A gigantikus havazás csak a kezdet: a legrosszabb csak most jön, a neheze még hátravan

Az elmúlt években már nem csupán távoli, tudományos jelentésekben találkozunk a klímaváltozás következményeivel: a szélsőséges időjárás mára a mindennapok állandó kísérőjévé vált. Magyarországon különösen látványosan rajzolódik ki ez az új valóság: a hirtelen lezúduló árvizek, a hónapokig tartó aszály, a mérsékelt kontinentális klímához képest szokatlanul forró nyarak és a télies jelzőt alig megérdemlő, csapadékszegény időszakok mind ugyanannak a folyamatnak a tünetei.

A mostani, a korábbiaknál jóval hidegebb és havasabb tél sokak számára kapaszkodót jelent a klímaváltozás tagadásához, ám a szakértők szerint épp ez mutatja, mennyire összetett és hullámzó a rendszer, amelyet az emberi tevékenység kibillentett az egyensúlyából.

Ürge-Vorsatz Diána egy korábbi interjúnkban úgy fogalmazott: a legrosszabb éghajlati pályáról ugyan sikerült letéríteni a bolygót, de a jelenlegi trendek még mindig riasztóak. Mostani cikkünkben ezért Szabó Péter klimatológust, a Másfélfok szakértőjét kérdeztük arról, milyen szélsőséges időjárási mintázatokkal kell számolnunk a következő években, és hogyan alakíthatják át ezek mindennapi életünket.

Valóban megfordult a trend?

A szakértőt először arról kérdeztük, hogy az idei év időjárása – amelyet sokan kevésbé szélsőségesnek éltek meg – jelenthet-e bármiféle stabilizálódást a klímaváltozás hosszú távú folyamataiban. Arra a felvetésre, hogy a 2025-ös, valamivel kevésbé forró nyár és a mostani havazás együtt akár pozitív jelként is értelmezhető-e, Szabó Péter világosan fogalmazott:

„2025 időjárása Magyarországon nem jelentett klímastabilizálódást” – mondta, majd hozzátette, hogy inkább egy olyan évről beszélhetünk, amelyben a globális felmelegedésből kevesebb látványosan sokkoló eseményt érzékelt a lakosság.

A szakértő szerint a klímatrendek szempontjából továbbra is egyértelmű a melegedés és a szélsőségek hosszú távú erősödése. Mint mondta, 

globálisan az idei év és a két évvel ezelőtti év között december elejéig csupán néhány század foknyi különbség van, így „nagy a verseny a második legmelegebb év címéért.

Szabó Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy 2025-ben Magyarországon csak a február és május volt az átlagnál hidegebb, a többi hónap pedig átlagos vagy inkább melegebb, persze ezt az extrém meleg 2024 után sokan másként érzékelhették - teszi hozzá. Nem csoda tehát, hogy 1901 óta a 7. legmelegebbnek adódott a tavalyi évünk. Ennek ellenére a nyarat a barátaink közül is sokan kevésbé szélsőségesnek érezték, de ez szubjektív csak.

A tavalyi június a mérések legszárazabb és második legforróbb júniusa lett Magyarországon.

A novemberi, korai havazás látványos volt, ahogy a januári országos havazáshoz hasonló is 14 éve volt utoljára, de önmagában egy-egy ilyen epizód vagy hónap bőven belefér egy melegedő klímába is: a természetes ingadozás rárakódik a trendekre. „A nemrég megjelent elemzésünkben épp az országosan nagy havazások fokozatos csökkenéséről írtunk” – emelte ki a Másfélfok szakértője, majd hozzátette: stabilizálódásról csak akkor lehetne beszélni, ha éghajlati skálán, definíció szerint két évtized alatt látnánk, hogy csökken a szélsőséges hőhullámok, aszályok vagy nagycsapadékok gyakorisága. Jelenleg pedig ennek éppen az ellenkezője rajzolódik ki.

Pozitív döntések a legutóbbi klímacsúcson – de vajon mire elég?

Szabó Péternél a nemrég megrendezett COP30 klímatalálkozó eredményeire is rákérdeztünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan értékeli a tárgyalásokat globális és európai szinten.

Az ENSZ 30. éghajlatváltozási konferenciájának (COP30) a brazíliai Belém adott otthont 2025. november 10. és 21. között.  A Párizsi Megállapodás 10. évfordulóján tartott COP30 konferencián az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét aláíró országok és regionális szervezetek újból találkoztak, hogy fokozzák a globális hőmérséklet-emelkedés korlátozására irányuló közös erőfeszítéseket. 

Az EU a COP30-on határozottabb globális klímafellépést sürgetett: ambiciózusabb kibocsátáscsökkentési célokat, az 1,5 °C-os határérték megtartásához szükséges közös pálya kijelölését, valamint azt, hogy 2035-ig háromszorosára nőjön az alkalmazkodási finanszírozás. Emellett vállalta, hogy 2035-re 66–72%-kal csökkenti nettó kibocsátását az 1990-es szinthez képest, megerősítette a szén-dioxid-árazás és a piaci mechanizmusok szerepét, támogatta a trópusi erdők védelmét ösztönző új finanszírozási modellt, és ismét elköteleződött a fosszilis energia kivezetése, a megújulók megháromszorozása és az energiahatékonyság megduplázása mellett – ahogy azt az Európai Bizottság honlapja összegzi.

Szabó Péter szerint komoly előrelépés, hogy a pénzügyi rendszer láthatóan komolyabban veszi a 2 fokos célt, hiszen 2035-ig évente mintegy 1,3 billió dollárnyi klímafinanszírozást tűztek ki, külön fókuszt helyezve az alkalmazkodási forrásokra.

