak kötelezően be kellene záratnia azokat az intézményeket, ahol a biztonságos ellátás feltételei nem adottak, a hatósági ellenőrzések elmaradtak, a követelményrendszert pedig azóta több szakterület esetében egyszerűen fellazították.

A 2015-ös jelentés elkészítése óta eltelt években a helyzet ráadásul tovább súlyosbodott. A koronavírus-járvány és a hálapénz kivezetése után felgyorsult az egészségügyi dolgozók elvándorlása. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara becslései szerint ma már több tízezer ápoló hiányzik az ellátórendszerből. Ennek következményeit a betegek is nap mint nap érzékelik, hiszen folyamatosan csökken az aktív ágyak száma, a vidéki kórházakban pedig sorra zárnak be, vagy szüneteltetik tartósan egész osztályok működését, mivel egyszerűen nincs elegendő szakember a betegek ellátására.