A munkaügyi központ szóvivője a lapnak elmondta, hogy Berlin az egyik legtöbb ellátottal rendelkező tartomány, így természetszerűleg itt keletkezik a legtöbb visszakövetelés is.
Különleges kávézóra bukkantunk a határ menti kisvárosban: ilyen nincs még egy az országban!
A szlovén határ menti kisvárosban, Lentiben működik egy különleges kávézó, amelyhez hasonlót aligha találni a vidéki Magyarországon. A polgári hangulatú helyen fogyatékkal élő vagy pszichiátriai betegséggel küzdő emberek dolgoznak: felszolgálnak, segítenek a pult mögött, vagy épp süteményeket készítenek. Számukra ez a tevékenység nem csak munka, hanem kapaszkodó is a mindennapokban, nem beszélve arról, hogy a kapott fizetés is fontos. Itt jártunk: beszélgettünk a dolgozókkal és az intézmény fenntartóival, közben szóba kerültek a mindennapi kihívások, az országos helyzet, valamint a szociális munkások nehézségei és alacsony bérezése is.
Hiába a kora tavaszi napsütés, a teraszt még nem rendezték be, de a kávézóban javában zajlik a délutáni műszak. Zsolti bekísér: udvariasan elkéri a kabátomat, majd hellyel kínál. Lelkesen meséli, hogy ő itt dolgozik, és leginkább a felszolgálást szereti, bár a munkának a takarítás is része. Közeli faluból jár be busszal a kávézóba, ma háromig tart a munkaideje – a hely viszont minden nap ötig nyitva van, lehet jönni, kóstolni a forró csokikat és a limonádékat is.
Ez a kávézó nem hagyományos vendéglátóhely. A Kolping Támogató és Foglalkoztató Központ részeként működik, ahol fogyatékkal és pszichiátriai betegséggel élő emberek dolgoznak fejlesztő foglalkoztatás keretében. A történet igazi különlegessége az is, hogy a speciális kávézó nem egy nagyvárosban nyílt. A szlovén határ közelében, Zala megye délnyugati szélén, a nyolcezer lakosú Lentiben járunk. Itt beszélgettünk a kávézót működtető Kolping Támogató és Foglalkoztató Központ vezetőjével, Pozonec–Csoma Veronikával, valamint Fülepi Henriettával, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet szociális igazgatójával. Szóba kerültek a mindennapi kihívások, az országos helyzet, valamint a szociális munkások nehézségei és alacsony bérezése.
Maga a kávé is különleges, alkoholt nem szolgálnak fel
A feketét Kolping Tatico Aromatico kávéból főzik, amelyet a németországi Kolping Szövetségtől rendelnek. Büszkén mesélik: kézzel szedett és pörkölt kávé, fair trade forrásból. Az itallapon akadnak más különlegességek is: újdonság például a rubin csokiból készült forró ital, amely a fehér csokoládé és a gránátalma ízét idézi, de többféle forrócsoki, kávékülönlegesség közül is lehet választani. Nyáron különösen népszerűek a limonádéik is. Fagylaltot nem árulnak, helyette jégkrémeket kínálnak. Az édességek szintén helyben készülnek a fejlesztő foglalkoztatásokon, ezek főként száraz sütemények, krémes desszerteket nem tarthatnak.
Alkoholos italt sem árulnak, még sört sem. Elsőre azért sokan csodálkoznak ezen:
Biztos nyereségesebben lehetne a helyet üzemeltetni, de a fenntartó számára nem az a legfontosabb, hogy a kávézó nagy nyereséget termeljen. Sokkal inkább az számít, hogy jó üzenetet közvetítsen a város felé, és láthatóvá tegye a fejlesztő foglalkoztatásban résztvevők munkáját.
A kávézó munkatársai időnként külső rendezvényeken is megjelennek. Egy közelmúlt-béli zalaegerszegi konferencián például ők biztosították a kávét és a frissítőket a résztvevőknek. „Ez sokkal nagyobb érték számunkra, mint hogy mekkora a napi forgalom” – teszi hozzá Veronika.
