Hatalmas válság előtt állunk: elindult a dominóhatás, ez a konfliktus csendben ürítheti ki millióknak a zsebét

Az elmúlt években a nemzetközi közvéleményt leginkább az orosz–ukrán háború határozta meg. Ez volt az a konfliktus, amely politikailag, katonailag és morálisan is új korszakot nyitott Európában. Mégis, ha a gazdasági következményeket nézzük, egyre inkább úgy tűnik, hogy a jelenlegi iráni háború az, amely a leggyorsabb és legdrámaibb hatást gyakorolja a világgazdaságra. Az energiaárak kilengése, a kereskedelmi útvonalak bizonytalanná válása és a befektetői bizalom megingása mind arra utalnak, hogy ez a konfliktus jóval túlmutat a régión.

Ráadásul sok szakértő szerint nem egy rövid lefolyású válságról van szó. Egyre többen számítanak arra, hogy a harcok elhúzódnak, miközben fokozatosan újabb szereplők kapcsolódhatnak be közvetve vagy akár közvetlenül is. Ez a fajta „szétterülő” konfliktus különösen veszélyes, mert nehezebb kontroll alatt tartani, és könnyen láncreakciókat indíthat el más térségekben is. Nem véletlen, hogy nemrég egy korábbi cikkünkben külön is megvizsgáltuk a Total War Index alakulását, amely egy esetleges globális konfliktus kockázatát próbálja számszerűsíteni. Az adatok finoman szólva sem megnyugtatók.

Ebben a helyzetben nem lehet megkerülni az amerikai külpolitika szerepét sem. Az Egyesült Államok továbbra is meghatározó szereplője a nemzetközi rendszernek, döntései pedig messze túlmutatnak saját határain. Ugyanakkor az utóbbi időszak lépései azt sugallják, hogy ezek a döntések nem mindig szolgálják még az amerikai érdekeket sem. Sőt, bizonyos esetekben kifejezetten olyan helyzeteket idéznek elő, amelyek gazdaságilag és politikailag is visszaütnek az Egyesült Államokra. Az energiaárak emelkedése, a globális bizonytalanság erősödése és a szövetségi rendszerek repedezése mind ennek a következményei.

A történelemben nem egyedülálló jelenség, hogy nagyhatalmak saját döntéseik következtében kerülnek nehéz helyzetbe. Számos birodalom pályája mutatja, hogy a hanyatlás gyakran nem külső támadásokkal kezdődik, hanem belső hibákkal, rossz stratégiai választásokkal és rövid távú érdekek előtérbe helyezésével. A túlterjeszkedés, a rosszul megválasztott konfliktusok és a gazdasági egyensúly felborulása mind visszatérő elemei ezeknek a történeteknek.

Persze korai lenne azt állítani, hogy most is egy ilyen fordulópontnál járunk. A jelenlegi világrend még mindig rendkívül alkalmazkodóképes, és az Egyesült Államok ereje továbbra is jelentős. Ugyanakkor az látszik, hogy a mostani események nem elszigetelt incidensek, hanem egy nagyobb folyamat részei. Egy olyan folyamaté, amelyben a geopolitikai konfliktusok és a gazdasági feszültségek egyre szorosabban kapcsolódnak össze, és amelynek kimenetele ma még korántsem egyértelmű.

Egy elhúzódó konfliktus logikája

Az Irán körül kialakult háborús helyzet első ránézésre egy újabb geopolitikai válságnak tűnhet. Ha azonban közelebb lépünk, gyorsan kiderül, hogy jóval többről van szó. Ez a konfliktus nem a semmiből jött, és nem is érthető meg pusztán katonai lépések vagy diplomáciai nyilatkozatok alapján. Inkább egy hosszabb folyamat része, amelyben a globális hatalmi viszonyok, gazdasági érdekek és politikai döntések egymást erősítve alakítják a történéseket. Ugyanerről beszélt nemrég egy tévéinterjúban Yanis Varoufakis, volt görög pénzügyminiszter is, aki mellesleg számos gazdasági bestseller könyv szerzője.

Az elemzések egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy az Egyesült Államok újra egy olyan konfliktusba sodródott bele, amelynek nincs világos lezárási stratégiája. Ez nem kivétel, hanem inkább szabály. A modern amerikai külpolitika történetében újra és újra visszatér az a minta, hogy egy háború gyors megoldás ígéretével indul, majd elhúzódó, költséges és politikailag nehezen kezelhető helyzetté válik. A vietnámi háború, Irak vagy Afganisztán példája pontosan ezt mutatja.

A mostani helyzetben az egyik legnagyobb probléma az, hogy a döntéshozók mintha alábecsülték volna a konfliktus természetét. Egy ilyen térségben nem klasszikus hadviselés zajlik. Nem feltétlenül a nagy hadseregek összecsapása dönti el a kimenetelt, hanem sokkal inkább az aszimmetrikus eszközök, például drónok, célzott támadások vagy gazdasági nyomásgyakorlás. Ebben a környezetben már néhány jól időzített akció is elegendő lehet ahhoz, hogy teljes régiók működését megbénítsa.

Első pillantásra meglepő lehet, hogy az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei most látványosan visszafogottak. Több ország is jelezte, hogy nem kíván közvetlen katonai szerepet vállalni. Ez könnyen értelmezhető úgy, mintha repedések jelentek volna meg a nyugati szövetségi rendszerben.

De ha mélyebbre ásunk, a kép jóval ellentmondásosabb. Ezek az országok valójában nem szakítanak Washingtonnal. Inkább egyfajta kettős játékot játszanak. Nyíltan nem vesznek részt a hadműveletekben, ugyanakkor továbbra is biztosítják a katonai infrastruktúrát, bázisokat és logisztikai támogatást. Ez azt jelenti, hogy politikailag távolságot tartanak, de a gyakorlatban mégis részesei a folyamatnak.

