Kimondták a kőkemény igazságot: így torzítják a hazai piacot a kiosztott állami támogatások

Pénzcentrum: Három napja, 2026. május 18-án jelent meg a Pénzcentrum oldalán Hermann Szabolccsal, a SabeeApp alapítójával egy szakmai interjú a hazai turizmus szállodaipar helyzetéről, jövőjéről. Ezzel kapcsolatban keresett meg minket a Szövetség, miszerint kiegészítené a leírtakat.

Flesch Tamás: Két olyan pont volt az interjúban, amit a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége elnökség félrevezetőnek érzett. Az egyik az a megfogalmazás, miszerint a budapesti szállodaipar kevés kézben van. Valóban vannak koncentrált tulajdonosi körök, de ez sokkal inkább a vidéki piacra igaz. Budapesten a 23 ezer szállodai szobából nagyjából 1500 tartozik egy érdekeltségi körbe, ebből 500 még meg sem nyílt. Ha nagyon nagyvonalúan számolunk, akkor is legfeljebb 10 százalékról beszélhetünk a fővárosi piacon. Ez messze nem olyan mértékű koncentráció, mint vidéken.

Miben más a vidéki szállodapiac helyzete?

Vidéken a jobb, újabb szállodák jelentős része került olyan tulajdonosi körökhöz, akik komoly állami támogatást kaptak. Ez torzítja a piacot, hiszen ha valakinek jóval kevesebb a banki vagy egyéb kötelezettsége, teljesen más üzletpolitikát tud folytatni. Másképp fejleszt, másképp áraz, másképp működik. Ez a versenyhátrány sokkal erősebben jelentkezik vidéken, mint Budapesten.

Budapesten senki nem kapott állami pénzt szállodafejlesztésre, nem is kaphatott. A vidéki fejlesztések jelentős része viszont közvetlen adófizetői forrásból valósult meg: ez a legnagyobb különbség a két piac között.

Értem, köszönöm, hogy ezt tisztáztuk. Melyik volt a másik kifogásolt állítás?

A rövid távú lakáskiadás, az Airbnb kérdése: az interjúban úgy hangzott, mintha ez a szállodások lobbija miatt lenne problémás.

Mi soha nem mondtuk, hogy az Airbnb-t meg kell szüntetni. Azt mondtuk, hogy szabályozni kell, de úgy, hogy a szabályozás mindenkire vonatkozzon.

Az a legrosszabb döntés, amikor valahol betiltják, máshol meg engedik. Nem működik az, hogy az utca egyik oldalán kiadhatom a lakásomat, a másik oldalon nem. Ez piactorzító, és jól látszik, az önkormányzatok alkalmatlanok arra, hogy ezt egységesen kezeljék. Állami szabályozásra van szükség. A mi kérésünk tíz éve ugyanaz, hogy hasonló feltételekből induljunk. Ma egy Airbnb‑lakást kialakítani, fejleszteni, üzemeltetni jóval egyszerűbb, mint egy szállodai szobát. Ez versenyhátrányt okoz.

Nem azt akarjuk, hogy az Airbnb eltűnjön, hanem azt, hogy a bevétel, az adózás, a turisták és a lakosság szempontjai alapján egy kiegyensúlyozott, mindenki számára elfogadható szabályozás szülessen.

Egyértelműen állami szintű szabályozásra lenne szükség, nem kerületi döntésekre. Azért koncentrálódik az Airbnb 99 százaléka az 5., 6., 7. és 8. kerületbe, mert ott a legnagyobb a kereslet, de ez már túlmutat helyi problémán. Nemzetgazdasági és politikai kérdés is, és az elmúlt években nagyon erős lobbierők hatottak egymásra, amelyek végül kioltották egymást. Ezért nem született érdemi döntés.

A helyzet továbbra is rendezetlen: rengeteg lakást adnak ki szabálytalanul, mert nincs ellenőrzés és nincs következmény.

