Balásy Zsolt: eddig 9-ből 9 magyar kormány szar volt, ezért is kell sürgősen bevezetni az eurót

Jelasity Radován Erste-vezér egy korábbi beszélgetésben úgy értékelte az elmúlt 16 év gazdasági történetét, hogy „ha az ember rossz vonatra száll, akkor egyik állomás sem jó”. Te milyen konzekvenciát vonnál le az elmúlt 16 év gazdasági teljesítményéből, eseményeiből?

Ki kell mondani a nyilvánvalót azt remélve, hogy ettől kevésbé tűri majd a társadalom a rosszat: hasznos arról beszélni, hogy valami nem működik. Jelasity Radován ezt egy-két éve még nem merte volna így kimondani, mert ő lett volna a patásördög. Nagyon sokan rettegtek, nem mertek ilyenekről beszélni. Öncenzúra volt az országban.

Mi kimondtuk, de a Holdnál is tartottak attól, hogy lesz-e ennek következménye. Nem lett, tehát nem tudjuk, hogy mennyire volt megalapozott a félelem, de már az is ijesztő, hogy a közhangulatban megvetette a lábát ez a hozzáállás. Pedig gazdasági és társadalmi szempontból is rengeteget jelent, ha az emberek kimondják, hogy valami egyszerűen nem működik.

EZ IS ÉRDEKELHET

Támogatja a vagyonadót az RTL Cápája: Gazdasági krízisben vagyunk, minden eszközhöz hozzá kell nyúlni!

Tóth Ildikó, a Cápák között ismert befektetője szerint az új kormány előtt álló legfontosabb feladat a befektetői bizalom gyors helyreállítása.

Egy másik tanulság, hogy az emberek mindig azt akarják hinni, hogy a világ történései kontroll alatt vannak. A Covid idején nagyon nehéz volt sokaknak elhinni, hogy a járvány csupán véletlenek eredménye – akár denevérből, akár laboratóriumból, de valahogyan elszabadult. Mindig kellett valami összeesküvés-elmélet: a kínaiak csinálták, nyilvánvaló, hogy az egész kinek volt jó, stb. Nem tudják elfogadni, hogy valami ilyen nagy hatású egyszerű véletlen is lehet.

Ugyanerre játszott rá a hazai a gazdaságpolitika is: az egész arról szólt, hogy mindent a markunkban tartunk, mindent kontrollálunk, vagy legalábbis eljátsszuk, telekürtöljük vele a világot – és ma már látható, hogy ez mekkora kudarc volt.

A magyar gazdaság szépen elkezdett leválni a régiós átlagról, az elmúlt években azt vettük észre, hogy egyre rosszabb a helyzet. Kiderült, hogy az általuk kontrolláltnak mondott környezetben is teljesen szétcsúszhat minden, és nem csak gazdasági tekintetben, de április 12-én is ez történt – a rendszer magának teremtett, laboratóriumi környezetében is tudtak felfordulást okozni a véletlenek.

És hogy a kérdésre is válaszoljak: az én konzekvenciám az, hogy senkinek nem szabad szembe mennie azzal a ténnyel, hogy a piac láthatatlan kéz, ami végső soron kirostálja a jó gazdasági döntéseket, abba az irányba áramlanak az erőforrások, és lesz szépen lassan minden jobb. Nem a tervutasításosra hajazó, teljesen kontrollált – vagy annak mondott – gazdaságpolitika a nyerő.

És az elmúlt 16 évben azért jócskán kijutott a felívelő gazdasági ciklusból is.

Igen, de nincs magyar gazdaság, kelet-európai gazdaság van! Azok a részei a térségnek, amelyek csatlakoztak az EU-hoz, nagyjából egy íven mentek az elmúlt 20-30 évben. Ezen a felívelésen belül volt játszótere egy-egy kormánynak, ami a magyar vezetés esetén egyértelműen negatív hozzájárulás volt. Miközben a román vagy a lengyel kormányok tudtak pozitívan hozzátenni ahhoz, amit az EU adott egész Kelet-Európának.

Ha leülnél egy kávéra a leendő pénzügyminiszterrel, vagy a gazdasági miniszterrel, akkor mi lenne az a három intézkedés, amit sürgős végrehajtásra javasolnál nekik?

Hú, ezt nagyon nehéz megmondani, mert amit itt láttunk, ez egy rákos burjánzásra hasonlít – és akkor megkérdezed, hogy honnan tépjük ki először a daganatokat.