EZ IS ÉRDEKELHET

Pusztulnak az őserdők, sorra történnek a természeti csapások: mi kell még, hogy kinyissuk a szemünk?

A klímaváltozás okozta erdőtüzek miatt rekordméretű pusztulást szenvedtek el tavaly a világ trópusi őserdői.

A klimatológus szerint azonban mindez csak szükséges, de nem elégséges lépés. Felidézte a Másfélfok elemzését is, amely szerint a Párizsi Egyezmény óta eltelt tíz év alatt „13 évet vesztettünk, és már 2029-ben tartósan átléphetjük a másfél fokot”. A jelenlegi vállalások nem garantálják, hogy stabil pályán maradunk, és a 2 fokos küszöb is egyre nehezebben tartható. A valódi kérdés szerinte az, hogy a célokat mennyire fordítják le konkrét energiapiaci, közlekedési, ipari és tervezési döntésekre.

Milyen jelekből következtethetnek a laikusok a klímaváltozás irányára?

Szabó Péter szerint globálisan számos indikátor évek óta rekordközeli értékeket mutat, és jól jelzik, mennyire „túlfűtött a rendszer”. Ezek közül kiemelte, hogy:

• Az óceánok hőtartalma rekordmagas, a többletenergia több mint 90%-át a világtengerek nyelik el. Ez jelentősen növeli a ciklonok és hurrikánok erejét, és hozzájárul a korallzátonyok pusztulásához is.
• Az Északi-sarkvidéken a kevesebb és vékonyabb tengeri jég helyét egyre nagyobb arányban veszi át a sötétebb nyílt vízfelület, ami tovább gyorsítja az északi félteke melegedését.
• Grönland és az Antarktisz jégtömege évről évre rekordalacsony szinten van. A nagy mennyiségben beáramló, alacsony sótartalmú olvadékvíz az Atlanti-óceán áramlási rendszerének (pl. Golf-áramlat) módosulásához is hozzájárul.
• Az extrém forró napok globális száma drámaian nőtt: ma már mintegy 20%-kal haladja meg az 50 évvel ezelőtti értéket.
• A Föld globális visszaverőképessége évről évre lassan csökken, ami a sugárzásmérleg szempontjából is jelentős: bolygónk egyre több energiát nyel el a Napból jövő sugárzásból.
• A tüzek okozta globális erdőveszteség 2024-ben elérte eddigi maximumát. A tűzesetek egyszerre gyorsítják a klímaváltozást és csökkentik a biodiverzitást.
• Regionális szinten – vagyis a Kárpát-medencében – a hőhullámok, aszályok, nagycsapadékok, a tél enyhülése, a vegetációs időszak korábbra tolódása és a mezőgazdasági sérülékenységek a legfontosabb jelenségek.

A szakértő szerint a mindennapok szintjén a tél enyhülése, a ködös és havas napok visszaszorulása a legfeltűnőbb. Hozzátette:

bár a meleg telek miatt kevesebbet költünk fűtésre, „amit télen megspórolunk, azt a hosszabb és intenzívebb nyári hőhullámok alatt jó eséllyel elköltjük hűtésre.

EZ IS ÉRDEKELHET

Vallottak a szakértők: sosem látott vízhiány jöhet hamarosan Magyarországon, nehéz lesz kivédeni

Magyarországon a szárazság ma már nemcsak a gazdákat sújtó természeti jelenség, hanem egy lassan kibontakozó, rendszerszintű katasztrófa.

Ilyen lenne egy „normális” tél

Arra a kérdésre, hogy milyen lenne ma egy éghajlati szempontból átlagos tél Magyarországon, a Másfélfok szerzője azt válaszolta, hogy a fagyos napok száma 40 év alatt 30%-kal csökkent, ritkább a tartós fagy és az összefüggő hótakaró, és a csapadék egyre nagyobb része eső formájában hullik. A hegyvidéki térségekben továbbra is lehet tartós hó, de országos szinten a régi típusú havas telek

2010 után már inkább ritka epizódnak számítanak, nem normának

Egy mai átlagos tél tehát inkább enyhe, változékony, gyakori olvadásokkal és csapadékos időszakokkal.

Így készül Magyarország a klímaváltozás ellen

Szabó Péter szerint hazánkban látható előrelépés: egyre több önkormányzat foglalkozik hőhullám-stratégiával, zöldfelület-bővítéssel, vízvisszatartással, és több projekt indul a villámárvizek és aszályok együttes kockázatainak kezelésére.

A vízügyi, agrár- és várostervezési területeken is egyre inkább megjelennek az éghajlati szempontok. Ugyanakkor figyelmeztetett: az országos szintű vízgazdálkodás, agráralkalmazkodás és energetikai rugalmasság még nem alkot összehangolt rendszert, miközben az extrém események gyakorisága tovább nő.

A klímamodellek bizonytalanságairól szóló kérdésünkre a szakértő elmondta, hogy a hőmérsékleti trendekben kicsi a bizonytalanság, de a csapadékeloszlásban jóval nagyobb. A nagy rendszerek – például az Észak-atlanti áramlás – esetleges ugrásszerű változásai szintén komoly kérdőjelek.

Legalább ekkora bizonytalanságot jelent az is, hogy a társadalmi-gazdasági kibocsátási pálya hogyan alakul: „ugyanaz az éghajlat egészen eltérő emberi és gazdasági károkat okozhat attól függően, hogy a pesszimista vagy optimista pályát követjük” – zárta sejtelmesen a klimatológus.