Elképesztő humán apparátusra lenne szükség ahhoz, ha minden egyes lakást ellenőrizzen a hatóság.

Nem az a gond, hogy nincs ember, ma már nem is kellene hozzá ember. Ha valaki a Bookingon vagy az Airbnb-n hirdethet, akkor öt perc alatt le lehetne ellenőrizni, hogy szabályos-e a működése. Ehhez akarat, elhatározás és transzparencia kellene. A kérdés nem csak pénzügyi: azt is látni kell, hogy országmarketing szempontból mi a jó, hogyan tudjuk a beáramló turistákat megfelelően elhelyezni. A most esedékes BL-döntő ugyan ritka alkalom, de óriási megkönnyebbülés a szegmensnek. Egy ilyen hétvége többszörös átlagárat hoz egy sima májusi hétvégéhez képest, ami nekünk most azért jön nagyon jól, mert az elmúlt négy hónap mínuszát ebből tudjuk rendezni.

A forinterősödésre céloz? Amiatt veszteséges most a szektor?

Igen, nekünk ez kifejezetten rossz, minden egyes eurón napi 10 százalékot bukunk. A bérek és a költségek nem fognak csökkenni, így a tulajdonosoknak előbb-utóbb el kell fogadniuk, hogy a jövedelmezőség rövid távon csökken.

Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy Budapest árazása felzárkózzon, hiszen még mindig alulárazott a fővárosi szállodapiac. Hiába mondják, hogy utolértük Prágát, nem értük utol. Ha holnap reggeltől 20 százalékkal magasabb lenne minden szállodai átlagár, ugyanannyi vendég lenne, mint ma, csak végre rendben lenne a jövedelmezőség.

Lakézi András, a Hotel Clark Budapest és a Leon Hotel & Lounge general managere a Pénzcentrumnak adott januári interjúban úgy fogalmazott, „lassú a felvétel, és pánikból ledobják az árat” a hotelek. Ez úgy értette, hogy szorosan figyelik a versenytársak a piacot, és egymás alá árazzák magukat. Ez a gond?

Igen, és azért, mert nincs hitrendszer. Ez hosszú távon fenntarthatatlan, mert ha a jövedelmezőség ilyen szinten csökken, akkor nem lesznek beruházások.

De ezzel nem veszítené el Budapest a jó „ár-érték arányú város” imidzsét?

Én nem gondolom, hogy ezt a képet továbbra is erőltetni kellene. Helyette szeretném, ha a vendégek inkább azt mondanák, hogy „drága ez a város, de megérte”. Turistákkal beszélgetve, akik jártak mindhárom városban, Prágában, Bécsben, Budapesten, 90 százalékuk azt mondja, hogy Budapest a legjobb, és nem azért, mert olcsó. Imádják ezt a várost még a mostani állapotában is. Mi belülről sokkal jobban látjuk a hibáit, a repteret, a Blahát, a bevezető utakat, de egy péntek–vasárnapra érkező turista ebből jóval kevesebbet érzékel

Egy hete tudjuk, hogy a gazdasági és energiaügyi miniszter, Kapitány István felelős az országmárkáért, a turizmusért és a vendéglátásért. Mit vár egy új turisztikai államtitkártól, és hogyan tudná őt támogatni a szakma?

Nem irigylem a leendő államtitkárt, nagyon komoly feladat áll előtte. Mi, mint jelenleg legnagyobb szakmai szövetség, azt tudjuk ígérni, hogy szakmailag 100 százalékban mellé állunk. Rengeteg dolog már most is elő van készítve, csak akarat kellene hozzá. A szabályozásban és a törvényalkotásban rengeteg pozitív változást lehetne elérni úgy, hogy nem kerül pluszpénzbe: jó szándék, elhatározás és következetesség kellene.

Hogyan nézne ki egy valóban hatékony szakmai egyeztetés a turizmus jövőjéről?

