Felejtsd el a tejbegrízt, tejberizst, mutatunk jobbat: ez a régi magyar étel lesz a gyerekek új kedvence

A tarhonya az egyik legegyszerűbb, legkönnyebben elkészíthető hagyományos magyar tésztaféleség – azonban kevesen tudják róla, hogy nem csak sósan, hanem édesen is lehet fogyasztani, ugyanúgy, ahogy a metélteket vagy a fodros nagykockát. Bár a tejbetarhonya nem tartozik a hagyományos értelemben vett kásák közé, azokhoz hasonló módon készíthetünk belőle laktató egytálételt, ínycsiklandó házi lekvárral tálalva.

Újra felfedezték a kásákat a magyarok

A népies magyar gasztronómia jellegzetes hétköznapi ételei közé tartoznak a kásafélék, amelyeket számos különféle alapanyagból elkészíthetünk. Régen a kásák fogyasztását alapvetően a szegénységgel és a spórolással azonosították, az egészséges táplálkozás hívei azonban az elmúlt évek során mondhatni újra felfedezték őket - ugyanis bár első ránézésre meglehetősen egyszerű ételeknek tűnnek, valójában meglehetősen laktató és rostban gazdag finomságokról van szó.

Kásák alatt tipikusan valamilyen pépesre főzött, gabonaalapú ételt értünk, melyeket nagyszüleink, dédszüleink idejében édes és sós verziókban egyaránt fogyasztottak. A kása készítése során a gabonát (pl. leggyakrabban kölest, rizst, gerslit, kukoricát), a gabonaőrleményt (pl. búza- vagy kukoricadara) vagy a pelyhesített gabonát (pl. zabpehely) vízzel vagy tejjel főzték össze, ízesítés gyanánt különböző fűszereket adtak hozzájuk.

A szezonalitástól függően bármilyen alapanyagot belefőztek a kásákba: a disznótoros szezonban zsírral, sertésaprólékkal, szalonnával is készítették, nyáron idényzöldségeket, gyümölcsöket főztek bele, vajjal krémesítették.

A kásáknak léteztek tehát édeskés, gyümölcsös vagy magvas (akár tisztán magalapú) verziói, illetve nehezebb, húsos verziói is, amelyeket ünnepi alkalmakkor tálaltak. Ezek mellett az egytálételek mellett kásának nevezünk a hurkatöltelék gyanánt bekevert masszákat (ilyen például a hajdinakásával készített véres hurka is), illetve számos más, ikrás állagú főtt ételt, amelyek egyszerre szaftosak és krémesek, mégis tartalmaznak keményebb, rágható textúrájú hozzávalókat.

Kásák és kásajellegű ételek a magyar konyhában

A kása a 17. század végéig minden társadalmi rétegben elterjedt élelmiszer volt, amit a szegények natúron, a módosabbak gazdagabb feltétekkel fogyasztottak. Minden régiónak megvoltak a maga jellemző kásaételei: ilyenek voltak az alföldi karimakása és a fordított kása, az erdélyi likaskása, de ismert volt például az öregkása is, a dunántúli lakodalmakon pedig gyakran szolgáltak fel lakodalmi ludaskását, ami gazdag ételnek számított. Az őrségiek kedvelt ételének számított a húsos hajdúkása, a Szamosközben pedig többek között az oltott kását kedvelték.

A különféle kásaételek nem csak az emberek étvágyát csillapították, gyakran szolgálták fel azokat szimbolikus jelentést hordozó ünnepi ételekként is. Fogyasztottak kását például szilveszteri szerencsehozó étel gyanánt, bő termést varázsló étekként a tavaszi szántás idején, céhlakomákon és lakodalmak alkalmával is (az esküvői lakoma utolsó fogása volt a „kitolókása”, ami az est végét jelezte). A kása lehetett mindemellett a búcsú szimbóluma is: tálalták például cselédváltáskor, ami az alkalmazott szimbolikus elbocsátását jelentette.

EZ IS ÉRDEKELHET

Fillérekért kapható ez az elfeledett magyar gabona: kevesen tudják róla, hogy gluténmentes

Nem csak a gluténérzékenységgel küszködőknek ajánljuk ezt az egyszerű, de nagyszerű gabonafélét: bárki készíthet belőle egészséges főételt, köretet, sőt, süteményt is!

