Ebben a viccesnek szánt mémben benne van az egész ország nyomorúsága: rengeteg családot érint

"Apa, fagyit akarok! – Hidd el, drágám, hogy én is, de anyád csak három doboz sörre elég pénzt adott…" - ez egy ártatlan (?) és kifejezetten vicces (?) mém szövege. Egy apa, egy kislány, és egy rövid, látszólag hétköznapi párbeszéd, amely mögött a családi élet bonyolult, sokszor fájdalmas dinamikái rajzolódnak ki. A humorral átszőtt helyzet egyszerre görbe tükör a nemi szerepekről, a pénzkezelési mintákról és a függőségekről. A poén pedig egyszerre nevettet meg és vág gyomorszájon: ki kezeli a családi kasszát? Miért viccelődünk az alkoholfüggőséggel? Miért tűnik természetesnek, hogy a felnőttek játékában a gyerek hoppon marad?

Van, aki csak nevet a mémen, mások viszont mélységesen felháborodnak rajta. Ez a kettősség mutatja, hogy bár a kép csupán egy vicc, a mögötte húzódó valóság sok családban ismerős: történnek hasonló „tranzakciók” – pénzben és érzelmekben egyaránt. Talán ezért is vonják fel sokan a szemöldöküket, hiszen ez a helyzet nem pusztán poén, hanem társadalmi reflexió. Milyen nyomokat hagynak a hagyományos minták – ahol a férfi megkeresi, de el is költi (vagy „elissza”) a pénzt, miközben a gondos feleség próbálja beosztani? Hogyan befolyásolja ez a családi kapcsolatok dinamikáját, az apa-gyerek viszonyt és a társadalmi narratívákat?

A kérdés tehát adott: miért nevettet meg minket egy ilyen helyzet, és mit üzen a valóságról? Pszichológus szakértők segítségével vizsgáltuk meg ezt a mémet, hogy mélyebbre ássunk a felszín alatt meghúzódó problémákban. Elsőként Nyúl Boglárkával, az ELTE egyetemi adjunktusával beszélgettünk a családon belüli nemi szerepekről, a kassza kezeléséről és a döntéshozatali mechanizmusokról, valamint arról, milyen nyomot hagynak ezek a minták a modern kapcsolatokban. Ezután pedig Hetényi Tamás pszichológust kérdeztük a mém akoholizmust érintő vonatkozásairól.

Pénz = hatalom, ki kezeli a családi kasszát?

Egy, a témával foglalkozó kutatás szerint a családi hierarchiában a hagyományos minták még mindig erősek: a résztvevők ráadásul 92 százalékban a férfit jelölték meg, mint családfőt

- ismertette a Pénzcentrummal Nyúl Boglárka, aki szerint ez a dinamika a döntéshozatalban és a pénzügyek kezelésében is tetten érhető, és némileg Janus-arcú is.

Ugyanis a szakember szerint a mindennapi kiadásokat gyakran a nők intézik, ám amikor bonyolultabb pénzügyi kérdések (hitelek, befektetések) kerülnek elő, a férfiak szerepe domináns marad. Ennek Nyúl Boglárka szerint történelmi gyökerei vannak: a nők korábban ki voltak zárva a javak birtoklásából és a bankrendszerből, míg a pénzügyeket kockázatos terepként a férfiak számára tartották fenn.

A kockázatvállalás a mai napig a maszkulinitás egyik alappillére

- emelte ki pszichológus, aki persze hozzátette, fel lehetne oldani. A példák ugyanis azt mutatják, hogy a nemi egyenlőség és a pénzügyi döntések egyenlőbb megosztása jótékony hatással van a párok mentális egészségére. Ezt azonban nem mindig könnyű elérni, ugyanis nagyon meghatározó az, hogy egy adott egyén vagy család milyen társadalmi szövet részét képzi.

Ha például valaki eltér a hagyományos szerepektől – például egy férfi kevesebbet keres vagy otthon marad a gyerekkel –, gyakran visszacsapás (backlash) éri: csökken a társadalmi megítélése, azt mondhatják róla, hogy elveszíti a tradicionális maszkulinitását. Ez azonban Nyúl Boglárka szerint ugyanúgy igaz a nőkre is, ha például egy nő túl agilis vagy sikeres, akkor a hagyományos nézetek szerint kevésbé tarthatják például nőiesnek.

A pénz és hatalom kapcsolata

A pénz levétele a nemi szerepekről kulcsfontosságú lenne, nem kellene, hogy valakinek a férfiasságát vagy nőiségét a pénzhez kapcsoljuk

- fogalmaz Nyúl Boglárka, aki azt is bemutatja, hogy a  modern társadalmakban, ahol nagyobb a nemi egyenlőség és magasabb az iskolázottság, a pénzügyi döntéseket gyakrabban hozzák meg közösen. A hagyományos nemi szerepeket követő családokban viszont gyakran feszültség forrása, hogy a férfiasságot vagy nőiességet a jövedelemhez kötik.

