Súlyos pofont kaphat a magyar gazdaság egyik húzóágazata: számtalan vállalkozás húzhatja le a rolót, ha nem lépnek azonnal

Bár a hazai feldolgozóiparon belül a járműipar kiemelkedő súlyú és az export egyik motorja, a helyben előállított hozzáadott érték aránya alacsony. Ennek egyik fő oka, hogy a legnagyobb szereplők szinte kivétel nélkül külföldi tulajdonban vannak. A magyar beszállítók jellemzően az ellátási lánc alacsonyabb szintjein helyezkednek el, és bérgyártóként, mások által tervezett alkatrészek puszta legyártásával vesznek részt a termelésben. Ez a helyzet jelentősen korlátozza az érdekérvényesítő és árazási képességüket.

Az elmúlt évek állami támogatáspolitikája nem tudta orvosolni ezt a szerkezeti problémát. Ahogy arra a téma szakértői és a megkérdezett cégvezetők – például a sikeresen fejlődő Simon Plastics vagy a Hajdu Autótechnika vezetői – rámutattak: a pályázatok a hatékonyságnövelés vagy az automatizáció helyett gyakran a létszámbővítést és az egyszerű gépbeszerzéseket díjazták. Ez sok esetben kényelmessé tette a vállalatokat. Olyan támogatásfüggőség alakult ki, ahol a fejlesztés célja nem a tényleges piaci versenyképesség javítása, hanem az éppen elérhető források lehívása volt. Bár Magyarország sikeresen vonzott be külföldi nagyberuházásokat, a hazai beszállítók értékláncon belüli érdemi előrelépése elmaradt.

A szakértők szerint a jövőben a támogatásokat a tényleges teljesítményhez kellene kötni. Ilyen mutató lehet például a termelékenység javulása, a selejtarány csökkenése, az export növekedése vagy új megrendelések elnyerése. A magyar kkv-knak jelenleg ugyanis nem új gépekre, hanem új képességekre és piacokra van szükségük.

Ehhez elengedhetetlen a magyar állam és a multinacionális vállalatok közötti stratégiai megállapodások újrahangolása is. Nem adminisztratív kényszerrel, hanem átlátható, szakmai programokkal kellene segíteni a magyar cégek bekapcsolódását a nemzetközi értékláncokba. Sokat segítene egy államilag vagy kamarai szinten támogatott mentorációs program, illetve a külföldi – például baszk vagy török – mintára létrehozott iparági klaszterek kialakítása. Ezek az együttműködések lehetővé tennék, hogy a kisebb cégek közösen jussanak hozzá olyan piaci információkhoz és technológiai tudáshoz, amelyeket önállóan nem tudnának megfinanszírozni.

Mindezt az is sürgetővé teszi, hogy a magyar vállalatok versenyképességét a magas energiaárak, az árfolyam-volatilitás és a szakképzett munkaerő hiánya egyaránt rontja. Eközben az európai autóipar zsugorodik, ráadásul az elektromos járművek alkatrészszükséglete jóval alacsonyabb a hagyományos meghajtásúakénál. Az ezen a területen domináns kínai gyártók ellátási láncai pedig hagyományosan rendkívül zártak. Egy szűkülő piacon a globális gyártók a meglévő, bejáratott partnereiket részesítik előnyben. Ezt a folyamatot a hazai kkv-k állami segítség, proaktív vállalati hozzáállás és a menedzsmentképességek drasztikus fejlesztése nélkül nem tudják majd visszafordítani.

Címlapkép: Máthé Zoltán, MTI/MTVA