Kötelező kampány: harc az ügyfelekért, vagy egymás ellen?

Az egész történet hét évvel ezelőtt kezdődött mikor liberalizálták a piacot és meghatároztak egy díjhirdetési időpontot, egy felmondási és egy átszerződési időszakot. Ekkor még csak hét biztosító volt a versenyben és mintegy 150 ezre váltottak szolgáltatót. Azóta eltelt néhány év és az idén már 14 biztosító száll versenybe, tavaly pedig már közel félmillióan szerződtek más társasághoz.

De nem csak a szereplők száma változott, hanem a módszerek is. Hol vannak már az egyszerű, földi halandó által is összehasonlítható tarifatáblázatok, amelyekkel mindenki kiszámíthatta, hogy mennyit spórol egy év alatt. A tarifatáblák bonyolódtak, a kedvezmények, akciók, ajándékok nőttek. És szinte minden piaci szereplő kiválasztotta a számára "legszimpatikusabb" ügyfélcsoportot, akiknek kedvező tarifákat adott, akiket meg nem szeret annyira, azok fizethettek többet. Mivel a törvény előírja, hogy mindenkivel szerződni kell, aki ajánlatot ad a biztosítónak.

A tarifatáblák összetettsége elősegítette az online alkuszok térnyerését. Sokkal egyszerűbb Interneten keresztül bepötyögni az adatainkat és megnézni, hogy ki mennyiért hajlandó velünk biztosítást kötni, sőt még további kedvezményekre is számíthatunk, ha szerződünk is. Azonban csak egy gond van ezzel a módszerrel: nem kapunk információt sem a termékről sem a cégről. De ez már egy másik történet, amiről még beszélünk majd a kampány alatt.

Jelenleg fontosabb kérdés az, hogy meddig tart még ez az év végi őrület, amely évről-évre szedi az "áldozatait"? Ezzel kapcsolatban egy kérdést kell tisztáznunk: kinek jó a kampány időszak?

Nos, a válasz egyszerű, minden kis piaci szereplőnek. Most gondolom, sokan felhördülnek és hátrahőkölnek, hogy miért? A válasz egyszerű: ez kis piaci részesedéssel, esetleg új szereplőként belépő biztosítónak az a jó, ha rövid idő alatt minél több ügyfelet tud szerezni, mondhatni bármi áron. Ha ebből a feltételezésből indulunk ki, akkor láthatjuk, hogy azok a társaságok vannak a kampány ellen, akik ügyfeleket veszítenek, illetve akiknek csak stagnál az állománya.

Egyvalami azonban egyformán érint minden piaci szereplőt, legyen az közvetítő vagy biztosító, ez pedig nem más mint a megnövekedett adminisztrációs teher. Talán majd ez lehet az, ami kimozdítja a jelenlegi helyzetet a holtpontról.

Milyen lehetőségek vannak?

A szakmán belül alapvetően három fő irányzat van, amely kiválthatná a jelenlegi helyzetet. Az első szerint a casco-hoz hasonlóan az évfordulóval lehetne felmondani a szerződést és nem lenne díjhirdetési időszak sem. A társaságok évközben hirdetnék meg a tarifáikat. Ennek a modellnek az előnye, hogy az adminisztrációs teher egész évben egyenletesen eloszlana. Igaz megnövekedne az alkuszok szerepe és valószínűleg díjemelkedést is hozna ez a konstrukció. Sokan ez utóbbival érvelnek ezen megoldás ellen, ami azért is szokatlan, mivel évek óta szinte az összes piaci szereplő hangoztatja, hogy veszteséges a kgfb ágazat. Ausztriában egész évben lehet kötelezőt váltani, és hasonló a helyzet a közelmúltban csatlakozott Romániában is.

A második modell nagyban hasonlít az elsőhöz azzal a különbséggel, hogy itt meghagynák a díjhirdetési időszakot. Tehát átszerződésre a biztosítási évforduló alkalmával lenne lehetőségünk, de a díjak egy időpontban lennének évente egyszer meghirdetve. Ezen konstrukció előnye, hogy könnyen áttekinthetővé és összehasonlíthatóvá válnak a díjak.

A harmadik változat szerint, a kampány időszakot kellene egy hónappal meghosszabbítani, az adminisztrációs terhek egyenletesebb eloszlása érdekében. Nos ez az a módszer, amelyet bármelyik társaság, bármikor alkalmazhat. Ezt tette a KÖBE is mikor tegnap előtt meghirdette egy hónapra szóló akciós díjait.

A döntéstől és a törvénymódosítástól még egyelőre messze vagyunk. Ami viszont látszik, hogy a kiélezett versenyidőszak egyre több ügyfelet késztet a váltásra, amit egyre több kedvezménnyel, marketingeszközökkel és akciókkal lehet elérni. Ez azonban egyrészt növeli a költségeket, másrészt még nagyobb veszteségeket okozhat az ágazatnak. Éppen ezért a biztosítók, ott próbálnak meg lefaragni a költségeikből, ahol lehet, Éppen ezért számítani lehet az online alkuszok nagyobb térnyerésére és arra, hogy a biztosítók különböző direkt csatornákon keresztül próbálják meg elérni ügyfeleiket, a drága alkuszi értékesítési vonalak helyett.

Közös adatbázis - közös gond?

A kötelezővel kapcsolatban nem mehetünk el a kártörténeti igazolás kérdése mellett. A jelenlegi gyakorlat az, hogy az átszerződő ügyfelek a régi biztosítójuktól kikérik a kártörténeti igazolásokat és bemutatják azt az új biztosítójuknak.

Ezen a gyakorlaton szeretne változtatni a szakma egy közös adatbázis létrehozásával, illetve azzal, hogy egymástól elkérik az ügyfél adatait. Ez azonban felvet néhány kérdést.

Több tízmillió forintból már létrehoztak egykoron egy akkor még BM adatbázisnak nevezett dolgot, amelyen keresztül kiszűrték azokat a gépjárműveket, amelyek nem rendelkeztek biztosítással. Hogy ez miért nem használható kártörténetek lekérdezésére, egyelőre rejtély számunkra.

A biztosítók jelenleg egy olyan megoldáson dolgoznak, amelyen keresztül egymástól online lekérdezhetik az új ügyfeleik adatait. Elképzeléseik szerint az új szerződésnél meg kellene adni az ügyfélnek a kötvényszámát, ami alapján azonosítani lehetne. A gond csak az, hogy mikor valaki az online kalkulációban (mivel szinte mindenki úgy keresi meg a számára legolcsóbbat, még ha nem is ott köti meg az új szerződést) elér addig a pontig, hogy adja meg a kötvényszámát, valószínűleg fel is adja a folytatást.

Nem igazán kiforrott még ez a rendszer sem, és a kampány körüli kérdések sem tisztázottak. Egy valami biztos csupán: kevesebb mint egy hónap és ismét kalkulálhatjuk a díjainkat, felmondhatjuk a szerződéseinket és köthetjük az újakat. A szakma pedig mikor nyár elején felocsúdik az adminisztrációs sokkból újra elkezdhetnek elmélkedni a hogyan tovább kérdéseiről.

-jf-