Vége az olcsó nyaralások korszakának? Durva fordulat a turistaparadicsomban: jönnek a korlátozások, ezzel a magyaroknak is számolnia kell

Pénzcentrum: Alig egy hónapja hivatalosan Málta magyarországi tiszteletbeli konzuljává neveztek ki, Gratulálok. Mit jelent ez a tisztség számodra a gyakorlatban?

Hangya Edina: Valójában Máltának van akkreditált nagykövete Magyarországra, de ő nem rezidens, azaz nem lakik az országban. Hivatalosan évente két‑három alkalommal kellene jönnie, de ő ennél sokkal aktívabb: gyakorlatilag kéthavonta, sőt néha gyakrabban is idelátogat saját elköteleződésből. Ilyenkor mindig szervez programokat, találkozókat.

Miért ilyen aktív?

Nagyon komolyan veszi a kapcsolatépítést. Januárban például elmentünk együtt a Szépművészeti Múzeumba is, ahol Bán főigazgató úrral beszéltünk arról, hogyan tudna a máltai múzeumigazgatóság és a Heritage Malta együttműködni Magyarországgal. Felmerült a konzervációs intézet bevonása, szakember‑találkozók, cserekiállítások, közös projektek lehetősége. Ennek köszönhetően már el is indult egy szakmai párbeszéd. A kinevezésem idején például részt vettek egy konferencián, ahová máltai régészeket, építészeket, muzeológusokat hoztak, és most úgy tűnik, valódi, kölcsönös tapasztalatcserére és továbbképzésekre épülő nemzetközi együttműködés jöhet létre. Akár magyar művészek is bemutatkozhatnak hamarosan Máltán. 2018 óta, amikor Valletta Európa Kulturális Fővárosa volt, rengeteg modern művészeti fejlesztés indult el. Ez náluk már a mindennapok része: fesztiválok, biennálék, hosszú tavaszi‑nyári programsorozatok, amelyek a szezont is meghosszabbítják.

A nagykövet ezek mellett gazdasági, kulturális és oktatási területen is szervezett már találkozókat, például egyetemi együttműködéseket. A turizmus továbbra is a fő fókusz, de szeretné, ha az együttműködés szélesebb lenne.

25 éve dolgozol a Máltai Turisztikai Hivatalnál, ez egy elég intenzív 2,5 évtized volt, rengeteg változásnak lehettél a szemtanúja.

Igen, intenzív időszak volt. Emlékszem, amikor még csak az Air Malta járt, heti egy nyári járattal, és évente 5–6 ezer magyar utas jutott el szigetre. Most 80 ezernél tartunk. Kint is rengeteget fejlődött minden, és a magyar közösség is teljesen átalakult.

Mekkora volt a magyar közösség akkoriban?

Amikor kezdtem, nagyjából 15–20 fő. Egy állatorvos, néhány idegenvezető, akik házasság révén kerültek ki, pár sportoló, vízilabdázók, focisták. Aztán jött a schengeni csatlakozás, és ezzel hihetetlen gyorsan megugrott a kint élő magyarok száma. Jelenleg hivatalosan 2500-an élnek kint regisztrálva, de mivel nem kötelező regisztrálni, ez a szám a valóságban inkább 4000–5000 fő lehet, Covid előtt pedig 8–10 ezer is volt.

Ők jellemzően a vendéglátásban dolgoznak?

Sokan igen, nyelvtanulás után szállodákban, éttermekben helyezkednek el. Mások vállalkozást indítanak, főleg turizmushoz kapcsolódót. Van például egy magyar fiú, aki nagyon sikeres SUP‑os jógacéget visz. Mások quad‑túrákat szerveznek. És egyre több a magyar idegenvezető is, akik kint élnek, elvégzik a két éves helyi képzést, ami állítólag nagyon nehéz, és hivatalos engedéllyel bármekkora csoportot vihetnek.

Sok minden épült is az elmúlt 25 évben, fejlődött, és most végre hozzányúltak a szálláshelyszabályozáshoz is.

A Pénzcentrumon két éve megjelent interjú John Mary Attarddal, a VisitMalta regionális igazgatójával, mely után több olvasói levél is érkezett, amelyek szerint a mindennapi máltai valóság jóval problémásabb, mint ahogy az interjúban elhangzott. Többen írtak a szeméthelyzetről, a közlekedési káoszról, a csótányokról, a túlzsúfoltságról, a bürokráciáról és az ingatlanvásárlás nehézségeiről. Te hogy látod ezeket a kritikákat?