Ha valamit ki kéne emelni, akkor az első és legfontosabb lenne visszaadni a piac láthatatlan kezét, az árak információs szerepét, magyarul minden ársapkát eltörölni. Nyilván okosan kell belenyúlni, mert van a politikai valóság is, lehetnek következményei, hogy például megugrik az infláció.

De abban szerintem egyetértenénk a két miniszterrel, hogy minden árbuherálás nagyon-nagyon káros. Hiszen egyrészt maga a piac nem tud rendesen működni, de az üzenetük talán még ennél is hatalmasabb károkat okoz. Hogy mi MINDENBE belenyúlunk, kontrollálunk, féljetek tőlünk: bármikor rákényszeríthetünk egy családi benzinkutat, hogy veszteséggel árulja az üzemanyagot, vagy a kisboltot, hogy bukjon a tojáson!

Borzalmas időket idéző üzenetekkel harcoltak az „árdrágítók ellen”, az Aldi, a Lidl és a többi boltlánc pedig a nép ellensége volt, amikor árakat emeltek a piaci folyamatok miatt – már ameddig ugye lehetett. Ezeknek az ellenüzeneteit is be kellene vezetni az új kormányzati kommunikációban. „Kivezetjük, de higgyétek el, sokkal jobb lesz minden magyar embernek, ha a piac tud egészségesen működni!” – szólhatna az egyik például így.

A második javaslatom az lenne, hogy ne csak gazdasági szinten, hanem az egész kormányzatban jöjjön el egy kommunikációs fordulat, a transzparencia! El lehet rontani dolgokat, de az egésznek teljesen más az üzenete, ha erről nyíltan beszélnek a döntéshozók, nem innen-onnan szivárgó információkból meg kiperelt adatokból kell megtudnia a közvéleménynek, és találgathatunk, hogy csak bénázás van, vagy szándékos károkozás.

És ezt hogyan lehet a legegyszerűbben megoldani? Minden azonnal kerüljön fel az internetre: szerződések, közbeszerzések, döntést előkészítő dokumentumok, tényleg minden! Az üzenete világos: nincsen rejtegetnivaló, nem megy a háttérben valami sötét ármánykodás.

És a kommunikációban, cselekedetekben komoly szerepet kell kapnia az alázatnak is. Ez egy kicsit nehezebben megfogható dolog, de már azzal is jobb lehet mindenkinek, ha eltűnik a politikusi felfogás, hogy arroganciával kell a szavazatokat gyűjteni.

Azt javasolnám nekik, hogy kapjon teret a szakmai alázat: nem mi vagyunk az Atyaúristen, hanem a gondnok vagyunk ebben az országban, akinek az a feladata, hogy begyűjti a közös költséget, majd intézi a lépcsőházi takarítást, és megoldja, ha baj van a lifttel. És ha gondnok vagy, akkor szép csendben teszed a dolgod, hogy a legkevésbé zavard a lakókat – nem lezáratod a fél várost, mert épp mész valahova a konvojoddal.

A harmadik fontos dolog, aminek meg kellene jelennie az országban az a verseny, a leválthatóság. A NER-rel az volt a fő baj, hogy 16 éven keresztül gyakorlatilag monopolhatalomra tettek szert, és ezzel vissza is éltek gátlástalanul – ezért is fél a piac úgy általában a monopóliumoktól.

Egy kormányzás összességében attól lesz jó, vagy jobb, ha ténylegesen félni kell a leválthatóságtól, és ezért teljesíteni kell. A piaci alapon működő cégek is attól félnek, hogyha nem működnek elég jól, akkor jön egy versenytárs, aki jobbat, vagy olcsóbbat fog kínálni, és akkor odamennek a vevők, ez generál egy általános fejlődést a legtöbb szereplőnél.

Ha ugyanez lenne a politikai pártokkal, az nagyon sokat segítene a teljesítményükön – és így végső soron az országon is. És hogyan lehet ezt elérni konkrét intézkedések szintjén? Például a választási győzteskompenzáció eltörlésével, amivel eddig ahányszor választás volt, mindig kétharmad lett az eredmény…

Tehát szerinted, ha nem is lehet azonnal markáns fordulatot venni a gazdaságpolitikában, az üzenetekkel mindenképp így kéne tenni.