A kávézó azonban nemcsak egy szimpla vendéglátóhely, hanem egyfajta kis kulturális és közösségi tér, sőt bolt is egyben. Kint a folyosón a foglalkoztató központban dolgozók egyedi kézműves termékeit árulják. Most húsvétra készültek, az asztalokon és a polcokon ajándéktárgyak, kézműves kerámiák, gyertyák sorakoznak. Egy másik teremben hatalmas LED-képernyő, szemben kényelmes fotelek – szinte egy kis mozi. Itt délelőtti matinékat tartanak gyerekeknek, mert a kávézón túli terek egyéb közösségi programoknak adnak helyet.

Honnan az ötlet, és miért épp Lentiben nyílt ilyen speciális kávézó?
Míg készül a mi hosszúkávénk, Pozonec–Csoma Veronika körbe vezet bennünket a méretes polgári házban. Kint a konyhában épp foglalkozást tartanak, az asztalon méhviaszból formázzák az eladásra szánt gyertyákat.
Ahogy megtudjuk, Lentiben sokan még ma is kéményseprőházként emlegetik ezt a belvároshoz közeli épületet, amit 20. század elején emelhettek. Az évtizedek során a település számos célra használta. Volt idő, amikor deportáltakat szállásoltak el benne, később idősotthonként, majd óvodaként működött, ekkor épült hozzá egy külön épületrész is. Ahogy Veronika felidézi, egy időben a Lenti Televízió is itt működött, máskor múzeumi funkciót kapott. Végül az egyházhoz került az ingatlan.
„A mi történetünk onnan indult, hogy kerestünk egy helyiséget a foglalkoztatás keretében végzett tipliválogatáshoz” – meséli az intézményvezető- Felmerült, hogy kéne egy saját hely, ahol nyugodtan dolgozhatunk. Az egyháztól végül megkaptuk ezt az épületet, amit 2019-re meg is vásároltunk, a szombathelyi püspökség jóváhagyásával.” Az egyház csupán egy feltételt szabott: a helyi cserkészeknek is helyet kell biztosítaniuk, továbbá eladás esetén az egyháznak elővételi joga van.
Az eredeti terv még jóval szerényebb volt: foglalkoztatási helyszínt szerettek volna itt kialakítani. Ide költöztették volna a szövést, a kerámiás foglalkozásokat, és más kézműves tevékenységeket. A felújítás azonban nem volt egyszerű: az épület állapota katasztrofális volt, beázások, szabályos mohaerdő tarkította a mennyezetet.
Minden eső után vödröket kellett kiöntögetni, hogy ne ázzanak tovább a belső terek
– idézi fel Veronika.
Ahogy haladtak előre a felújítással, ahogy szépült az épület, Veronika egyre inkább úgy érezte, hogy ennél jóval többre is hivatott a hely. Felmerült az ötlet: miért ne lehetne benne egy kávézó? Először Veronika fejéből pattant ki, neki pedig a pécsi Zsolnay Negyedben működő kávézó (azóta elköltözött) volt a minta. Az átalakítás 2023 júniusában fejeződött be: a foteleket Hévízről kapták adományba, a kávézó berendezését pedig a fejlesztő foglalkoztatás finanszírozásával készítették el egy helyi vállalkozó (Ifj. Herman Istvánasztalosmester) támogatásával. A Covid miatt jócskán csúsztak az építkezéssel és az átadással, végül 2024 nyarán sikerült elindulnia a helynek.

Mégis csak jobb kávézóban dolgozni, mint tiplit válogatni
Jelenleg 14 főt foglalkoztatnak itt, és ahogy Veronika meséli, a működés alapját egy állami támogatás adja, egy hibrid pályázati forma, amely három éven keresztül negyedévente biztosítja a keretet a foglalkoztatásra, beruházásra és a tárgyi eszközbeszerzésre. Ami igazán különlegessé teszi még ezt a munkát, az a közvetlen interakció a vendégekkel: míg a kézműves foglalkozásokon zajló munka többnyire láthatatlan marad, a kávézóban a fogyatékkal élők és a pszichiátriai betegek nincsenek elszeparálva a társadalomtól.