Igen, ezek valós problémák, és sok kritika érte ezekért Máltát. Több magyar is jelezte, hogy a sziget túlterhelt, és vannak olyan területek, ahol a fejlődés nem tartotta a lépést a turizmus növekedésével. De ez attól függ, az évnek mely szakaszában megy az ember, nyáron valóban sokan vannak, éppen ezért vezették be a különböző korlátozásokat, például tavaly a Kék Lagúnánál a regisztrációs kötelezettséget.

Azt írják különböző fórumokon, ez nem működik, hiába kell előre foglalni, mégis óriási a tömeg.

Ez azért nem teljesen van így. Tény, hogy sokan vannak, de régen extrém volt a helyzet. Olyan tömeg volt, mintha a Palatinus egyik medencéjébe négyezer ember próbálna egyszerre bemenni. Ehhez képest mostanra sokkal jobb a helyzet.

 A gond az volt, hogy a turizmus növekedése szinte kontroll nélkül zajlott, ami bizonyos helyeken és időszakokban problémát okozott. Ez főleg a Sliema–St. Julian’s–Paceville környékén érződik, ott rengeteg szálloda épült, mert óriási volt az igény, és a légi kapacitás is brutálisan megnőtt. A turizmusból rengetegen élnek, és nem csak egy szűk kör: a teljes lakosság profitált belőle.

Feldolgozóipar gyakorlatilag nincs, mert nincs hely, a pénzügyi szektor erős, és az online gaming is rengeteg munkaerőt szív fel, óriási bevétellel. De Málta alapvetően szolgáltatóország.

De úgy tűnik, hogy  fizikailag elérte a kapacitásainak határát.

Igen. Fél Budapestnyi területen él most már 550 ezer ember, plusz a rengeteg külföldi munkavállaló. Egyszerűen nem férnek el. Építkezni sem nagyon lehet már. Tíz éve már látszott, hogy a turizmus túlpörgött, és a sziget elérte a határait, ekkor jelent meg az Airbnb, ami ideig‑óráig oldotta a szálláskapacitás hiányát.A gazdaság logikája ma az, hogy ha nem növekedsz, elvesztél. Ez persze hosszú távon fenntarthatatlan.

Más városok, például Bécs ennek már ellene megy,  inkább a fenntarthatóság felé fordultak a növekedés helyett.

Igen, de ehhez előbb el kell érni azt a plafont, ahol szembejön a betonfal. Málta most jutott el ide. A helyiek gazdaságilag jobban éltek, mint valaha: a turizmus mindenkinek hozott pénzt, méghozzá sokat. A kormány engedte, hogy a házak tetejére még két szintet építsenek, és azt kiadják. Így mindenki jól járt.

Csakhogy közben a tömeg élhetetlenné tette a mindennapokat.

Pontosan. Ez egy nagyon nehéz helyzet: gazdaságilag erősödsz, de közben már azon gondolkodsz, kimenj‑e az utcára, mert elsodor a tömeg. Ezért volt nehéz meghozni azt a döntést, hogy „mostantól visszaveszünk”.

És most meghozták.

Igen. A Comino volt az első lépés: megnézték, hogyan reagál a rendszer, ha korlátozásokat vezetnek be. Volt is belőle per, mert a helyi szolgáltatók tiltakoztak, de végül feladták, hiszen a fenntarthatóság érdekében a kormány álláspontja volt védhető. Most pedig jön a következő lépés: az építkezések leállítása. Nem lesz több hatszáz szobás beruházás, egyszerűen nincs hova.

De nem csak a fizikai hely hiánya, a közműrendszer is problémás. Málta klasszikus mediterrán sziget, ahol a csatornázás sosem volt úgy kiépítve, mint Közép‑Európában, mert nem volt rá szükség: ritkán esik nagy mennyiségű eső. Van szennyvízelvezetés, de az extrém esőzésekre nincs felkészítve a rendszer. Az ivóvízellátás is korlátos: a csapvíz nagy részét tengervízből nyerik, de ez is véges kapacitású. Ezért is kellett meghozni a mostani korlátozásokat, ami sokaknak fájni fog, de elkerülhetetlen volt.

Kiknek fog ez igazán fájni?

Azoknak, akik a növekedésre építettek: befektetőknek, akik újabb és újabb apartmanokat, szálláshelyeket akartak építeni, mert eddig biztos profitot hozott. Most viszont nem tudnak tovább terjeszkedni, így alternatív befektetési helyszíneket kell keresniük. A nagykövet például említette, hogy Magyarország is felmerült olyan területként, ahol fejlesztéseknek lehet jövője,  de ez még tényleg nagyon távoli lehetőség.