Ez a viselkedés nem feltétlenül bátorságot, inkább óvatosságot tükröz. A kormányok pontosan látják, hogy egy ilyen konfliktus könnyen eszkalálódhat, és közvetlen részvétel esetén saját gazdaságukat és biztonságukat is kockáztatnák. Ugyanakkor nem akarnak teljesen szembemenni az Egyesült Államokkal sem, hiszen a katonai és politikai függőség továbbra is jelentős.

A gazdasági következmények nem maradnak helyi szinten

A háború egyik legfontosabb, mégis gyakran alábecsült hatása a gazdaságban jelentkezik. A Hormuzi-szoros kulcsszerepet játszik a globális energiaellátásban. Ha itt fennakadások alakulnak ki, az azonnal begyűrűzik a világgazdaságba. Az energiaárak emelkedése pedig láncreakciót indít el: drágul a szállítás, nőnek a termelési költségek, végül pedig a hétköznapi fogyasztók fizetik meg az árát.

Ez különösen érzékenyen érinti azokat az országokat, mint Magyarország, amely erősen függ az importált energiától 

De még azokban az államokban is komoly következményekkel jár, amelyek elvileg energiaexportőrök. A magas árak ugyanis nem automatikusan jelentenek jólétet. A társadalom nagy része nem részesedik közvetlenül ezekből a bevételekből, viszont a mindennapi kiadások emelkedését azonnal megérzi.

Eközben egy másik, kevésbé látványos folyamat is zajlik. Az elmúlt években hatalmas beruházási hullám indult el a technológiai szektorban, különösen a mesterséges intelligencia területén. Ezek a fejlesztések azonban rendkívül energiaigényesek. Ha az energia ára tartósan magas marad, az könnyen visszafoghatja ezt a lendületet. Így a háború nemcsak a jelen gazdaságát, hanem a jövő technológiai fejlődését is befolyásolja.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutális láncreakció indult el a világban a közel-keleti helyzet miatt: a kőolajpiac csak a kezdet volt, minden egy irányba mutat

A konfliktus gazdasági hatásai messze túlmutatnak a kőolajpiacon.

Egy törékeny világrend feszültségei

A jelenlegi helyzet nem érthető meg a közelmúlt gazdasági folyamatai nélkül. A 2008-as pénzügyi válság óta a nyugati gazdasági rendszer egyensúlya megbomlott. A központi bankok hatalmas mennyiségű pénzt pumpáltak a rendszerbe, miközben a társadalom nagy része megszorításokkal szembesült. Ez a kettősség hosszú távon fenntarthatatlan.

A következmény egy furcsa állapot lett: a pénzügyi piacok erősödtek, az eszközárak emelkedtek, de a reálgazdaság és a mindennapi életszínvonal nem követte ezt a növekedést. Az elégedetlenség nőtt, és ez politikai szinten is megjelent. Az ilyen környezetben a konfliktusok könnyebben eszkalálódnak, mert a belső feszültségek külső irányba terelődnek.

A mostani háború ebbe a törékeny rendszerbe érkezett meg: nem egy stabil világrendet borít fel, hanem egy eleve instabil egyensúlyt tovább gyengít. Ezért tűnik úgy, hogy a következmények aránytalanul nagyok lehetnek.

Hanyatlás vagy alkalmazkodás?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy az ilyen konfliktusok egy nagyobb történelmi fordulat jelei-e. Vajon egy birodalom gyengülését látjuk, vagy csupán egy újabb válságot, amelyhez a rendszer végül alkalmazkodni fog?

A történelemben sok példa van arra, hogy nagyhatalmak hosszú ideig képesek voltak fenntartani befolyásukat még kedvezőtlen körülmények között is. Az Egyesült Államok különösen érdekes ebből a szempontból. Többször is került olyan helyzetbe, amikor sokan a hanyatlását jósolták, mégis képes volt megőrizni vezető szerepét.

A különbség most talán az, hogy a kihívások egyszerre több területen jelentkeznek. Gazdasági feszültségek, technológiai átalakulás, geopolitikai konfliktusok mind egyszerre vannak jelen. Ez nem jelenti azt, hogy elkerülhetetlen egy összeomlás, de azt igen, hogy a rendszer alkalmazkodóképessége komoly próba előtt áll.

A jelenlegi háború így nemcsak önmagáról szól. Inkább egy teszt: megmutatja, hogy a mai világrend mennyire képes kezelni a saját belső ellentmondásait. És talán azt is, hogy meddig tartható fenn az a működés, amely az elmúlt évtizedekben meghatározta a globális politikát és gazdaságot.

Épp 30 éve jósolták meg az Egyesült Államok bezuhanását

Carl Sagan már 1995-ben figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Államok jövője veszélyben forog, ha elveszíti a tudomány, a racionalitás és a kritikus gondolkodás iránti tiszteletét. A "The Demon-Haunted World" című könyvében leírta félelmét egy olyan társadalomról, ahol a gyártás más országokba vándorol, a technológiai hatalom kevesek kezében összpontosul, és az emberek elveszítik a képességüket arra, hogy érdemben megkérdőjelezzék a hatalmat.

Aggodalmai különösen időszerűnek tűnnek napjainkban, amikor a dezinformáció, az áltudományok és az érzelmekre építő média egyre nagyobb teret nyer. A témával tavalyi cikkünkben részletesen is foglalkoztunk. A cikk IDE KATTINTVA olvasható el.