Az itt dolgozók feladata, hogy a vendégeket bekísérjék, leültessék és felvegyék a rendelést, felszolgálják, a nap végén pedig a takarításban is részt vesznek, miközben a gondozónők a háttérmunkát végzik. A nyitva tartásuk évszakonként változik. Télen a kávézó 9 és 17 óra között várja a vendégeket, nyáron viszont estig nyitva tart: keddtől csütörtökig 18 óráig, péntektől vasárnapig pedig 20 óráig. Hétfőn zárva tartanak.
A kávézó működtetésében több szociális munkatárs is részt vesz
Az egyik gondozónő vendéglátós végzettséggel rendelkezik, a pénzügyi munkatárs cukrász is, a nemrég csatlakozott gépkocsivezetőjüknek pedig szintén vendéglátós háttere van. „Így végül is rájuk lett felépítve a kávézó működése” – mondja Veronika. A dolgozók nem különálló munkaként végzik ezt, hanem a napi feladataik részeként. „Mindenki nyolcórás munkarendben dolgozik, és a kávézóban is megvan a beosztásuk. Ez nem plusz tízóra munka, hanem beépül a mindennapi tevékenységbe.” A hangsúly azon van, hogy mindenki szívből és elkötelezetten csinálja.
Fenntartójuk pedig az egyház: „A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alá tartozunk közvetlenül, de amúgy teljesen önállóak vagyunk. Elváltunk a Kolping Szövetségtől, két külön ágat alkotunk, de megtartottuk a Kolping nevet.”
A kávézó csak egy része annak a rendszernek, amelyet a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet működtet Lentiben. A tevékenységük kiterjed a kerámiakészítésre, szövésre, gyertyaöntésre, textil- és papíráru előállításra is. Maga az intézmény központi helye nem is itt, hanem a Kossuth út 10. alatt található: a rendelőintézet felső szintjén alakítottak ki egy mintegy 360 négyzetméteres teret, ahol fogyatékkal élő emberek és pszichiátriai betegek nappali ellátása történik. Komplex nappali ellátást végeznek, emellett támogató szolgálatot is fenntartanak. A kávézóban dolgozók is ebből a körből kerülnek ki – ezt már Fülepi Henrietta, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet szociális igazgatója meséli nekünk.
Az intézmény működési engedélye elvileg egész Zala megyére kiterjed, a gyakorlatban azonban a távolságok erősen behatárolják a lehetőségeket. Zalaegerszeg például több mint ötven kilométerre van, Hévíz pedig közel hatvanra, így az ellátottak többsége inkább a lenti és a letenyei járásból érkezik.
Elsőre nehéz elképzelni: hogyan tudnak együtt dolgozni a pszichiátriai betegek és a fogyatékkal élők?
Fülepi Henrietta szerint a kulcs az arányokban rejlik. Ha odafigyelnek arra, hogy milyen összetételű csoportok alakulnak ki, akkor a rendszer jól működik. „Az arányokra kell figyelni, és akkor nagyon jól együtt tudnak működni” – mondja. Szerinte fontos, hogy ne kerüljenek túl sokan egy térbe azok közül, akik komolyabb pszichiátriai problémával küzdenek. Ha a csoport összetétele kiegyensúlyozott, akkor remekül kiegészíthetik egymást – mint egy puzzle különböző darabjai.
Hasonló módszereket egyébként más intézményekben is alkalmaznak: például az óvodákban vagy bölcsődékben is figyelnek arra, hogyan alakulnak a csoportarányok, hogy az eltérő képességű, vagy fogyatékkal élő gyerekek jól tudjanak integrálódni.
Lentiben jelenleg 40 főre van érvényes ellátási szerződésük a fogyatékkal élők nappali ellátására. A pszichiátriai betegek esetében a keretszám 25 fő, de ez gyakran változik: jelenleg 21 személlyel van érvényes megállapodásuk.