Ez akkor tényleg egy drasztikus lépés, a legdrasztikusabb eddig.

Szerintem igen. A fenntarthatóság itt már nem „zöldítés”, hanem túlélési kérdés. A szállodai szabályozást megelőzte Málta 2050‑es stratégiája, amely nyolc fő irányvonalat határoz meg  a növekedés racionalizálásától a közlekedés fenntarthatóbbá tételéig. Ennek része például az új gyorskomp is, amely a tömegközlekedés részeként működik.

Ha egy magyar turista Máltára érkezik, érdemes autót bérelnie?

Attól függ, mikor és mennyi időre megy. Ha valaki egy hétre vagy tíz napra utazik szezonon kívül, akkor igen, érdemes. Egy hosszú hétvégére teljesen felesleges: a Bolt és az Uber jól működik. November és február között a tömegközlekedés is kifejezetten jó,  csak amikor sok a turista, akkor zsúfolt, és előfordul, hogy a busz nem áll meg.

A buszközlekedéshez kell némi felkészülés.

Igen. Nagyon jó az applikáció és a Google Maps, ezeket érdemes használni, mert a buszokon nincs kiírva, honnan hova mennek, csak a számuk. Aki Sliema vagy St. Julian’s környékéről menne Vallettába, annak inkább a vízitaxit ajánlom: két‑három euró, tíz perc alatt átvisz, és sokkal kényelmesebb, mint a busz.

A közlekedési fejlesztések is elkezdődtek?

Igen, és ott már komoly fejlesztések történtek: úthálózat, infrastruktúra, közlekedési reformok. Ez volt az egyik legsürgetőbb feladat, egy jelentős részük már kész. Marsánál például építettek egy többszintes csomópontot, nem klasszikus egymás fölötti szinteket, hanem olyan elágazásokat, amelyek párhuzamosan futnak, hogy ne alakuljon ki dugó. Ez egy kulcsterület: a reptér felől, az északi rész felől és Sliema–St. Julian’s irányából is itt fut össze a forgalom. Ez a csomópont már működik, de biztosan lesznek további útfejlesztések.

Ez a komp ugyanannyiba kerül, mint a busz?

Kicsit drágább, de nem jelentősen. A helyiek, akik rendelkeznek közlekedési kártyával, ingyen használhatják. Gozóra viszont már nem mehetnek át vele ingyen, mert ott a támogatás a gozói lakosoknak jár, ők azok, akik biztosan munkába járnak át Máltára.

Felmerült olyan szcenárió, hogy Gozo felé tereljék a tömeget?

Gozo fejlesztése nagyon óvatos. Tudatosan figyelnek arra, hogy ne rontsák el: ott még mindig olyan a hangulat, mint Málta volt húsz‑ötven éve. Vannak szállodák, éttermek, szolgáltatók, de minden kicsiben működik. Hatszáz szobás monstrumok nincsenek, és remélhetőleg nem is lesznek.

Szerinted nem túl késő most meghozni ezeket a korlátozásokat?

A magasabb minőség felé mozdulás idővel önmagában is szűrni fogja a kínálatot. Az alacsonyabb kategóriájú szállodák vagy megszűnnek, vagy feljebb fejlesztik őket, de akkor már nem ugyanazt a tömeget fogják vonzani. Nem arról van szó, hogy hirtelen minden nyolcszor drágább lesz, de a cél egyértelmű: kevesebb, de magasabb színvonalú szolgáltatás. Idővel csökkenni fog a szállodák és az Airbnb‑k száma is.

A rövidtávú lakáskiadást is korlátozzák már?

Igen. Korábban boldog‑boldogtalan kiadott mindent, ellenőrzés nélkül. Most ennek vége.

A magyarok fejében Málta sokáig egy nagyon jó ár‑érték arányú úti célként élt, ez azt jelenti, ennek vége?

Igen, és ez a mi piacunkat hosszú távon biztosan érinteni fogja, ugyanakkor Málta még mindig kedvezőbb farfekvésű úti cél, mint bizonyos olasz szigetek. Az ötcsillagos szállodák persze más kategória, de az étkezés, a közlekedés, sok szolgáltatás még mindig jó ár‑érték arányú.

De ez a státusz a magyarok számára megszűnhet? Öt éven belül már nem lesz olyan kedvező?

