Drámaian nyílik a bérolló Magyarországon: súlyos, mennyi pénzért robotolnak a legszegényebb dolgozók

A KSH 2025-ös adatai alapján továbbra is markáns a területi bérszakadék Magyarországon, és egyértelműen kirajzolódik a budapesti vízfej hatása. A fővárosban a havi nettó átlagkereset 585 159 forint volt, ami közel 100 ezer forinttal haladja meg az országos átlagot (486 801 forint). Ez az egyetlen térség, amely ilyen mértékben képes felfelé húzni az országos mutatót, miközben a legtöbb megye érdemben elmarad ettől a szinttől.

Az országos átlagot Budapest mellett mindössze egyetlen megye, Győr-Moson-Sopron tudta meghaladni 508 119 forintos értékkel. Ez mintegy 21 ezer forinttal magasabb az átlagnál, ami jól mutatja a nyugat-magyarországi ipari központok bérfelhajtó erejét. A harmadik helyen álló Komárom-Esztergom megye ugyanakkor már az országos átlag alatt marad (481 186 forint), vagyis lényegében kettészakad a mezőny: két kiemelkedő régió és egy széles, átlag alatti tömb látható.

A lista másik végén Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áll, ahol a nettó átlagkereset mindössze 365 305 forint volt. Ezt követi Békés (372 886 forint) és Nógrád megye (378 918 forint), vagyis az északkeleti és délkeleti perifériák továbbra is jelentős lemaradásban vannak. Ezek az értékek nemcsak Budapesthez képest alacsonyak, hanem az országos átlagtól is jelentősen elmaradnak.

A különbségek nagysága különösen beszédes: a legmagasabb (Budapest) és a legalacsonyabb (Szabolcs-Szatmár-Bereg) átlagkereset között 219 854 forint a rés. Ez azt jelenti, hogy a fővárosban élők átlagosan több mint 60 százalékkal keresnek többet, mint a legrosszabb helyzetű megyében dolgozók.

Ha az országos átlaghoz viszonyítunk, a budapesti keresetek 98 358 forinttal haladják meg azt, míg Győr-Moson-Sopron előnye 21 318 forint. Ezzel szemben a legalacsonyabb keresetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 121 496 forinttal marad el az átlagtól. Vagyis az alsó és felső szélek eltérése az átlagtól is rendkívül jelentős, ami tovább erősíti a regionális bérkülönbségek strukturális jellegét Magyarországon.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutálisra nyílt az olló: egyre többet kell robotolni egy saját lakásért Magyarországon, ezt már kevesen bírják

Jócskán romlott a lakásvásárlás elérhetősége Magyarországon: 2025-ben is többet kellett dolgozni egy 50 négyzetméteres lakásért, mint egy évvel korábban.

Ők keresik a legtöbbet

A nemzetgazdasági ágak szerinti bontás még plasztikusabban mutatja, hogy a kiugró bérek mögött sokszor egy-egy specifikus, magas hozzáadott értékű szektor áll - monden esetben fizikai munkáról van szó. A legmagasabb nettó átlagkeresetet Tolna vármegyében mérték: a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás ágazatban 1 182 885 forint volt az átlag. Ez több mint 250 ezer forinttal haladja meg a második helyezett Budapest bányászati átlagát (926 652 forint), és jól mutatja az energetikai szektor extrém bérfelhajtó hatását.

A lista élén szinte kizárólag az energetika és a bányászat jelenik meg. Pest vármegyében az energetika 917 226 forintos, Fejérben a bányászat 912 547 forintos, Hevesben pedig szintén az energetika 889 914 forintos nettó átlagot hozott. Baranyában 846 575 forintot, Csongrád-Csanádban 816 830 forintot fizettek a bányászatban, míg Komárom-Esztergomban az energetika 786 146 forinttal vezet. Ezek az értékek rendre jóval meghaladják az országos nettó átlagkeresetet, amely 486 801 forint volt.

A feldolgozóipar főként a nyugati és iparilag fejlett megyékben emelkedik ki. Győr-Moson-Sopronban 800 010 forintos, Veszprémben 697 203 forintos, Vasban pedig 696 402 forintos nettó átlagot mértek ebben az ágazatban. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 644 246 forint, Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig 601 372 forint volt a feldolgozóipari csúcs, ami jól jelzi, hogy ugyanazon ágazaton belül is közel 200 ezer forintos különbségek alakulnak ki területileg.