Ha holnap kineveznének egy államtitkárt, nagyjából öt szakmai szövetség öt-hat emberével kellene leülni: MARESZ, MUISZ, MSZÉSZ, VIMOSZ, a rendezvénypiac, a beutaztatók. A vendéglátás nehezebb ügy, mert nagyon széttartó, és sokan csak a saját egyéni érdekükből indulnak ki. Először ezen a szűk, kompetens körön kellene végigmenni, és csak utána lejjebb vinni a vitát.

Milyen stratégiai irányokat kellene kijelölni Budapest számára?

Nagyon gyorsan meg kell határozni a prioritásokat: mire van reális lehetőség, mik a gyorsan elérhető „quick win”-ek, főleg szabályozási oldalon. Azt is el kell dönteni, milyen vendégkört céloz a város: luxusturizmus, buliturizmus, vagy a fizetőképes középosztály. Én a „luxusturizmus” szót nem szeretem, Budapest nem Párizs vagy London, és nem is lesz az, de egy erős, izgalmas, jól pozicionált középkategóriás város még lehetünk, amely a középosztályra és annak felső részére épít.

EZ IS ÉRDEKELHET

Egyetlen influenszer-kampány sem ért annyit, mint Hegedűs Zsolt tánca: bűn lenne, ha Budapest kihagyná ezt a ziccert

A város ritka pillanatot él át: a politikai változások miatt most a világ figyelme rá irányul, és ezt a turizmusnak is ki kellene használnia gyorsan, bátran, innovatívan.

Milyen eszközökkel lehetne jobb, fizetőképesebb vendégkört hozni Budapestre?

Eseményekkel. Olyan nagy rendezvények kellenek, mint pár éve a Coldplay-koncert, amikor három napig tele volt a város. A BL-döntő extrém példa, ilyen nem lesz minden évben, de lehetne Adèle-koncerttől kezdve rengeteg olyan esemény, ami miatt ide utaznak a turisták, és hajlandók a 100 eurós szoba helyett 140-et fizetni. Ezek az események nemcsak egyszeri bevételt hoznak, hanem olyan élményt adnak, ami miatt a vendég később is visszatérhetnek a városba.

Hogy látod, mi legyen a turisztikai ügynökség jövője?

A turisztikai ügynökségre ráégett az elmúlt évek politikai terhe, de a kérdés nem az, hogy mi a neve, hanem hogy mi a szándék mögötte. Elképzelhető modell, hogy a turisztikai ügynökség a magyar turizmus legfelsőbb szervezete, élén egy vezérigazgatóval, aki ténylegesen irányít. Nem az a lényeg, hogy államtitkárnak vagy vezérigazgatónak hívják, hanem hogy milyen feladatok és milyen büdzsé tartozik hozzá.

Ha lesz önálló államtitkárság, ebben a formában az MTÜ talán nem szükséges, de egy Visit Hungary típusú, erős marketingszervezet kell, amely az országot a világpiacon pozicionálja. A kulcskérdés: mire költünk, hol költünk, milyen alapon, milyen mérőszámok mentén.

Sok kifogás érte az adatalapú döntéshozatal megvalósításának folyamatát is.

Az NTAK gondolata önmagában jó, és az is, hogy megvalósult. A probléma az, hogy az adatokhoz nem fér hozzá mindenki, és az adatáramlás igenis egyirányú. Olyan rendszerre lenne szükség, ahol az adat oda-vissza áramlik, nem egy szereplőnél koncentrálódik minden információ. Ezt ma sokan cáfolják, de a gyakorlatban így működött. Ezt felül kell vizsgálni, és újraszabályozni.

Összességében annak, aki a turizmus élére kerül, az első feladata egy nagyon gyors leltár: mink van, hol tartunk, hova akarunk eljutni. Ehhez kell igazítani a szervezeti struktúrát, a büdzsét és minden további döntést.