Mindkét ellátási forma nappali rendszerben működik: az érintettek napközben érkeznek az intézménybe, részt vesznek a foglalkozásokon és a fejlesztő munkában, majd délután hazamennek. Az intézményük tehát nem bentlakásos, nyitva tartása reggel hét órától délután öt óráig tart. Pontosan így alakították ki, hogy a hozzátartozók munkába indulás előtt be tudják hozni gyermeküket, édesanyjukat vagy akit ellátásra hoznak, délután pedig, munka után, még kényelmesen el tudják vinni őket. „Valójában olyan, mint egy közalkalmazotti munkaidő” – magyarázza a vezető.
A nappali ellátás korosztálya három évtől korlátlanig terjed, de a tanköteles gyermekek tanítási időszak alatt nem vehetik igénybe a szolgáltatást, nekik oktatási intézményt kell látogatniuk. A szünetekben – téli, tavaszi, nyári és őszi – aztán az iskolásokat is ellátják, így például a Móricz Zsigmond Egységes Gyógypedagógiai intézményből érkező diákok is itt tölthetik az egész napot.
Lentiben erősen korlátozottak a munkalehetőségek
Lenti leginkább a termál- és gyógyfürdőjéről ismert, így a kávézó vendégei között gyakran megfordulnak a turisták is. A fürdővel jó kapcsolatot ápolnak: ha programjuk van, a plakátokat ott is kihelyezik, és a fürdő vendégeit gyakran ide irányítják. „Elég sok német vendégünk van, és Szlovéniából is vannak törzsvendégek” – meséli Pozonec–Csoma Veronika. A határ közelsége miatt sokan átjárnak vásárolni, aztán beülnek egy kávéra is.
A határvidék gazdasági szempontból azonban sokszor hátrányt jelent. A környéken kevés az ipari munkahely, ami különösen megnehezíti a fogyatékossággal élő emberek elhelyezkedését:
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Sokan akár külső munkahelyen is megállnák a helyüket, de nyitott munkáltatóból még mindig kevés van, és egy kisebb városban, mint Lenti, a lehetőségek különösen szűkösek.
Korábban például a Lentihez tartozó Bárszentmihályfán működött egy faipari üzem, ahol fogyatékkal élő embereket is foglalkoztattak, de az mára megszűnt. A környéken jelenleg kevés hasonló lehetőség van: Lentiben működik egy zalaegerszegi kihelyezett összeszerelő műhely, ahol például konnektorokat szerelnek össze, illetve egy másik üzem, ahol orvosi eszközöket – például infúziós szerelékeket vagy gézeket – csomagolnak.
A fejlesztő foglalkoztatás ma már egészen mást jelent, mint régebben
Míg régen gyakran egyszerű, monoton feladatokra – például válogatásra vagy alapanyagok szétbontására – korlátozódott, ma egyre inkább olyan tevékenységeket keresnek a fogyatékkal élők számára is, amelyek valódi értéket teremtenek. Ez a kávézó, és a kézműves termékek előállítása is ilyen kezdeményezések.
„Ez már nem az, hogy valaki egész nap vattát tépked. Itt tényleg létrejön valami: vendégeket szolgálnak ki, sütemény készül, közösség épül” – mondja Veronika. A tapasztalatok szerint mindez a résztvevők mentális állapotára is nagyon jó hatással van. A rendszeres munka és a társas kapcsolatok sok esetben magára a kezelésre hatnak: „Azt látjuk, hogy aki hasznosnak érzi magát, találkozik emberekkel, feladata van, annak stabilabb a mentális állapota. Gyakran kevesebb gyógyszerre is van szüksége.”
Ahogy az intézményvezető elmesélte: a munkának nemcsak egyéni, hanem közösségi szerepe is van. A foglalkoztatás strukturálja a mindennapokat, csökkenti a feszültségeket és a konfliktusokat.
