Fájó pofont kapott Magyarország: a kanyarból nézhetjük, ahogy már ebben is leelőz minket Románia?

A GKI legújabb elemzése azt vizsgálta meg, hogyan változtak a nagy hitelminősítő intézetek által jelzett mutatók 2010 óta a visegrádi országokban és Romániában, illetve mindez mennyiben tükröződött az országok tényleges hitelminősítéseiben.

A kérdés különösen aktuális Magyarország esetében: miközben a makrogazdasági mutatók gyakran kerülnek a figyelem középpontjába, kevésbé közismert, hogy az intézményi minőség romlása hosszabb távon a finanszírozás kockázatának megítélésére és ezen keresztül a költségére is hatással lehet.

Magyarország leszakadt regionális összevetésben

A V4-ek és Románia jó összehasonlítási alapot adnak hazánk múltbeli teljesítményének megítélésére, hiszen ezen országok gazdasági fejlettsége és történelmi pályája hasonló. A kompozit WGI alapján 2010-ben Magyarország és Szlovákia egyaránt 67 ponton állt, míg Csehország és Lengyelország 70 pont körüli értéket ért el. Románia ekkor még jelentősen lemaradva, 57 ponton állt.

Az azóta eltelt másfél évtized azonban látványosan eltérő pályákat rajzolt ki. Míg Csehország folyamatos javulást mutatott, Magyarország fokozatosan visszaesett és 2024-re a magyar mutató már Románia szintje alá csúszott.

- jegyzi meg az elemzés.

Magyarország összesített mutatója 2010 és 2024 között hét ponttal csökkent. A legnagyobb visszaesés a szólásszabadság és felelősségvállalás indikátorában következett be (-17 pont), de jelentősen romlott a szabályozási minőség is (-9 pont). Szlovákia ezzel szemben csak mérsékelt, kétpontos csökkenést mutatott, miközben a jogállamisági indikátora még javult is. Lengyelországban 2016-tól romlott a mutató, elsősorban a politikai stabilitás gyengülése miatt, ugyanakkor 2023-tól már ismét javulás látható.

Románia a legnagyobb előrelépést a kormányzati hatékonyság és a korrupció elleni fellépés mutatta, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a kezdeti 10 pontos hátrány ellenére 2024-re megelőzze Magyarországot.

Hogyan jelenik meg mindez a hitelminősítésekben?

A hitelminősítések alakulása részben visszaigazolja az intézményi indikátorok trendjeit. Csehország hitelminősítése tartósan javult az elmúlt másfél évtizedben, míg Szlovákiáé romlott, és mára Lengyelország szintjére került.

Magyarország esetében a 2011–2012-es leminősítések jelentették a mélypontot, amikor az ország elveszítette befektetésre ajánlott státuszát. Ehhez hozzájárult a már korábban megindult romló trend az ország WGI mutatóiban.

A javuló makrogazdasági helyzet miatt a 2020-as évekre sikerült visszanyerni a hitelminősítők bizalmát, de az utolsó évek ismét gyengülő megítélésében szerepe játszott a WGI mutatók gyorsuló romlása.

Jelenleg Magyarország minősítése felülvizsgálat alatt áll: a kilátásokat a romló költségvetési és államadóssági helyzet veszélyezteti. Ugyanakkor a GKI korábbi cikkeiben már említett pozitív tényezők (eurocsatlakozási felkészülés, EU-források megszerzésének növekvő esélye) csoportját erősíti, hogy a WGI indikátorokban jelentős javulás várható.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutális államadósságot örökölt meg Magyar Péter kormánya: óriási a krízis, hogyan fogjuk ezt visszafizetni?

A magyar államadósság átlagos hátralevő futamideje 5,5 év, ami rövidebb, mint a régió más országaira jellemző 6-8 év, és rövidebb az EU és az Eurózóna 8-8,5 éves átlagánál is.

A GKI részletesen is megvizsgálta, milyen kapcsolat figyelhető meg a WGI-indikátorok és a hitelminősítések között. A régiós országok esetében a kompozit WGI egy pontos emelkedése átlagosan egyharmad hitelminősítési osztályzat javulással (notch) jár együtt. Vagyis, már egy kisebb intézményi javulás is pozitív kilátást vagy kedvezőbb megítélést jelent a hitelminősítőknél.

A modell alapján, ha Magyarország intézményi mutatói visszatérnének a 2010 körüli szintre, az még a jelenlegi fiskális kockázatok fennmaradása esetén is lehetővé teszi a hitelminősítési szint megőrzését.

Az eredmények megerősítik, hogy a hitelminősítők nem pusztán a költségvetési hiányt, az államadósságot vagy a növekedési kilátásokat figyelik. Az intézményi minőség, a kiszámítható szabályozási környezet és a jogállamiság alakulása hosszabb távon szintén beépül az országok adósminősítésébe.