Kiderült a szomorú igazság a magyar gazdaságról: hiába az új remény, ha üres a kassza - ez nagyon kemény menet lesz

A közép- és kelet-európai térség gazdaságát egyszerre sújtja az új geopolitikai válság és egy mélyebb, strukturális átalakulás. A közel-keleti háború felhajtotta az energiaárakat és megzavarta a globális kínálati láncokat, ami ismét növeli az inflációs nyomást. Ez a makrogazdasági sokk különösen azokat az országokat – köztük Magyarországot – érinti érzékenyen, amelyek nagymértékben függnek az energiaimporttól, iparuk pedig szorosan kötődik a gyengélkedő német gazdasághoz. Az euróövezet amúgy is törékeny kilábalása ismét megtorpant, a növekvő bizonytalanság pedig egyértelműen szűkíti a hazai exportlehetőségeket.

A rövid távú nehézségeknél is nagyobb problémát jelent a korábbi gazdasági felzárkózási modell kifulladása. Az olcsó munkaerőre, az intenzív külföldi működőtőke-beáramlásra és a német ipari keresletre épülő rendszer egyre kevésbé működőképes. A bérek gyorsabban nőnek a munkatermelékenységnél, állandósult a strukturális munkaerőhiány. Emellett az erősödő kínai verseny komoly kihívás elé állítja az olyan hazai húzóágazatokat, mint az elektromosautó- és az akkumulátorgyártás. Bár a régió egészében még mindig gyorsabb a növekedés, mint Nyugat-Európában, az országok közötti különbségek egyre tágulnak. Magyarország jelenleg a leggyengébben teljesítők táborába tartozik. Az energiadrágulás miatt ragadóssá váló infláció ráadásul megakasztja a jegybanki kamatvágási ciklusokat, a magasabb finanszírozási költségek pedig visszavetik a beruházásokat.

A magyar gazdaság 2022 közepe óta gyakorlatilag stagnál, a makrogazdasági egyensúlytalanságok pedig továbbra is jelentősek. Az elemzők a gyenge teljesítményt elsősorban a bruttó állóeszköz-felhalmozás visszaesésével és az előző kormányzat utolsó éveit jellemző jogbizonytalansággal magyarázzák. Szintén hozzájárult a helyzethez a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika és az Európai Unióval folytatott konfliktussorozat, amelyek együttesen rombolták le a befektetői bizalmat. Az államháztartási hiány tartósan magas, idén is meghaladhatja az 5 százalékot, míg az államadósság a GDP 75 százaléka körül stabilizálódik. Ebben a szűk fiskális mozgástérben a lakossági fogyasztás csupán átmenetileg, a választásokat kísérő költségvetési expanzió nyomán tudott élénkülni. Ez azonban tartós növekedési motorként hosszú távon nem tartható fenn.

A középtávú kilátásokat ugyanakkor alapvetően javíthatják a közelmúlt politikai változásai. Az intézet értékelése szerint a Tisza Párt kétharmados győzelme valódi politikai mozgásteret biztosít egy átfogó gazdaságpolitikai és intézményi fordulathoz. A jogbiztonság helyreállítása, a korrupcióellenes lépések, valamint az Európai Unióval való viszony rendezése elengedhetetlen a befagyasztott uniós kohéziós és helyreállítási források felszabadításához. Erre nagy szükség van a hazai beruházások újraindításához is. Az új kormány programja azonban a magas adósságszolgálati terhek miatt kizárólag szigorú költségvetési konszolidáció mellett valósítható meg. Emiatt a szerkezeti reformok és az uniós transzferek beáramlásának jótékony hatása csak késleltetve jelentkezik. A magyar gazdaság érdemi, 2 százalék feletti gyorsulása így legkorábban a 2027-es és 2028-as években várható.