Abszolút! A benzinen maradhat az ársapka valameddig, de azt már világosan meg kellene üzenni az embereknek, hogy ez egy rossz dolog. Hahó, amíg olcsón autókázol, elfogy a stratégiai készlet!

Ha egy családban fogyóban van a pénz, de ők továbbra is költekeznek és eladósodnak számolatlanul, akkor teljesen hülyék, ezzel szerintem mindenki egyetért. Az utóbbi években így működött az országunk is…

Már a választás előtti időszakban eluralkodott a hurráoptimizmus, a forint is erősödött, a tőzsdén is jól mentek a magyar blue chipek. Szerinted meddig tarthat ki az áldott állapot?

A forintra mindig sok tényező hat. Most az erősödés két dolognak köszönhető: az egyik az, amit te hurráoptimizmusnak hívsz, én viszont messze nem nevezném annak.

Nem lehet túlértékelni a pártállam végét, ahogy a szocializmus végét se lehetett – az is óriási felszabadulás volt társadalmilag, gazdaságilag stb. Mi most konkrétan letértünk a pokolba vezető útról. Ad absurdum nem lettünk Fehéroroszország, most még átadták a hatalmat, elfogadták az eredményét a választásnak.

És lehet, hogy ez a félelem mindig túlzott volt, Orbán Viktornak meg se fordult a fejében, hogyha veszít, ne adná át szó nélkül a stafétát. Na de jelzem, hogy 2002-ben is elveszített egy választást, akkoriban viszont senkiben fel sem merült, hogy majd nem adja át a hatalmat. Az is jelzésértékű, hogy ez a félelem megfogalmazódott, szerencsére alaptalanul.

A lengyelek voltak hasonló helyzetben, ahol a PiS veszítette el a választást, előtte nagyjából 5%-ot erősödött a zlotyi, és utána is kb. ugyanannyit – de azért ott előtte nem rágták szét annyira a lengyel társadalmat, gazdaságot. Mi is egy ilyen folyamatban vagyunk, csak sokkal mélyebbről indultunk.

Magyarország ráadásul rögtön olyan irányba állt az euró bevezetésével kapcsolatban, ami a tőkepiacoknak egy nagyon erős üzenet: itt jó irányba fognak menni a dolgok. És hogyha ezt is elkezded beárazni, akkor nem mondanám a helyzetet hurráoptimizmusnak. Ha Magyarország visszatalál egy lengyel útra a szerb út helyett, ráadásul az eurót is bevezeti, akkor itt még nagyon sokat kell csökkennie a hozamoknak, és akár erősödnie is a forintnak.

Bár közben itt van hozzá egy olajválság, ami gyengíti a forintot. Tehát nehéz a helyzetet összehasonlítani a lengyellel. Náluk a váltás békeidőben volt, mondhattuk, hogy nagyjából csak a PiS leváltása volt a komolyabb hatás az árfolyam tekintetében.

Azt se felejtsük el, hogy az új kormány sok gazdasági gondot örököl. Szerinted mekkora a baj, és mennyire nehéz feladat ezt kezelni?

Egyáltalán nem ég a ház. Alapvetően a költségvetést kell rendbe tenni, nem szabad, hogy szétessen. Ez az egyetlen akut probléma, a többi az mind a lassan romboló daganat, amik önmaguktól is javulni fognak. Visszatér a bizalom és az optimizmus, visszatér a piaci működés, ez már egy óriási lökés lehet.

Az ember ilyenkor el tud a részletekben veszni, például a költségvetési hiányban, de nézzünk rá a forintra és a kötvényhozamokra. A tőkepiacon az emberek a pénzüket teszik a véleményük mögé, és ők most azt mondják, hogy itt sokkal jobb dolgok fognak következni, mint eddig. Voltunk már hasonló helyzetben, '89-ben is mekkora bajban volt a gazdaság, aztán mégis a következő 30 év mennyire jó lett! Mert egyszerűen letértünk a szocializmus borzalmas útjáról.

És milyen viselkedésre számítasz jegybanki részről, amelynek elnöke Varga Mihály korábbi pénzügyminiszter? Magyar Péter egy sor állami tisztviselőt lecserélne, vele kapcsolatban azonban már nem ilyen hangnemben beszélt, konstruktív együttműködésre számít.

Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal nem konfrontálódott a leendő miniszterelnök. Egyszerűen nem kell attól tartani, hogy egy eljelentéktelenedő Fidesz szekerét tolják majd, az MNB-ben dolgozók a szakmai hitelességüket téve kockára – inkább működnek, ahogy egy jegybanknak működnie kell, figyelve inflációra és esetleg forint árfolyamra. És ne felejtsük el, hogy az MNB Matolcsy alatt is egy szakmai szerv volt, ha úgy tetszik, egy árnyékkormány. Sokszor összeraktak olyan dokumentumokat, tanulmányokat, amelyek élesen kritizálták a kormány intézkedéseit.

Bízom benne, hogy az új ciklusban sem fogja átszőni a tevékenységüket a politika. Egyébként az USA-ban is nagy probléma, hogy Donald Trump elkezdte politikai síkra terelni a Fed tevékenységét, de az amerikai jegybank is nagyjából igyekszik a szakmai nívónak megfelelni.

Reálisnak tartod a 2030-as euróbevezetést? Addig Magyarország árnyékkormánya lehet az euróárfolyam?

Az árfolyam az mindig is árnyékkormány volt. És nem csak nálunk: Törökországban, Venezuelában, Argentínában is abból tudhatták az emberek, hogy nagy baj van, hogy a devizájuk folyamatosan gyengült. Még markánsabban is, mint a forint az euróhoz képest az utóbbi években.

A 2030-as euróbevezetés az teljesen reális, meg lehet oldani. Sokan félnek tőle, de mindenki nyugodjon meg, jó!

Mit láttunk eddig? 36 éve volt a rendszerváltás, az kilenc darab kormányt jelent, és ebből mind a kilenc nagyon szar kormány volt. Az elmúlt 16 év az átlagnál is rosszabb, de korábban sem láttunk jó kormányokat. Szóval minden magyar embernek örülnie kellene, hogy a statisztikailag jó eséllyel szar magyar kormányok kezéből kiveszünk egy eszközt, a forintárfolyamot. Nem kell aggódnunk, hogy még ezen keresztül is gáncsolja a magyar gazdaságot egy-egy kabinet.

Nyilván a Tisza-kormányról még nem lehet véleményt mondani, de hát, ha valami kilencből kilencszer rossz volt, akkor az ember fél attól, hogy a tizedik is az lesz. Bár az előjelek azért arra utalnak, hogy ez most egy jobb kormány lesz, mint bármelyik az előző kilencből – de nem akarom őket előre dicsérni, meglátjuk.

Egyelőre induljunk ki a múltból, és ha a kilenc vacak kormányból csak 4-5-nek is kevesebb eszköz lett volna a kezében azért, mert euró van, akkor ma Magyarország sokkal beljebb lenne.

Kikerülhetett volna a képből például a tudatos forintgyengítés, amiről te is sokszor beszéltél?

Igen, ezzel a felfogással az a baj, hogy egy bizonyos pályára állítja a gazdaságot, rengeteg exportőr számíthat arra, hogy a magyar munkaerő mindig olcsó lesz, mert folyamatosan gyengül a forint. Pont ugyanolyan káros, mint az ársapka, csak másképp.

A magyar gazdaság szereplői nem kezdenek gondolkodni, hogy az olcsó munkaerőn kívül még miben tudnának versenyezni nemzetközi szinten. Ha megszűnik a folyamatos leértékelés, akkor ez elindulhat. Akkor már nem lehet abból élni, hogy három forinttal olcsóbban csavarjuk be a csavart az akkugyárban, más irányokat kell keresni.

Például Romániában azért sem gond a lej árfolyama, mert a gazdasági szereplők elmentek a nagy hozzáadott értékű szektorok irányába, például az IT felé. Ennek az lett az eredménye, hogy Romániában borzasztó erős lett az IT-szektor, szimplán azért, mert hagyták, hogy a gazdaság arra menjen, amerre szeretne. Nem az volt, hogy a kormány kijelölte az irányt. Kb. úgy működött, mint Pesten a bulinegyed, ami egy teljesen organikus jelenség, és talán a legsikeresebb exporttermékünk, ami alulról épült.

Evezzünk nemzetközi vizekre: hogy látod, miben változott a befektetői hozzáállás a Trump-jelenséghez? Hogy focis hasonlattal éljek: az igazán nagy játékosok azt figyelik, hová fog érkezni a labda a következő másodpercekben, ehhez igazítják a pozícióikat. Ez az amerikai elnök esetében annyira nem működik, olyan gyakran változtatja a véleményét akár órákon belül is.

