Indul a bográcsszezon: felejtsd el a paprikás krumplit, fillérekből elkészítheted a nyárlőrinci tutajost

A szabadtűzön készült ételek nem csak az elkészítés módjában és a főzés hangulatában különböznek a benti fogásoktól: a füst ugyanis olyan aromát kölcsönöz az ételnek, amelyet semmilyen más módon nem tudunk pótolni. Ha kedvet kaptunk a bográcsozáshoz, ne habozzunk új recepteket kipróbálni, a nyárlőrinci tutajos ugyanis olyan finomság, amiből bűn nem kétszer szedni.

Magyar bográcsételek nyomában

A szabadtűzön, bográcsban való ételkészítés szokása ősi időkre nyúlik vissza: néhány évszázaddal ez előtt, a kemencék, később pedig a beltéri tűzhelyek megjelenése előtt szinte minden étel ilyen formában készült. A szabadtéri főzés egyes népcsoportok vagy foglalkozások terén a későbbiekben is megmaradt: a vándorcigányok például mindig ott állították fel szabadtéri „konyhájukat”, ahol éppen letáboroztak.

Szintén fennmaradt a kültéri főzés szokása a pásztoroknál is, akik sokszor maguk is a szabad ég alatt éjszakáztak a nyájjal. Most is népszerű pásztorételek a slambuc vagy az „öhöm”, de bevett szokásuk volt a különféle tokányok, például a savanykás vetrece készítése is. A régi magyar bográcsételek mind nagyon egyszerű alapanyagokat tartalmaztak: tipikusan tésztából és/vagy krumpliból készültek, és egy kis szalonnával, kolbásszal tették őket ízletessé.

A legősibb bográcsételek közé tartozik az igazi magyar lecsó, a különféle halászlevek és a lebbencsleves, de gyakran találkozhatunk a bográcsban sertés- vagy marhapörkölttel, csirke- vagy gombapaprikással, gulyáslevessel (pörköltre, gulyásra számtalan verzió létezik), sőt, palóclevessel és Jókai-bablevessel is. Ne feledkezzünk meg továbbá a jó öreg paprikás krumpliról, a pásztortarhonyáról, vagy az olyan egyszerű káposztaételekről, mint a lucskos káposzta.

Ezeknek a recepteknek egy nagyon fontos közös tulajdonsága van: mindannyian egytálételek, azaz egyetlen egy főzőalkalmatosság (esetünkben bogrács) elég az elkészítésükhöz.

Mit kell tudni a nyárlőrinci tutajosról?

A nyárlőrinci tutajos régen a szegényételek közé tartozott: a receptről mindent elárulnak azok a pofonegyszerű, szuperlaktató alapanyagok, amelyekből készítik. A hagyományos, népies ételek tipikus tulajdonságai közé tartozik, hogy aránylag kevés, ám annál laktatóbb hozzávalóból készülnek (ilyenek a tésztafélék, a burgonya vagy a kenyérszalonna), fűszerezésükben pedig tartják az abszolút magyaros vonalat: jó sok pirospaprikát, borsot és fokhagymát használunk hozzájuk.

Az étel legkülönlegeseb tulajdonsága az alakja: az elkészült krumplis, tarhonyás masszából teniszlabdányi gombócokat szokás formázni (a formázás opcionális, ha túl krémesre készítettük, a pásztortarhonyához hasonlóan kanalazhatjuk is), majd savanyúságokkal körítve tálalják. Azt, hogy miért is alakult ez így, nehéz lenne megmondani – minden valószínűség szerint, ha nem is az alapanyagok változatosságával, de az étel egyedi megjelenésével akarták ezt az egyszerű finomságot feldobni.

Nyárlőrinci tutajos savanyúsággal

Recept: nyárlőrinci tutajos

Elöljáróban annyit érdemes mondanunk a nyárlőrinci tutajosról, hogy ha körül kellene írnunk az ételt, valami olyasmire kell számítanunk, ami a pásztortarhonya és a hagyományos paprikás krumpli szerelemgyermekének mondható. A szalonna kiválasztásánál célszerű a hagyományos, jól bevált kenyérszalonnánál maradnunk, azonban ízlés szerint valamilyen húsos fajtával (pl. kolozsvári) is helyettesíthetjük. A kolbászhasználat tekintetében is legyünk nyugodtan rugalmasak: van, aki épp, hogy csak az ízéért tesz bele egy keveset, míg mások azt szeretik, ha az étel kolbászzsírtól zamatos.

