Titokzatos, halálos vírus szabadulhatott el Oroszországban: a Kreml mindent tagad, de óriási a para

Meghalt egy szibériai pestiskutató intézet munkatársa, miután súlyos tüdőgyulladás alakult ki nála. Egyes sajtóbeszámolók szerint tüdőpestist kaphatott el, amikor a laboratóriumban eltört egy kémcső, az orosz hatóságok azonban tagadják a pestisfertőzést, és egyelőre ismeretlen eredetű tüdőgyulladásról beszélnek.

Adam Kucharski epidemiológus az Independentben arra figyelmeztetett: a pestisnél is aggasztóbb lenne, ha egy eddig ismeretlen, tüdőgyulladást okozó fertőzés terjedne az emberek között. Bár erre jelenleg nincs bizonyíték, a bizonytalan helyzet felidézheti a koronavírus-járvány kezdetét, amikor még alig lehetett tudni, milyen kórokozó áll a szokatlan tüdőgyulladásos esetek mögött, és mekkora veszélyt jelenthet.

Mi történhetett a szibériai laborban?

Kucharski és munkatársai az elmúlt napokban az esetről megjelent információkat és állításokat vizsgálták. Elemzésük szerint az orosz sajtó a nemzetközi médiához képest feleakkora arányban említette a laboratóriumi eredet lehetőségét, a terepmunka során szerzett fertőzés feltételezésével viszont hasonló arányban foglalkozott. Olyan értesülések is megjelentek, amelyek szerint a betegséget kezdetben Covid–19-nek vélhették.

Az orosz egészségügyi hatóság hétfőn közölte, hogy nem pestisről van szó, és tagadta, hogy a kutatóintézetben veszélyes mikroorganizmusokkal kapcsolatos baleset történt volna. A Reuters keddi beszámolója szerint a hatóság azt is állítja, hogy sem az elhunytnál, sem a vele kapcsolatba került embereknél nem mutatták ki a pestis kórokozóját.

A hivatalos magyarázatok ugyanakkor nem oszlatták el a kételyeket: eltussolásról szóló vádak is felmerültek, a maszkviselési előírásokról, az antibiotikumhiányról és az utazási korlátozásokról pedig eltérő hírek keringenek. Kucharski szerint egy feltételezett járvány kezdetén gyakori a találgatás és az egymásnak ellentmondó információ, ezért egyelőre korai biztos következtetéseket levonni. A laboratóriumi eredet nem bizonyított, és az sem tisztázott, hogy az elhunyt betegségét okozó kórokozóval más is megfertőződött-e.

Mennyire veszélyes ma a pestis?

A pestis neve középkori tömegjárványokat idéz, a fertőzés elleni védekezés lehetőségei azonban alapvetően megváltoztak. A betegséget a Yersinia pestis nevű baktérium okozza; tüdőpestisről akkor beszélünk, amikor a fertőzés a tüdőt érinti. Ez különösen súlyos állapot lehet, amely kezelés nélkül gyorsan halálhoz vezethet, időben megkezdett antibiotikumos terápiával viszont gyógyítható – derül ki a WHO tájékoztatójából.

Kucharski szerint fontos különbség a Covid–19-hez képest, hogy a tüdőpestis jellemzően akkor terjed tovább, amikor a betegnek már egyértelmű tünetei vannak. Ez lehetőséget ad a fertőzöttek elkülönítésére, a velük kapcsolatba került emberek felkutatására és megelőző kezelésére. Gyors felismeréssel és megfelelő járványügyi intézkedésekkel ezért a fertőzés terjedése megfékezhető.

A betegség ugyanakkor ma sem tűnt el. A WHO szeptemberben közzétett jelentése szerint 2019 és 2025 között tíz országból összesen 3860 gyanús emberi pestisesetet jelentettek. Közülük hat ország számolt be igazolt fertőzésekről is; ezekből az országokból 423 halálesetet jelentettek. Az igazolt esetek túlnyomó többségét a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Madagaszkáron regisztrálták. A számok a WHO-nak bejelentett eseteket mutatják, nem a világ összes tényleges fertőzésének becslését.

