Tényleg visszaperelhetik tízmillióikat a magyar devizahitelesek? Ezt kell tudni az EU-s ítéletről

A magyar jog-, és gazdasági rendszerre minden bizonnyal jelentős hatást gyakorló ítélet került papírra 2025. április 30-án az Európai Bíróság tollából: a C-630/23. számú ügy egy már régóta húzódó, svájci frank alapú autó - lízing szerződéshez kapcsolódó jogvita, amelyben a Kúria terjesztett elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. A döntés értelmében mellőzendő minden tisztességtelennek minősített szerződéses feltétel, azokat úgy kell tekinteni, mintha nem is léteztek volna, ami egy olyan jog-, és ténybeli állapot helyreállítását kell, hogy eredményezze, mintha a fogyasztó az adott kikötések hiányában lenne. Fontos hangsúlyozni, hogy a döntés tartalma nem foglalja magában azt, hogy minden devizakikötés tisztességtelen, ezért esetleges jogi lépések megtétele esetén a kikötés tisztességtelen mivoltának bizonyítása továbbra is a fogyasztó terhe.

Sikeres bizonyítás esetén adott bírói döntés következményeként definiálható lesz mindazoknak a deviza alapú hitel-, és kölcsönszerződéseknek az érvénytelensége, amelyek esetében a devizához kapcsolódó árfolyamkockázat – mint fogyasztóra hárított tisztességtelen kikötés – elhagyását követően az eljáró bíróság úgy mérlegeli, hogy az adott szerződés a fennmaradó tartalommal nem teljesíthető. Amennyiben adott szerződés nem teljesíthetősége megállapítást nyer, a fogyasztó kizárólag az igénybevett tőke megfizetésére köteles, minden egyéb költség – így például az ügyleti, és késedelmi kamat, költségek és járulékok –a pénzügyi intézmény terhe marad.

Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy mi lesz a már lezártnak - legyen az forintosítás-, jogerős ítélet-, vagy egyezség útján – tekinthető jogviták sorsa az új európai bírósági ítélet tükrében.

A válaszok előtt érdemes néhány szót említeni a döntés gazdasági előzményeiről. Számos magyar ember életét változtatta meg a 2000-es évek első évtizedeiben megkötött devizaalapú ügylete, tekintettel a svájci frank árfolyamának robbanásszerű növekedésére, így az azzal együtt járó megemelkedett fizetési kötelezettségekre. Időleges orvoslásnak tűnt a 2011-es árfolyamgát rendszere és a 2014. évben hatályba lépő rendelkezések a pénzügyi intézmények elszámolási kötelezettsége tárgyában, amely kiterjedt minden olyan túlfizetésre, amely az árfolyamrések semmisségéből és az egyoldalú szerződésmódosítási jog gyakorlásának jogkövetkezményeként keletkezett. Az elmúlt évek során mindvégig jogviták, jogértelmezési kérdések tárgyát képezte, hogy milyen szerződéses feltételek mentén érvényesek vagy érvénytelenek az érintett devizaszerződések, ezzel milyen felelősséget-, fizetési kötelezettséget róva az érintett fogyasztókra.

A devizahitelekből eredő gazdasági következmények mind a mai napig tartó hatásait az előzetes döntéshozatali eljárásból született ítélet is hűen tükrözi, amely annak is felveti a kérdését, hogy milyen hatást gyakorol ez a mai magyar joggyakorlatra. Fontos tény, hogy ez a döntés – azon túlmenően, hogy precedens jelleggel bír - az előterjesztő-, és minden eljáró bíróság gyakorlatára kötelező, ami a jogalkotó-, jogalkalmazó szervek tárgyban történő eljárásának a szükségességét hozhatja magával. Hangsúlyos kérdés lesz azonban, hogy a Kúria jelen konkrét ügyben miként fog eljárni, tekintettel a kapcsolódó döntés irányelv jellegére, az irányelvek ugyanis nem közvetlenül alkalmazandó rendelkezések az uniós tagországokban.