Én azt látom, az elején senki nem hitte el, hogy tényleg egy ekkora bohóc az USA elnöke. Ez elmúlt, ez tényleg ilyen hülye! Akivel épp beszélget, annak a véleménye befolyásolja. Például az iráni konfliktus kapcsán is rengeteg forrás megerősítette: gyakorlatilag az izraeliek beszélték rá, hogy nagyon jó lesz ez a háború. Fel volt buzdulva, hogy a venezuelai művelet milyen sikeres lett, miközben, ha fél perccel lassabban érnek be a katonák, és Maduro el tud bújni a házi kis bunkerébe, akkor onnan is üres kézzel jöttek volna vissza.

Így viszont Trump mondhatta, hogy persze Bibi, megoldjuk Iránt is! Aztán gyorsan kiderült, hogy ja, hát mégsem lehet, pláne nem úgy, mint Venezuelában. Jelzem, ott sem oldottak meg semmit, csak elrabolták az elnököt, attól még ugyanakkora a baj az országban.

Szóval valóban, a piacon egyre kevésbé ad bárki is Trump szavára. Most már hiába mondja be reggel, hogy oké, jön a béke, nem nagyon reagálnak rá a befektetők, mert pontosan tudják, hogy körülbelül 5 perc múlva érkezik az iráni cáfolat. Egészen elképesztő, hogy hova tudta lezülleszteni az amerikai elnöki pozíciót.

És van neki az a káros a szemlélete is, hogy mindent pénzben mérünk. Tehát az a jó, amiből ő vagy az Egyesült Államok zsebre tud tenni néhány dollárt. Ezeket az idiotizmusokat, amik a tőzsdéket is mozgatják, jól láthatóan néhányan előre le tudják tradelni. Könnyen lehet, hogy Trump már nem is nemzetközi problémákat akar megoldani, hanem egyszerűen keresni akar a tőzsdén. Ha pedig ehhez kell valami nagy impakt, mondjuk Irán megtámadása, akkor azt is meglépi.

Fogalmam sincs, ez mennyire igaz, de azt kétségtelenül látjuk a piacokon, hogy mostanában valahogy mindig van egy-egy furcsa fogadás. Egyszer csak valaki fölrak több százmillió dollárt arra, hogy az olajár fel fog robbanni. És öt perc múlva kiderül, hogy Amerika elkezdte lőni Iránt.

Az igazságot vélhetően sosem fogjuk megtudni, de már az is ijesztő, hogy a világ azon gondolkozik, vajon az amerikai elnök azért támad-e meg egy másik országot, hogy nyerhessen a tőzsdén rengeteg pénzt.

Van erre a bizonytalanságra bármilyen jó befektetői taktika?

Semmilyen jó taktika nincs erre, maximum az, ha tudod előre, mit fog mondani Donald Trump. Óriási a káosz a tőzsdéken. Érdekes ez az iráni válság, mert egy kicsit Covid-szindróma van a piacokon. A járvány idején ez úgy nézett ki, hogy Kínából már elkezdtek jönni a hírek, hogy komoly probléma van, de a tőzsdék nem voltak hajlandóak esni. Sőt, már megjelent Európában is a vírus, de még mindig nem mozdultak lefelé a tőzsdék. Csak akkor dőlt a dominó, amikor észrevették, hogy azok, akik súlyos állapotban kórházba kerültek Olaszországban, már megfertőztek rengeteg más embert is. Ekkor esett le a tőzsdék számára is, hogy itt óriási a baj, jött is a zuhanás.

Valami ilyesmi érzete van az embernek, ha most az olajpiacra néz. Ha egy trédert megkérdezünk, aki New Yorkban, Londonban ül, vagy akár engem, aki Budapesten, akkor azt mondom, hogy a Hormuzi-szoros lezárása meg Irán megtámadása baromság, rossz minden résztvevőnek Oroszországot kivéve. A tőzsdéken kereskedők azt gondolják, hogy a helyzet ezért heteken belül megoldódik, hisz egyszerű.

De a fizikai piacon teljesen más a kép. Ott azt nézik, hogy úristen, nincs olaj, műtrágya, hélium, akármi. És nem is lesz egy darabig. Közben a tőzsdén továbbra sincs baj, az amerikai piacok új csúcson vannak, az európaiak is közel vannak ahhoz. De a való világban már úgy tűnik, töredeznek dolgok.

