Macskaalom is volt a B-2-es bombázókon: megdöbbentő, ami kiderült az USA iráni hadműveletéről

A hétvégi művelet során hét lopakodó bombázó, egyenként két fős személyzettel, megállás nélkül repült a világ egyik feléről a másikra és vissza, ami a modern katonai történelem egyik leghosszabb légitámadása volt.

Melvin G. Deaile nyugalmazott légierő ezredes, aki 2001-ben részt vett egy 44 órás, rekordot jelentő afganisztáni bombázó bevetésen, "hihetetlen teljesítménynek" nevezte a szombati műveletet a CNN-nek. A támadásban több mint 125 repülőgép vett részt, köztük a Missouri állambeli Whiteman légibázisról felszálló hét bombázó, amelyek Irán felé repültek, valamint más B-2-esek, vadászgépek, felderítő repülők és légi utántöltő tankerek.

Számomra a leginkább történelmi jelentőségű az volt, hogy hét repülőgép hajtott végre hét különböző bombázó bevetést a célterület felett, mindezt 30 percen belül

– mondta Deaile. A B-2-es bombázók személyzete előre meghatározott alvási ciklusok szerint működik a hosszú bevetések során. A kritikus repülési mozzanatoknál – felszállás, utántöltés, bombázás és leszállás – mindkét személyzeti tagnak a helyén kell lennie, a köztes időben pedig felváltva pihenhetnek egy kis tábori ágyon, ami a pilótafülke mögött található.

Az alvás nem mindig könnyű. "Nyilvánvalóan mindenkiben, aki harcba indul, van egy bizonyos szintű szorongás, de végül el fogsz aludni, mert a tested megköveteli" – magyarázta Deaile.

A hosszú bevetések során a pilóták éberségének fenntartására a repülőorvosok korábban "go pill" néven ismert amfetaminokat is engedélyeztek, bár Deaile hangsúlyozta, hogy az eljárások az elmúlt két évtizedben változhattak.

A B-2-es, amit a Northrop Grumman gyárt, az egyik legdrágább és legkifinomultabb bombázó, de a fedélzeti higiéniai körülmények meglehetősen kezdetlegesek. A repülőgépen van egy vegyi toalett, de a pilóták csak végső esetben használják. Nincs elválasztó a toalett és a pilótaülések között, így a "magánélet" annyit jelent, hogy "a másik elfordul".

A pilóták a nagy magasság és a túlnyomásos pilótafülke miatt könnyen kiszáradhatnak, ezért óránként körülbelül egy palack vizet isznak. A vizelethez speciális zacskókat használnak, amelyek macskaalmot tartalmaznak.

A szombati bevetés különlegessége volt, hogy minden repülőgép 30 000 fontos (kb. 13,6 tonnás) GBU-57 Massive Ordnance Penetrator (MOP) bombákat szállított, amelyeket arra terveztek, hogy mélyen behatoljanak az iráni nukleáris létesítményeket védő hegyekbe. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a bombatípust harci körülmények között bevetették, és csak a B-2-esek képesek ilyen típusú bombák szállítására.

A hét bombázó összesen több mint egy tucat bombát szállított. A visszaúton a Missouri felé történő légi utántöltések valószínűleg a legnehezebbek közé tartoztak, amit a fáradt személyzet valaha tapasztalt, de ahogy Steven Basham nyugalmazott altábornagy fogalmazott: "ami fel fogja őket dobni, az az, amikor újra belépnek az Egyesült Államok partvidékére, és megkapják a 'Üdvözöljük itthon' üzenetet egy amerikai irányítótól."