"Aki többet keres, annak nagyobb beleszólása van, míg a mindennapi kiadások intézése jellemzően továbbra is a nőkre hárul" - folytatja a pszichológus, aki szerint ez a kettősség – a „majd anyád megmondja” típusú gondolkodás – hosszú távon feszültséget generál a kapcsolatokban, és gyakorta kifejezetten negatív légkört teremt.

Mémek és nemi szerepek

És akkor mi a helyzet a mémekkel? Nyúl Boglárka szerint a mémek fontos társadalmi diskurzusokat is elindíthatnak. Ha kritikus szemmel tekintünk rájuk, lehetőségünk nyílik beszélni a mögöttes üzenetekről, legyen szó a családi szerepekről, a pénzügyi döntéshozatal dinamikáiról vagy a nemi egyenlőség kérdéséről. A pszichológus szerint fontos azt is kiemelni, hogy például kutatások szerint a szexista viccek nem változtatják meg az emberek belső véleményét, viszont legitimálják a sztereotípiákat, és feljogosítják azokat, akik már eleve ilyen normarendszerben gondolkodnak.

Például akik szexistábbak, akik degradálóbban gondolkodnak a nőkről, azok nagyobb valószínűséggel érezhetik, hogy rendben van becsmérlően, lenézően gondolkodni a nőkről

- jegyezte meg Nyúl Boglárka, aki viszont nem gondolja, hogy a viccek betiltása hasznos lenne. Ugyanis a viccek, a vicces mémek képesek arra, hogy egyfajta megküzdési mechanizmusok legyenek, például társadalmi feszültségekre. A sztereotípiák abszurditására is jól rátudnak világítani, görbe tükröt tudnak mutatni az egyénről, a társadalmáról, amiben él, rájuk tudunk nézni kívülről, nevetni egyet, majd menni tovább.

EZ IS ÉRDEKELHET

Almási Kitti: Sokan mondják nekem, bárcsak elváltak volna a szülei, mert így pokol volt otthon

Miért maradnak együtt sokan egy kiüresedett kapcsolatban? Vajon a közös hitel, a megszokás vagy a gazdasági biztonság elég lehet a boldogsághoz?

A mémek ekképpen, ha kritikus szemmel tekintünk rájuk, lehetőségünk nyílik beszélni a mögöttes üzenetekről, legyen szó a családi szerepekről, a pénzügyi döntéshozatal dinamikáiról vagy a nemi egyenlőség kérdéséről. Viszont Nyúl Boglárka kiemelte azt is, hogy ettől függően a viccek lehetnek bántók és okozhatnak kárt, így érdemes belegondolni, hogy kikkel, mikor és hogyan viccelünk. Érdemes belegondolni, hogy milyen érzés lehet a viccet hallgatnia annak, aki értintett, vagy érintett lehet a témában

Elmozdulás az egyenlőség felé

A fiatalabb generációk nyitottabbak a nemi egyenlőségre, és az északi országok példája azt mutatja, hogy makroszinten az egyenlőbb társadalmi normák mikroszinten is változásokat hozhatnak

- mesélte az ELTE adjunktusa, ami egyértelmű jele annak, hogy az egyenlőség irányába tett lépések lassan, de biztosan átalakítják a családon belüli döntéshozatalt, csökkentve a nemi szerepek által generált feszültségeket.

Kedélyeskedő viccelődés jellemzi a magyar társadalmat

A mémet vizsgálva Hetényi Tamás pszichológust arról kérdeztük, hogy alkoholizmusnak számít-e, ha egy apa inkább sörre költi a pénzt, mintsem jégkrémre a gyerekének. A szakértő válaszában elmondta, hogy ez egy elég szomorú mém, és bár kár lenne egy mém alapján diagnosztizálni, az már alkoholizmusra utal:

ha a szerhasználat valakinek fontosabb lesz annál, hogy örömet szerezzen a gyermekének, akkor az kényszeres viselkedésnek tekinthető

- vélekedett. Mint mondta, számos olyan klienssel dolgozik együtt, akik arról számoltak be, hogy alapszükségleteik nem voltak kielégítve gyerekként, mert az apjuk vagy az anyjuk elitta a pénzt. A pszichológus szerint

van egy kedélyeskedő viccelődés a magyar társadalomban a mértéktelen alkoholfogyasztás tekintetében, mintha ez virtus lenne, vagy valami nagyon férfias dolog, pedig valójában egy társadalmi szintű súlyos problémáról beszélünk.