A szakértő megítélése szerint a pestis különösen a gyengébb egészségügyi ellátással rendelkező térségekben jelenthet komoly veszélyt, a mostani hírekből azonban nem következik egy új világjárvány fenyegetése. Aggasztóbb forgatókönyvnek tartaná, ha kiderülne, hogy egy ismeretlen, tüdőgyulladást okozó fertőzés terjed az emberek között. Ezt jelenleg feltételezésként kezeli, nem igazolt fejleményként.

Korábban is történtek laborfertőzések

A szibériai eset kimenetelétől függetlenül a laboratóriumi balesetek kockázata valós. Kucharski két korábbi példát is felidézett: 2009-ben Chicagóban egy kutató laboratóriumban szerzett pestisfertőzés következtében halt meg, 2004-ben pedig Kínában kapcsolódott SARS-megbetegedéssorozat laboratóriumi fertőzésekhez. Ezek dokumentált esetek, de önmagukban természetesen nem bizonyítják a mostani oroszországi megbetegedés eredetét.

Összetettebb kérdés az 1977-es, „orosz influenzaként” ismert járvány története. A betegség viszonylag enyhe lefolyású volt, és főként fiatalokat érintett, miközben az idősebb korosztályok egy részének már lehetett védettsége egy korábbi találkozásból. Ennek magyarázata, hogy az akkor felbukkant vírustörzs rendkívül szoros rokonságot mutatott az évtizedekkel korábban, az 1950-es évek környékén terjedő influenzavírusokkal.

Ez felvetette az emberi közreműködés lehetőségét: a vírus laboratóriumi baleset vagy élő vírussal végzett vakcinakísérlet révén is visszakerülhetett a népességbe. A pontos eseménysor azonban nem bizonyított, ezért ezt az esetet nem lehet egyértelműen igazolt laborbalesetként bemutatni.

Sok járványt túl későn veszünk észre

A veszélyes kórokozók felbukkanásához laboratóriumi baleset sem szükséges: állati populációkból is átkerülhetnek az emberre. Ilyenkor döntő kérdés, milyen gyorsan ismerik fel a fertőzést, és eljut-e egyáltalán a megbetegedés híre az egészségügyi hatóságokhoz.

Kucharski egy olyan, a Nature folyóiratban megjelent kutatásban is részt vett, amely Rory Gibb vezetésével 32 fertőző betegség több mint 58 ezer előfordulási, illetve járványkitörési eseményének adatait elemezte. Az eredmények szerint az egészségügyi intézményektől való távolság jelentősen befolyásolja, hogy egy kitörés bekerül-e a jelentésekbe: minden további órányi utazási idővel nagyjából harmadával csökkent a jelentés esélye.

Ez nem azt jelenti, hogy a távolabbi településeken ennyivel ritkábbak a fertőzések. Sokkal inkább arra utal, hogy a nehezebben elérhető ellátás miatt több megbetegedés maradhat észrevétlen. A késői felismerés pedig időt adhat a kórokozóknak a továbbterjedésre.

A szakértő szerint a Covid–19-világjárvány és az Egyesült Államokban tapasztalt H5N1-madárinfluenza-kitörések is megmutatták, hogy az országok nehezen kezelik az új betegségekkel járó bizonytalanságot. Elmaradhatnak a vizsgálatok, és nem mindig kutatják fel a fertőzöttekkel kapcsolatba került embereket.

Sok helyen a járványügyi stratégia lényegében továbbra is a kivárásra, majd a korlátozások bevezetésére és egy vakcina megérkezésére épül – állapította meg Kucharski.

A következő súlyos fertőzéses fenyegetésre azonban ennél jobb válasz kell: olyan ellátórendszer, amely időben észleli a szokatlan megbetegedéseket, képes azonosítani a kórokozót, és még a szélesebb körű terjedés előtt intézkedik.