Elképzelhető, ám ez mindenhol így van a világban. Ha nem szabnak határt a tömegnek, a hely élhetetlenné válik. Nem a hátizsákos utazókkal van a baj, ők is fontosak, hanem a mértékkel. Velencében is láttuk, hogy a tömegturizmus milyen károkat okoz.

Hogyan alakultak az ingatlanárak a szigeten?

Nagyon megugrottak. Ugyanaz történik, mint Spanyolországban vagy Portugáliában: a fiatalok egyre nehezebben jutnak lakáshoz. Az Airbnb‑őrület miatt mindenki befektetésként tekintett az ingatlanra, és ez lakhatási válságot okozott. Máltán persze más a helyzet: tradicionális társadalom, ahol sokan élnek együtt a szüleikkel, és a ház tetejére húznak még két emeletet, egyet kiadnak ugye, egyet megtartanak. Nem ideális, de működik. És mivel a sziget kicsi, nincs hova költözni.

És jellemző az, ami több nyugat-európai városban már bevett gyakorlat, hogy a helyiek már nem vállalnak szolgáltatói munkaköröket, ezért külföldieket hoznak, hogy ezeket elvégezzék?

Igen, ez ott is így van, Máltán is elindult a munkaerő‑import: Fülöp‑szigetekről, Indiából, Bangladesből, a Csendes‑óceáni térségből érkeznek dolgozók. Sokan egy‑két‑négy évre jönnek. És mivel a máltaiak mindenben meglátják a lehetőséget, már azon is gondolkodnak, hogy a náluk kiképzett, angolul beszélő munkaerőt továbbadják más országoknak kvázi munkaerő‑közvetítőként. Magyarország felé is volt már tapogatózás, de ez még nagyon kezdeti fázis.

A turisztikai szezon széthúzására milyen törekvések vannak?

Nagyon sok eseményt próbálnak a főszezon elé vagy mögé tenni. Egyre több tematikus útvonalat találnak ki, muszáj, hogy legyen alternatíva a július–augusztus helyett. Vannak olyan ötletek, amelyek szerintem a magyar piacon nem működnek, és vannak olyanok, amelyek nagyon jól.

Tudsz mondani példát? Mi az, ami nem működik a magyaroknál?

A Military Tourism. Katonai emlékhelyek, történelmi helyszínek, ez elsősorban szerintem az angolszász piacnak szól. Pedig Málta történelme nagyon gazdag: rómaiak, johanniták, angolok, és a második világháborús hősies helytállás, amiért a György‑keresztet is kapták. Ezekre hagyományőrző programokat, megemlékezéseket szerveznek, kifejezetten nem főszezonban. De ez inkább az idősebb korosztályt érdekli, nem a magyar átlagturistát.

És van egy nagyon erős tavaszi program: március 11. és május 30. között zajlik, 29 országból 150 projekt. A Heritage Malta — amely az összes nem egyházi és nem magángyűjteményhez tartozó helyszínt kezeli — összekapcsolja a történelmi helyszíneket kortárs művészeti projektekkel: performanszokkal, kiállításokkal, fényinstallációkkal. Megalitikus templomok, erődök, barlangok, mind új kontextust kapnak. Ez is a szezon széthúzását szolgálja.

De ősszel is sok rendezvényt szerveznek, egyre többet. Máltán már elképesztő mennyiségű futó- és triatlonverseny van: Xterra, Gozo Marathon, Malta Marathon, Challenge sorozat, ezek nagy része november és március között zajlik, néha áprilisig is átnyúlik. A hagyományos eseményeket is fokozottan népszerűsítik: a karnevált, a tűzijátékfesztivált, amelyek már tavasszal is tömegeket vonzanak. Ilyenkor az időjárás is ideális: meleg, napos, de nem túl forró. Ilyenkor lehet igazán megismerni Máltát.

Az adventi időszakot is elkezdték építeni, ami új elem. A karácsony mindig fontos volt Máltán, de adventnek nem volt vásár‑ vagy fesztiválhangulata. Most viszont egyre több színes, hangulatos programot szerveznek, és meglepően népszerű lett: akik már végigjárták Graz, Bécs, Prága, Pozsony, Budapest vásárait, most Máltát is kipróbálják.

Egész évben járnak repülőjáratok?

Igen. A Wizz Air és a Ryanair is. A nyári menetrend április 1. és október 26. között tart, ekkor mindkét légitársaság minden nap repül. A Ryanair a vasárnapit kivette, de hétfőn kettőt indít. Télen a Ryanair heti öt járatot visz, a Wizz Air heti négyet. Tehát egy hosszú hétvége bármikor megoldható.

Képek: Gosztola Judit