Végleg elzárják a pénzcsapot a brit királyi családnál: példátlan dolog történik, vége a mesés luxusnak

A királyi család finanszírozása eddig egy rendkívül bonyolult és zárt rendszerben működött. A következő időszakban azonban komoly kihívások és változások várhatók. Az uralkodói apanázs (Sovereign Grant) összege jelenleg rekordmagas, évi 137,9 millió font. Ez az összeg elsősorban a Buckingham-palota felújítási munkálatainak köszönhető. A brit pénzügyminisztérium viszont már jelezte, hogy a munkálatok 2027–2028-as befejezése után törvénymódosítással csökkentik a támogatást. Az elmúlt évek folyamatos emelései után ez lesz az első alkalom, hogy az intézménynek meg kell húznia a nadrágszíjat.

A pénzügyi szigorítás egybeesik a királyi család megítélésének romlásával. Ez nagyrészt a Jeffrey Epsteinnel is kapcsolatba hozott András herceg (Mountbatten-Windsor) botrányainak számlájára írható. A herceg magatartása komoly felháborodást keltett a szigetországban. Különösen a túlzott, adófizetőkre hárított utazási költségei, valamint a Royal Lodge-hoz fűződő vitatott bérleti szerződése borzolta a kedélyeket. Ennek hatására a brit parlament illetékes bizottsága idén nyáron átfogó vizsgálatot indít. A vizsgálat a korona birtokait kezelő független vállalat, a Crown Estate működésére, valamint a családtagok ingatlanbérleti szerződéseire is kiterjed.

A társadalmi hangulat is egyértelműen változóban van. Bár a britek 64 százaléka továbbra is támogatja a monarchiát, egy közelmúltbeli felmérés szerint már csak 53 százalékuk gondolja úgy, hogy a királyi család megéri a ráköltött közpénzt. Alkotmányjogi szakértők szerint a pénzügyek területe mindig is a monarchia Achilles-sarka volt. Rendkívül rossz fényt vet az intézményre, ha az adófizetők pénzéből amúgy is mesésen gazdag embereket finanszíroznak, miközben az állami közkiadások más területeken egyre szűkösebbek.

A támogatás csökkentését eddig egy úgynevezett "arany racsni" szabály akadályozta meg. Ez a mechanizmus garantálta az éves juttatás növelését, ugyanakkor lehetetlenné tette annak mérséklését. A kormányzat most egyszeri kivételként teszi lehetővé a költségvetési vágást. Ez a lépés a jövőben egy új, alacsonyabb bázist jelent majd a számításokhoz. Maga a rendszer azonban sokak számára továbbra is átláthatatlan marad. Bár az uralkodói apanázst a Crown Estate nyereségének százalékában határozzák meg, a kiadásokat valójában teljes egészében az államkassza állja.

A tisztánlátást tovább nehezíti az állami és a magánvagyon folyamatos összemosódása. Az uralkodói apanázs mértéke nyilvános, azonban a magánvagyonként kezelt, de a mindenkori tisztséghez kötött birtokokból származó bevételek felett jóval kisebb a kontroll. Ilyen például a Lancasteri és a Cornwalli Hercegség, amelyek évi több tízmillió fontos bevételt generálnak. A monarchia kritikusai szerint ezeket az összegeket is közpénzként kellene kezelni. Szintén komoly ellenérzéseket szül, hogy a királyi család mentesül az örökösödési illeték alól. Bár a király és a trónörökös önkéntesen fizet jövedelemadót, magánbefektetéseik és örökségük pontos mértéke teljesen rejtve marad a nyilvánosság elől.

A család láthatóan érzékeli a hírnév romlásának kockázatát, és igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Vilmos walesi herceg például elkezdte modernizálni a birtokában lévő Cornwalli Hercegséget. Célja, hogy a birtokot egyfajta "társadalmi hatású" szervezetként pozicionálja. Ennek jegyében a jövőben az eddig feudális jellegű ingatlanbirodalom a hajléktalanság felszámolására, szociális lakhatási projektekre és a környezetvédelemre koncentrál majd.

Ha a királyi család a szigorodó pénzügyi ellenőrzések közepette is meg akarja őrizni a társadalom bizalmát, a jövőben elengedhetetlen lesz a szemléletváltás. Gazdálkodásuknak egyértelműen azt kell tükröznie, hogy az intézmény a közszolgálatról, nem pedig a magánhaszonszerzésről szól. Szakértők szerint kizárólag ez az egyetlen módja annak, hogy az elavultnak tűnő pénzügyi kiváltságokat a modern kor elvárásaihoz igazítsák.