Kiemelte, hogy egy alkoholistánál felülír mindent a szerhasználat, pontosan ugyanúgy, ahogy bármilyen drogfüggőnél. A pszichológus arról is beszélt, hogy sokszor az anya osztja be a pénzt, ő kezeli a családi költségvetést, és beépíti a sörre szánt összeget a keretbe. Mint mondta, gyakran látni, hogy egy ilyen helyzet hosszú távon egyfajta patológiás egyensúllyá válik: az apa minden nap megiszik néhány sört, esetleg hétvégén lerészegedik, és ez szépen lassan normává válik a család életében.

Az anya ebben a helyzetben kiszolgálja a függőséget: ő adagolja a pénzt, fenntartja a rendszert, és maga is részévé válik a függőség dinamikájának.

Hol támogatja, hol üldözi, hol megmenti párját. Ez természetesen fordítottan is igaz lehet, ha az anya a szenvedélybeteg.

Minden figyelem a függőre irányul

Arra a kérdésre, hogy hogyan hat a család működésére, dinamikájára, ha az egyik szülő alkoholista, Hetényi Tamás elmondta, hogy amennyiben van szerhasználó a családban, akkor minden figyelem és energia a függő felé gravitálódik. Ilyenkor a szenvedélybeteg kerül a családi rendszer a középpontjában.

Mindenkire hatással van egy ilyen helyzet, mivel ezt a problémát nem lehet izoláltan kezelni. Mint mondta, felépülni is úgy lehet a függőségből, az alkoholizmusból, hogy tulajdonképpen az egész rendszert kell megváltoztatni. Nem elég csak abbahagyni az ivást, a viszonyoknak, az egyensúlyoknak az egész rendszernek másodfokú változáson kell keresztülmennie, különben megmaradnak a rosszul működő családi dinamikák és kapcsolati minták.

Hetényi Tamás kifejtette, hogy a szenvedélybeteg családokra az a jellemző, mint minden diszfunkcionális családra, hogy befelé káosz van, vagyis nincsenek keretek, határok, kifelé pedig nagyon zárt a családi rendszer.

Egy ilyen családban sose lehet tudni, hogy mi történik a következő pillanatban, van egy ilyen állandó fenyegetettség, egy magasabb stressz szint, és a rendszer kevésbé alkalmazkodó a változásokra

- nyomatékosított a szakember.

Nem lehet egészségesen alkalmazkodni

Hetényi Tamás arról is beszélt, hogy nagyon sok szinten meg szokott látszódni, ha valaki szenvedélybeteg családban nő fel. Egyrészt fokozottan hajlamos ő is a különböző függőségekre, valamint az érzelemszabályozása, a kötődési mintázatai is megsínylik azt, hogy nem volt számára egy biztonságos fejlődési tér. Aki ilyen családból jön, az csak találgatja, hogy mi az, hogy normális, mivel nem lehet egészségesen alkalmazkodni, egészségesen fejlődni egy ilyen közegben, számára a normalitás is teljesen mást jelent.

Mint mondta, a tabusítás is nagyon jellemző, hogy egyszerűen nem beszélnek a problémáról a családban. Hiába tudja mindenki, hogy mi a helyzet, de nem esik róla szó, mert arra iszonyú harag és konfliktusok sora lenne a válasz. Hozzátette, hogy ez a klasszikus „dinoszaurusz a nappaliban” helyzet.

Mi lehet a megoldás?

Megoldási javaslatnak a szakember elsősorban a nappali ellátórendszerben lévő alacsonyküszöbű intézményeket, a civil közösségeket és az önsegítő közösségeket említette, de mint mondta, el lehet menni addiktológiai konzultánshoz, pszichológushoz vagy pszichoterapeutához is.

Manapság a függőknek világszerte az anonim önsegítő közösségek adják a legnagyobb számban a segítséget, melyek ma már hazánkban is számos városban megtalálhatóak (nahungary.hu, anonimalkoholistak.hu). Milliók épülnek fel ebben a pillanatban is a 12 lépéses közösségben. Ez egy nagyon fontos szerveződés, ami konkrétan erről szól, hogy hogyan lehet egymás segítségével józannak maradni. Ez 1935 óta létezik, nagyon hatékonyan működik

- mondta Hetényi Tamás, majd hangsúlyozta, hogy nagyon fontos, hogy ha valakinek ilyen problémái vannak, akkor az menjen el egy anonim gyűlésre. "Üljön be, hallgassa meg, hogy mi van ott, próbáljon rácsatlakozni, keresse meg a hasonlóságokat, amiről ott az emberek beszélnek és a saját élményei között" - tette hozzá a szakember.

Mint mondta, léteznek rehabilitációs intézmények is, amikor valaki beköltözik fél évre - egy évre valahova, és ott csak azzal foglalkozik hónapokon keresztül, hogy hogyan épüljön fel a függőségéből. "Tehát ha egy függő azt mondja, hogy ő nem tud segítséget kapni, meg úgyse lehet ezzel mit kezdeni, akkor az hazudik, elsősorban magának. Lehet segítséget kapni" - emelte ki a pszichológus.