Akadnak egyedi szerkezetű megyék is: Nógrádban a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat adja a legmagasabb keresetet 702 812 forinttal, míg Somogyban a szállítás és raktározás vezet 687 655 forinttal. Ezek az értékek ugyan elmaradnak az energetikai vagy bányászati csúcsoktól, de még így is jelentősen az országos átlag felett vannak.

A szórás összességében rendkívül nagy: a legmagasabb megyei ágazati átlag (Tolna, energetika: 1 182 885 forint) és a legalacsonyabb (Szabolcs-Szatmár-Bereg, feldolgozóipar: 601 372 forint) között 581 513 forint a különbség. Ez azt jelenti, hogy a legjobban fizető megyei szektorban dolgozók közel kétszer annyit keresnek, mint a lista végén álló megye legjobban fizetett ágazatában dolgozók.

Az összességében legjobban fizető nemzetgazdasági ágak toplistája szinte teljesen visszatükröti a korábbi, összes megyét vizsgáló rangsort: az élmezőny gyakorlatilag ugyanazokra az ágazatokra épül. Továbbra is az energetika és a bányászat dominál, az első helyen a Tolna vármegyei villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás áll 1 182 885 forintos nettó átlagkeresettel. Ezt követi a budapesti bányászat 926 652 forinttal, majd a Pest vármegyei energetika 917 226 forinttal és a Fejér megyei bányászat 912 547 forinttal. Budapest energetikai szektora is befér a topba 906 350 forinttal, míg Hevesben az energetika 889 914 forintot, a bányászat pedig 874 512 forintot hoz.

Brutálisan keveset keresnek a legszegényebb dolgozók

A legrosszabbul fizető nemzetgazdasági ágak megyénkénti listája egyértelműen kirajzol egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb mintázatot: ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül alacsony hozzáadott értékű, döntően fizikai munkára épülő tevékenységekről van szó.

A lista legalján Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye áll, ahol a közigazgatás és társadalombiztosítás területén mindössze 182 533 forintos nettó átlagkeresetet mértek, ezt követi Borsod-Abaúj-Zemplén 184 257 forinttal. Nógrádban az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység 199 418 forintos szintje jelzi, hogy már 200 ezer forint alatt is vannak megyei „bérminimumok”.

A lista elején feltűnő a közigazgatás dominanciája: több megyében – Szabolcs, Borsod, Baranya (229 191 forint), Hajdú-Bihar (230 032 forint), Békés (234 997 forint), Jász-Nagykun-Szolnok (241 273 forint) – ez az ágazat adja a legalacsonyabb kereseteket. Ezek az értékek rendre 200–240 ezer forint között alakulnak, vagyis nemcsak az országos nettó átlagtól (486 801 forint), hanem még a medián jellegű bérszintektől is jelentősen elmaradnak.

Más ágazatok is rendszeresen megjelennek a lista alsó felében. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás például több, fejlettebb megyében is a leggyengébben fizető szektor: Csongrád-Csanádban 252 420 forint, Komárom-Esztergomban 260 003 forint, Pest vármegyében 268 330 forint, míg Győr-Moson-Sopronban 277 815 forint az átlag. Ez azt mutatja, hogy még gazdaságilag erősebb térségekben is vannak tartósan alacsony bérű, munkaintenzív szolgáltató ágazatok.

Érdekes, hogy néhány esetben olyan szektorok is megjelennek a lista végén, amelyek máshol kifejezetten jól fizetnek. Tolnában például a bányászat mindössze 218 191 forintos átlaggal szerepel a leggyengébbként, miközben más megyékben ez az egyik legjobban fizető ágazat. Hasonló a helyzet a pénzügyi szektorral Hevesben (222 052 forint) és Bács-Kiskunban (224 641 forint), ami arra utal, hogy az adott ágazat helyi súlya és szerkezete alapvetően befolyásolja a béreket.

A különbségek itt is jelentősek: a legalacsonyabb (182 533 forint) és a „legmagasabb legalacsonyabb” érték, vagyis Budapest mezőgazdasági átlaga (298 581 forint) között 116 ezer forint a különbség. Ennél azonban fontosabb, hogy ezek a bérek szinte kivétel nélkül az országos átlag felét sem érik el, ami jól mutatja, hogy a magyar bérszerkezet alsó szegmensében koncentrálódnak a legnagyobb feszültségek.