Az a tudat, hogy van miért felkelni reggel, hogy fontos vagyok, és szükség van rám, egy ép, egészséges ember számára is meghatározó. Ugyanez igaz a sérült emberekre is.

A kávézóban dolgozók fizetést is kapnak
Az órabér jelenleg 680 forint, ami ugyan nem magas, de segít fedezni a mindennapi költségeket: például a munkába szállítást vagy az étkezést. Az intézmény minden nap meleg ételt is biztosít számukra. A résztvevők családi háttere ugyanakkor nagyon különböző. Vannak, akik családban élnek, mások azonban teljesen egyedül. "Van például egy testvérpárunk, két középsúlyos értelmi fogyatékos testvér, akik együtt élnek."
A helyi szociális ellátórendszer azonban igyekszik lefedni azokat a területeket is, amelyekre az intézménynek nincs kapacitása. A városi Kolping Gondozási Központ például jelzőrendszeres segítségnyújtást és szociális étkeztetést biztosít. Ha a nappali intézmény hétvégén zárva tart, a központ gondoskodik arról, hogy az érintettek akkor is hozzájussanak az étkezéshez.
A munkájukat önkéntesek is segítik: itt Lentiben a helyi Civil nyugdíjasklub tagjai közül többen rendszeresen bejárnak segíteni, főként a nyáron, amikor jönnek a gyerekek is. „Kettesével érkeznek, beszélgetnek az ellátottakkal, mesélnek nekik, vagy csak jelen vannak. Már ez is óriási segítség.”- meséli Pozonec–Csoma Veronika.
Fogyatékosság és szegénység: gyakran együtt járnak
A fogyatékossággal élők helyzete azonban gyakran szorosan összefonódik a szociális hátrányokkal. Sok ellátott nagyon alacsony jövedelemből él. Előfordul, hogy valaki mindössze a fogyatékossági támogatást és egy kisebb járadékot kap – összesen havi 80–90 ezer forint körüli összeget –, miközben egyedül kell fenntartania magát. A családok többsége sem él jó anyagi körülmények között. A pszichiátriai betegek esetében jelentős kiadást jelentenek a gyógyszerek, a fogyatékossággal élők esetében pedig sokszor folyamatos eszköz- és ápolási költségek merülnek fel. „Ha valakit pelenkázni kell, már az is komoly havi kiadás. A támogatások egy részét ugyan fedezi a közgyógyellátás, de sok mindenre így is rá kell fizetni.”
A helyzet a családok számára is komoly kihívást jelent. Ha egy gyermek fogyatékossággal születik, az gyakran a szülők munkavállalási lehetőségeit is jelentősen korlátozza.
Egy egészséges gyereknél is előfordul, hogy a munkáltató óvatosabb, ha megtudja, hogy kisgyerek van a családban. Egy sérült gyereknél viszont sokkal több a teendő: fejlesztések, gyógytorna, különféle kezelések.
Ezek a szolgáltatások sokszor csak részben támogatottak, így a családoknak jelentős önrészt kell fizetniük. Emellett speciális eszközökre is szükség lehet – például egy mozgássérült gyermek esetében olyan autóra, amelybe a kerekesszék is befér. Az ilyen jellegű támogatások viszont nem mindig könnyen elérhetők.
A szakemberek szerint nem ritka az sem, hogy egy sérült gyermek születése után a család felbomlik, és az egyik szülő egyedül marad a gyermek nevelésével.
Országos helyzet: sok szolgáltatás, de egyenlőtlen minőség
Ahogy Fülepi Henrietta elmondja, a szociális szolgáltatások hálózata papíron országosan viszonylag jól lefedett: szinte minden térségben működik valamilyen ellátási forma. A kérdés inkább a minőség és az elérhetőség.Ahogy megtudtuk: országos szinten különösen nagy hiány mutatkozik a demenciával élők ellátásában. A szakember szerint ez egyre növekvő társadalmi probléma, miközben az intézmények gyakran nem tudnak megfelelő szolgáltatást indítani.