A Kúria mérlegelési körébe tartozik tehát az, hogy döntés tartalma mennyiben hozható összhangba a magyar jogi környezettel: tény, hogy a nemzeti jognak összhangban kell állni az Európai Unió jogával, azzal azonban, hogy a konkrét irányelvek alkalmazása nem eredményezhet jogszabályellenes környezetet. Mit is jelenthet ez abban az esetben, ha a Kúria arra az állásfoglalásra jut, hogy a magyar jogszabályi rendszer eltér a jelen döntésben foglaltaktól, ezért annak alkalmazása bizonyítottan lehetetlen? Ahogy arra a döntés vonatkozó pontja is utal, ilyen esetben állampolgári jog az az uniós irányelvvel össze nem egyeztethető magyar szabályozás miatti kárigény érvényesítése a Magyar Állammal szemben.

Tekintettel az eltelt évekre, lezárt szerződésekre és jogerős döntések sokaságára, joggal merül fel a kérdés a fogyasztóban, hogy mennyiben, milyen jogi eszközökkel érdemes érvényesíteni az egykori szerződések alapján fennállt összegeket a pénzügyi intézményekkel szemben.

Amennyiben a fogyasztó jogerős ítélet birtokában van, úgy a számára visszajáró összeg – így esetlegesen adott hitel/kölcsön kamatai, járulékai és költségei – perújítás útján érvényesíthető: a Polgári perrendtartás értelmében az ítélet jogerőre emelkedésétől számított Öt éven belül van lehetőség perújítással élni. A gyakorlatban ez azt jelenti tehát, hogy ha a fogyasztónak Öt éven belül lejárt szerződése van, érdemes jogi segítséget kérni, hogy szerződése tartalma alapján tegyenek e jogi lépéseket egykori pénzügyi intézménye felé.

Mi a teendő egy polgári peres eljárásban született egyezség esetében? A perújítás opciója itt is fennáll, javasolt ugyanis megtámadni az egyezség tartalmát azzal a szemüveggel, hogy tartalmaz e az alapul szolgáló devizaszerződés olyan kikötést, amely annak érvénytelenségét-, így a fogyasztó tisztességtelen kikötések alóli mentesítését hozza magával. A gyakorlatban tehát ez esetben érdemes megvizsgálni az alapul szolgáló szerződés tartalmát: tartalmaz e az olyan kikötést, amely tisztességtelennek minősülhet, így a fogyasztó előtt nyitva állhat e a peres út.

Amennyiben a fogyasztóval kötött szerződésben foglalt összegek az elszámolási törvények alapján forintosításra kerültek, és a fogyasztóval szemben támasztott tőke, kamat és mindennemű járulék eszerint került elszámolásra, úgy érdemes figyelemmel lenni a devizaszerződések idején hatályban volt Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezésére, miszerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált.

Esedékességről az ítélet tartalmának nemzeti jogban való megjelenésével beszélhetünk, ami azt jelenti tehát, hogy a fentiekben foglalt jogi lépések megtételének megkezdése akkor indokolt, amikor a döntés tartalma – a Kúria döntései értelmében - nemzeti jogban rögzítetté válik. 

Az ítélet alakította jogi helyzet hozhat magával tehát tömeges jogi eljárásokat annak függvényében, hogy annak tartalma, mikor, milyen tartalommal kerül átültetésre a magyar jogrendszerbe. A pénzügyi intézmények várhatóan a megfelelő dokumentumokkal való igazolás irányába fordulnak esetleges jogviták esetén, tekintettel arra, hogy a döntés egyediesítetten nem mondja ki, hogy minden bank minden feltétele tisztességtelen. A jövőben tehát az intézmények bizonyításán is múlik, hogy gyakorlatuk a vonatkozó jogszabályokkal – így a döntés rendelkezéseivel - összhangban áll-e, és ez alapján bírói mérlegelés kérdése lehet a továbbiakban, hogy mely szerződés esetében annak mely feltételeit minősíti tisztességtelennek.

Szerző: dr. Szabó Bianka Ilona ügyvéd; a Zalán és Szabó Ügyvédi Társulás tagja.