Tovább húzódik a devizahitel-háború: tényleg visszaperelhetik tízmillióikat a magyar hitelkárosultak?

"Dr. Marczingós László ügyvéd, az Európai Unió Bíróságának C-630/23 ítélete kapcsán, a Portfolio-n megjelent kritikai cikkében elhangzott állításaira Dr. Szabó Bianka Ilona a hivatkozott cikkével összefüggésben az alábbi észrevételeket teszi. A megjelenés kapcsán hangsúlyozza, hogy az a C-630/23. számú európai bírósági ítélet tartalmának tájékoztató jelleggel történő értékelése.

Az ügyvéd felvetéseivel ellentétben a cikk nem taglalta és nem cáfolta az ítéletben foglalt szerződéses állapot kiindulási alapját és azt sem, hogy a tisztességtelen feltételek alkalmazása milyen hatással van adott szerződés jellegére. A megjelent cikknek a semmisség jogintézménye sem képezte tárgyát.

A fentiekkel ellentétben hangsúlyozásra került azonban, hogy tárgyi ítélet hatálya továbbra sem terjed ki minden devizaszerződésre, azok minden kikötésére: ahogy az a 2025. 05. 14. napján megjelent cikkben is rögzítésre került, ilyen kikötés hiányában, azok tisztességtelen mivoltának bizonyítása kapcsán a bizonyítási teher a fogyasztón van.

Az ítélet nem kezeli az indexálási mechanizmus kérdéskörét, annak tárgya továbbra is az árfolyamkockázat, mint fogyasztóra telepített tisztességtelen szerződéses kikötés figyelmen kívül hagyása-, és a kikötés elhagyásával beálló érvénytelenség. A fentiekre figyelemmel a Kásler-, és Dziubak ítélet – mint az ügyvéd által felhozott példa-, nem tartozik e szempontból az ítélet tárgyához.

Tény azonban, hogy az ítélet hivatkozza a két döntés egyes pontjait más indokból: A Kásler-ügy például az ítélet 87. pontjában rögzül, miszerint kétségtelen, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése ezen elvének vannak bizonyos korlátai. Így a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső joga irányadó szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az irányelv tartalmát, az általános jogelvek korlátozzák, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául.

Az ügyvéd állításaival ellentétben a korábbi cikkben is hangsúlyozott tény, hogy az Európai Bíróság döntésének tartalma az előterjesztő-, és minden eljáró bíróság gyakorlatára kötelező – az uniós jog érvényesülésének ténye és jelentősége tehát rögzített. Ahogy arról a döntés 88. pontja is rendelkezik, az összhangban álló értelmezés követelménye a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső joguknak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul, és hogy – bírói hatalmuknál fogva – mellőzniük kell valamely felsőbb bíróság által elfogadott minden olyan értelmezés alkalmazását, amely e bíróságra nézve e jog értelmében kötelező lenne, amennyiben ezen értelmezés nem egyeztethető össze ezen irányelvvel.

A fentiek mellett ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az ítélet nem kezeli az írott magyar jog eltérőségét. Ahogy az a 87. ítéleti pontból is kiderül, e kötelezettség nem szolgálhat viszont a nemzeti jog törvényellenes értelmezésének alapjául – értelemszerűen szükség van tehát a jogalkotó-, jogalkalmazó szervek jövőbeni eljárására az írott jog terén történő harmonizácó érdekében.

*A cikk szerzője: dr. Szabó Bianka Ilona ügyvéd; a Zalán és Szabó Ügyvédi Társulás tagja.