Így hagyja cserben az állami egészségügy a legkiszolgáltatottabbakat: újabb súlyos krízis egy fontos hazai intézményben

Január végén az OPAI 40 orvosa petícióban fordult az Országos Kórházi Főigazgatósághoz, segítséget kérve a biztonságos betegellátás feltételeinek biztosításához. Az elmúlt két évben számos szakember távozott az intézményből, pótlásuk nem történt meg. Február végére nyolc, jelenleg felmondási idejét töltő orvos is távozik, így márciustól más intézményekből kell majd szakembereket odarendelni a működés fenntartásához.

A Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke, Slezák Adrienn és Spányik András orvos-pszichoterapeuta a Népszava podcastjében elemezte a helyzetet. Rámutattak, hogy a 2007-ben bezárt Lipótmező szerepét nem sikerült teljes értékűen pótolni. Bár papíron létezik országos intézeti funkció, a rendszerszintű rálátás és koordináció jelentősen meggyengült.

A szakemberek szerint a vidéki ellátásban már régóta fennáll az a krízis, ami most a fővárosi intézményben is jelentkezett. A rendszer nemcsak túlterhelt, hanem rosszul szervezett és aránytalan is. Miközben a fekvőbeteg-kapacitásokat több ütemben csökkentették, az ezt pótolni hivatott járóbeteg-ellátás fejlesztése elmaradt.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így megy tönkre mentálisan a magyar nép: sokan ezzel oltanák a tüzet, de lehet, hogy már késő

A digitális detox, vagyis a közösségi médiától és egyéb online platformoktól való önkéntes elszakadás gondolata egyre többekben felmerül manapság.

A járóbeteg-ellátásban olyan mértékű a szakemberhiány, hogy a hozzáférést gyakran adminisztratív akadályok nehezítik. Egyes helyeken személyesen kell időpontot kérni, máshol alig érhető el információ, sőt olyan intézmény is létezik, ahol szándékosan nincs honlap, hogy ne növekedjen tovább a több hónapos várólista.

A gyermekellátásban különösen súlyos a helyzet. A gyermekpszichiáterek hiánya miatt a várakozási idő hónapokban, akár egy évben is mérhető. Hasonló a helyzet az autizmus és az ADHD diagnosztikájával és ellátásával is, ami miatt sokan a magánellátásba kényszerülnek.

További rendszerszintű probléma, hogy a kórházi ágyak egy részén olyan betegek fekszenek, akiket szociális férőhelyek és ápolási kapacitások hiányában nincs hova hazaengedni. Ezek a betegek hónapokra, akár évekre is elfoglalhatják az akut ellátásra fenntartott ágyakat, miközben a pszichiátriai osztályok sok helyen belgyógyászati gondozást is végeznek, súlyos szakdolgozói hiány mellett.