Hozzávalók

• egy kis darab kenyérszalonna (kb. 80 g)
• ½ szál füstölt szárazkolbász
• 250 g tarhonya (száraz)
• 700 g C típusú burgonya (pucolás után)
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1 púpozott ek édes fűszerpaprika
• 1 mk őrölt fűszerkömény
• só, bors ízlés szerint
• víz a felöntéshez (kb. 8 dl)

Nyárlőrinci tutajos

A nyárlőrinci tutajos elkészítése

1. Szeleteljük fel kis kockákra a szalonnát, majd süssük addig, míg az összes zsírját ki nem ereszti, ezután egy lyukas szedőkanál segítségével távolítsuk el a szalonnát a zsírból. Amíg sül a szalonna, aprítsuk finomra a kolbászt (kis kockákra, szinte morzsákra), illetve a vöröshagymát is. Többféle receptúra is létezik: a hagymát és a kolbászt beletehetjük együtt a zsírba, hogy a hagyma megüvegesedjen és a kolbász is kiereszthesse a zsírját, illetve hozzáadhatjuk ezeket a tarhonya pirítása után is.
2. Mi a szalonnazsíron kieresztettük a kolbász szaftját is, ezután a kolbászt a szalonnával együtt félretettük. Kezdjük el ebben a paprikás, fűszeres zsírban dinsztelni a hagymát – ha az elkezdett üvegesedni, mehet is bele a tarhonya, pirítsuk le őket együtt, ezután visszaönthetjük bele a sültkolbászt, szalonnát.
3. A lepirított alapanyagokhoz adjuk hozzá a meghámozott, kis kockákra vágott krumplit (minél kisebb kockákra vágjuk, annál hamarabb megpuhul), majd öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi (nekünk kb. 8 dl víz kellett hozzá). Fedjük le az alapanyagokat, majd alacsony/közepes lángon főzzük őket össze kb. 30-40 perc alatt. Főzés közben 4-5 alkalommal keverjük meg, mert a tarhonya hajlamos lehet leégni. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kevés vizet főzés közben.
4. Amikor úgy látjuk, hogy megpuhult a krumpli, zárjuk el a lángot az edény alatt, majd hagyjuk az egészet lefedve további 30-60 percig, hogy a tarhonya felszívhassa a lehető legtöbb nedvességet. A pihentetési időt követően krumplinyomóval törjük át az egészet, majd – ha a nyárlőrinci tutajos állaga megengedi -, formázzunk belőle gombócokat. Ha hígabb lett az étel, akkor sincs semmi gond: kanalazzuk egy tányérra és kínáljunk hozzá jó sok savanyúságot.

Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána

A mi nyárlőrinci tutajosunk elég krémesre, szaftosra sikeredett, a krumpli összetörését követően képesek voltunk belőle gombócokat formázni, azonban az állaga másnapra sokkal masszívabb, gyúrhatóbb lett. Annak sem kell aggódnia, aki főzés közben több vizet adott hozzá, amitől kevésbé jól formázható a végeredmény, ugyanis nem kötelező golyókat gyúrni belőle, nyugodtan fogyaszthatjuk a pásztortarhonyával megegyező módon is.

Bár mi odabent, öntöttvas edényben készítettük, az ételből kiérződik a szalonna és a kolbász füstössége, a krumplinak köszönhetően pedig meglepően krémes és laktató a végeredmény. Érdemes hozzá friss zöldségeket, például salátát, paradicsomot kínálni, illetve elmaradhatatlan kelléke a savanyúság is, ami kiegészíti a magyaros ízeket. Nyugodt szívvel ajánljuk ezt a magyaros egytálételt azoknak is, akik kezdőként kísérleteznek a konyhában, ugyanis nagyon nehéz elrontani.

Fotók:Tóth Viktória