A legviccesebb pedig az egészben az, hogy Trump nagyon gyorsan felhagyna a háborúval, ha szakadnának az amerikai piacok. Mert akkor még azt a népszerűségi lábát is elveszíti, márpedig az elnöknek most rengeteg baja van, jönnek a félidős választások, miközben a népszerűsége történelmi mélyponton van – mármint az összes elnököt figyelembe véve. Ameddig tartja magát a tőzsde, addig ő is kevésbé érdekelt abban, hogy egyhamar megoldódjon a helyzet.

Mégis, merre érdemes áthelyezni a hangsúlyokat a vérzivatarban?

Nagyon furcsa ez az egész szituáció, nem tudom, milyen eszközben jó most menekülni. Az arany nem jó ötlet, az a legspekulatívabb eszköz 2026-ban. A rövid lejáratú kötvény, azaz a készpénz viszont mindig jó alternatíva lehet.

A termény (pl. búza, kukorica stb.) is elméletben jó opció, mert ugye nincs műtrágya, aminek idővel föl kell vernie az árakat. De a terménnyel az a baj, hogy az aszály, vagy a jó időjárás le tudja nullázni ezt a hatást – jó időben műtrágya nélkül is nagy lehet a kínálat, tehát eshet az ár.

És van még valami, amit a Covid megtanított a befektetőknek: az államok 99%-ban beavatkoznak. Lehet, hogy most jön az olaj- és energiaválság Európába, de nem fogják engedni a kormányok, hogy cégek csődbe menjenek amiatt, mert átmenetileg megugrott az olaj ára, vagy nincsen gáz. Ez is egy oka annak, hogy nem esnek a tőzsdék. A terményeknél ilyen nincs, hiszen abba nem tudnak beavatkozni, hogy nem nő elég kukorica.

Visszatérve a lengyel-magyar párhuzamra: amikor Lengyelországban váltás volt, sokan kezdtek figyelni az ottani tőzsdére, jó ár-érték arányú részvények után kutatva. Magyarországra is begyűrűzhet egy ilyen hatás?

Abszolút! Sokat drágulhat még az OTP, a Richter például. A Mol-t nem sorolnám most ebbe a körbe, mert ott erős az energiakitettség.

És az osztalékfizetés kapcsán is közbeszólt a leendő miniszterelnök – ahogy a Richternél is.

Semmit nem számít, hogy most fizet-e osztalékot a Mol vagy 2-3 hónap múlva, addig is ott marad a pénz a cégben. Sőt, akár jó üzenet is lehet ez, hiszen gyakorlatilag azért kérte meg őket a későbbi osztalékfizetésre, hogy ne lehessen többet lopni.

Az árfolyamot sem rendítette meg a későbbi osztalékfizetés, talán aznap hatott egy kicsit, de ennél több kell, hogy az ember elhiggye, a Tisza-kormány is mindenre rá akarja tenni a kezét, és mindenbe bele akar szólni.

Visszatérve: a rendszerváltás, az euróbevezetés, és a többi, ha megvalósul, az OTP-ben fog leginkább látszani. Beszállni talán nem pont most kell, mert nagyon sokat erősödtek a magyar csúcsrészvények rövidtávon, viszont a hazai papírok még így sem drágák.

Emellett aki a magyar gazdaság felemelkedésére játszik, annak forint long pozíció és a hosszú lejáratú kötvény is működhet. És ne felejtsük el, ilyenkor az ember Kelet-Európára és Európára is tesz, hiszen a magyar gazdaság akkor fog igazán meglódulni, ha a német is elindul.

Mondd el, mit gondolsz: segíts formálni a Pénzcentrum jövőjét!

Segíts nekünk még jobbá tenni a Pénzcentrumot! Egy rövid, anonim kérdőívvel szeretnénk jobban megismerni, hogyan használod az oldalt, milyen témák érdekelnek, és miben fejlődhetnénk tovább. A válaszaid alapján finomítjuk tartalmainkat, rovatainkat, sőt akár új szolgáltatásokat is bevezethetünk, hogy még hasznosabbak legyünk a mindennapi pénzügyi döntéseidben. A kitöltés mindössze 10–12 perc, és minden visszajelzés nagy segítség számunkra.

Címlapkép: Bácsi Róbert László