Tejbetarhonya: a kásaételek és a tarhonya szerelemgyermeke

Mai kipróbált receptünk, a tejbetarhonya valahol a kása-, illetve a tarhonyaételek metszetében helyezkedik el, ugyanis mindkét kategóriába illik, mégis kilóg a többi étel közül. A tejbetarhonya azért számít egyedülálló fogásnak a maga nemében, mert megjelenésében és állagában abszolút a szaftos főtt kásafélékre hajaz, kóstolásra viszont egyértelműen érződik, hogy ételünk nem gabonaféléből, hanem tésztából készült. A tarhonyák között viszont szintén kakukktojásnak számít, hiszen szokatlan módon tejjel főzik fel, nem pedig vízzel, és édesen kínálják.

Ugyanúgy, ahogy a kása, a tarhonya is a legegyszerűbb, leghétköznapibb paraszti ételek közé tartozott. A tésztafélék között ennek az elkészítése hasonlít leginkább a kásákhoz, ugyanis – bár a legtöbb tarhonya lecsós, zsíros, húsos alappal készül – készítésük során sok folyadékkal szokás őket felfőzni, így nem száraz, hanem inkább szaftos állag elérésére törekszenek. Különleges régi tarhonyaételek többek között a nyárlőrinci tutajos és a hebedunda is.

EZ IS ÉRDEKELHET

Hallottál már a hebedundáról? Így készül a magyar pásztorok elfeledett, filléres tarhonyaétele

Ha kedvenc tésztaételeid közé tartozik a tarhonya, a hebedunda receptje biztosan tetszeni fog: fogadjunk, így még nem kóstoltad soha ezt a pofonegyszerű magyar tésztafélét!

Hogyan készül a tarhonya házilag?

A tarhonya házilag is egyszerűen elkészíthető: be kell gyúrni a tésztát (100 g liszthez 1 tojás és 1 csipet só), majd fóliába csomagolva (ez védi meg a kiszáradástól) legalább fél órán keresztül pihentetni a hűtőben (akár egész éjszakára is bent hagyhatjuk), végül hagyni szobahőmérsékleten akklimatizálódni. A tarhonyához nincs másra szükségünk, mint egy nagy lyukú reszelőre, amin egyszerűen lereszeljük a tésztagombócot.

Fontos: mindig lisztezzük meg a reszeléket, nehogy összetapadjanak az apró kis tésztagyöngyök. A kész reszelt tésztát terítsük szét egy konyharuhán és hagyjuk teljesen kiszáradni 1-2 nap alatt, de frissen is felhasználhatjuk (főzési ideje 5-10 perc, az étel jellegétől függően). A kiszárított tarhonyát légmentesen zárósó zacskóban vagy üvegben érdemes tárolni, amely megóvja az élelmiszert a nedvességtől és a konyhai kártevőktől. Jól záródó tárolóedényben a tészta akár évekig is elállhat.

Recept: Tejbetarhonya házi baracklekvárral

Most pedig nézzük, hogyan készül a tejbetarhonya, amit saját készítésű, házi baracklekvárral fogunk tálalni, úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A leírt hozzávalók mennyisége 2 fő számára bőségesen elegendő, azonban ha nagyobb családnak főzünk, érdemes a lenti mennyiségeket arányosan növelni. Lássunk neki!

Tejbetarhonya

Hozzávalók

• 250 g száraz tarhonya
• 50 g vaj vagy margarin
• 7 dl tej
• 1-1,5 dl habtejszín
• 1 csipet só
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 1 bio citrom leve és héja
• 2-3 ek cukor
• baracklekvár a tálaláshoz

A tejbetarhonya elkészítése

Olvasszuk fel a vajat vagy margarint (főzőedény gyanánt érdemes mélyebb, lefedhető serpenyőt választani), majd röviden pirítsuk meg benne a száraz tarhonyát. Öntsük fel tejjel (laktózmentes vagy növényi alternatívákkal helyettesíthető), ízesítsük vaníliával, citromlével, reszelt citromhéjjal és cukorral, illetve adjunk hozzá egy csipet sót is. Ezt követően pároljuk puhára kis lángon, lefedve; időnként keverjük meg, hogy ne ragadjon le (nagyjából 15 perc alatt készül el).

Amikor a tarhonya megpuhult, egy kevés habtejszínnel krémesítsük, majd tálaljuk frissen főzve, melegen, a tetejére pedig kanalazzunk ízesítő gyanánt egy kis baracklekvárt vagy más lekvárt ízlés szerint. A feltétek tekintetében legyünk rugalmasak: ugyanúgy, ahogy a tejbegríz vagy tejberizs esetében, a tejbetarhonyát is kínálhatjuk igény szerint kakaóval, fahéjjal vagy bármivel, amivel szeretjük.

Fotók: Tóth Viktória