Sok helyen egyszerűen nincs elég állami kapacitás ahhoz, hogy elindítsanak egy demens részleget, a fenntartók pedig nem tudnak önerőből olyan infrastruktúrát kiépíteni, ami ehhez szükséges.
A demens és fogyatékos ellátás ráadásul jóval nagyobb szakemberlétszámot igényel, mint például egy átlagos idősotthon működtetése.

Munkaerőhiány és alacsony bérek: a szociális szféra legnagyobb kihívásai
A szociális ágazatot ma leginkább a munkaerőhiány és az alacsony bérek sújtják. Fülepi Henrietta és Pozonec–Csoma Veronika is egyetért abban, hogy egyre nehezebb megfelelő dolgozókat találni. „Lentiben is a Penny-ben másfélszer annyit lehet keresni, mint a szociális szférában” – hangzik el a beszélgetésben. Míg az egészségügyi és pedagógusbérek az elmúlt években jelentősen emelkedtek, a szociális szektorban a fizetések növekedése jelentősen elmaradt.
A probléma azonban nemcsak anyagi jellegű: a szakmai utánpótlás minősége is kihívást jelent. A gondozóképzésekre jelentkezők között gyakran kevés az igazán alkalmas jelölt. „Ez a munka nem csupán szakmai tudást igényel. Empátia, együttérzés, józan ítélőképesség és önállóság is kell hozzá” – teszi hozzá Fülepi Henrietta.
A bérek miatt sokan más pályát választanak, vagy külföldre mennek dolgozni. Egy korábbi kollégájuk például Ausztriában helyezkedett el egy baromfifeldolgozó üzemben. „Nagyon jó gondozónő volt, de egyedül nevelte a lányát. Ott egyszerűen többet tud keresni. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy menjen” – meséli Pozonec–Csoma Veronika.
A Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet ugyanakkor saját eszközeivel próbálja megtartani a dolgozókat: munkáltatói pótlékkal egészítik ki a béreket, és külön támogatási programokat is indítanak.
A szociális rendszer egyik kevésbé látható problémája az információhiány
Sok család egyszerűen nem tudja, milyen szolgáltatásokra lenne jogosult. „Gyakran előfordul, hogy amikor egy ügyintézés miatt kimegyünk egy családhoz, derül ki: már rég igénybe vehették volna ezt vagy azt a támogatást, csak senki nem mondta nekik” – mesélik a szakemberek.
A kérdés az, hogy kinek lenne a feladata a tájékoztatás. Szakértőik szerint ebben a háziorvosoknak, az önkormányzatoknak és a szociális szolgáltatóknak is szerepe lehetne. „Egy sérült embertől nem várható el, hogy utánanézzen az interneten, mi minden jár neki. Sok esetben még az internet használata sem adott” – teszik hozzá.
A szociális munka egyik legnagyobb kihívása persze az, hogy minden helyzet egyedi. Két embernek lehet ugyanaz a problémája, mégsem biztos, hogy ugyanaz a megoldás működik. „Ez a szakma szépsége is: folyamatosan kreatívnak kell lenni. Meg kell találni, hogy egy adott embernek mi segít igazán” – teszi hozzá még Fülepi Henrietta.
Címlapfotó, képek: Pais-H Szilvia
-
Nincs több kérdés, a GVH Árfigyelő adatai is megerősítik: tényleg a Lidl kínálta az átlagosan legolcsóbb élelmiszerkosarat az év első két hónapjában
A GVH Árfigyelő adatai igazolják: a Lidl kínálta az átlagosan legolcsóbb élelmiszerkosarat az év első két hónapjában.
-
75 kupon, akár 50% kedvezmény - így spórolhatsz a tavaszi bevásárláson a SPAR-ral (x)
Új akcióval köszönti a tavaszt a SPAR országszerte.
Agrárium 2026
Retail Day 2026
Planet Expo és Konferencia – A tiszta energia jövője
Planet Expo és Konferencia – Agrárium a klímaváltozás szorításában







